Harangszó, 1924
1924-05-25 / 22. szám
XV. évfolyam. 1924. május 25. 22. szám. Alapította I KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa: 11 Düflántöll Lother-Szövetséfl. * U Omígoi Lnther-SzÖTet- *ég hlTatalea lapja. IKéilratok, előfizetési dijak éa reklamációk a t HARANG SZÓ szerkeaztő- Uadóhlvatalának ■íasentgotthárdrs (Vaarm.) küldendők. Blőfisetéat elfogad minden evang. lelkéss 6a tanító. MlOjBleoll siódén vasárnap. Bzerkesstő-kUdóhlratal : SZENTOOTTHÁRD. Vtsvármegyc. A „HAHANG8ZO“ előflaetésl ára: a második negyedérre 10.000 korona. Külföldre a kétszerese. Lather-Ssfiretégl tagoknak lC/e-oa kedvezmény. Amerikába klldve előfizetési ára egész évre 1 dollár. Egyes szám ára 1000 kor. A .Harangsző* terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híreinknek Ingyenpéldányokat küldünk. ^Akarsz-e meggyógyulni ? Irta: Gerencsér Zsigmond. Jeruzsálemben a Bethesda tónál i kopott nyoszolyáján fekszik egy a ember, aki már 38 év óta sinylő- bdik bajában. Sok beteggel együtt i lesi, várja a tó vizének megmoz- [> dulását. Az a legszerencsésebb, aki I legelőször mehet arra a helyre, a ahol a viz felzavarodik; mert az meggyógyul, akármi a baja. Ő is szeretne meggyógyulni, de még eddig senki sem akadt, aki gyorsan ► odavitte volna a gyógyulás forrá- í sához s mire maga odavánszorgott, i akkorra mindig megelőzték. Végre r valaki megkérdezi tőle: Akarsz-e i meggyógyulni ? Ez az előtte isme- I rétién ember annyi melegséggel ► érdeklődik baja felől, szeméből í annyi szeretet sugárzik, kedves i arca, egész magatartása annyi bi- i zalmat kelt, hogy a beteg szivét a [ reménység tölti el, amikor neki el- I panaszolhatja szerencsétlenségét és i szinte biztosra veszi, hogy ez a jó- ! ságos tekintetű kérdezősködő bele- ! segíti őt a vízbe, a kellő időben ► odaviszi, ahol legnagyobb annak a I gyógyító hatása. Jézus azonban nem így tesz, hanem annál a gyó- [ gyító erőnél fogva, amely benne i sokkal tökéletesebb, mint a vízben, f tökéletesebb, mint az egész természeti világban, a benne lakozó isteni erőnél, hatalomnál fogva csak szóval parancsol: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat és járj! És azonnal meggyógyult az ember, felvevé nyoszolyáját és járt. Akarsz-e meggyógyulni ? Furcsa kérdés! — mondod; — hisz nem vagyok én sem sánta, sem kösz- vényes, sem vak, sem másféle beteg: Adtál-e már ezért hálát a jó Istennek? És hát csakugyan nincs semmi bajod? Nem lepte meg lelkedet a legnagyobb betegség: a bűn? Nincs benned hiúság, Önzés? Sohasem hagyta el ajkadat illetlen beszéd? Gondolataid mindig tiszták, érzelmeid nemesek? Nem irigykedtél még senkire ? Nem vagy haragtartó, gyűlölködő ? Senkit sem bántottál meg szóval, tettel ? Sohasem hazudtál ? Sohasem mulasztottad még el a jóltevésre kínálkozó alkalmat ? Istent szereted mindenek felett s embertársaidat, mint magadat? Sok-sok kérdést tehetnék még fel s végül az Úr szavával kérdem: Akarsz-e meggyógyulni ? Egyszer egy hires orvosnak egy fiatal ember elpanaszkodta, hogy súlyos szembaja miatt mindig attól retteg, hogy egyszer csak megvakul. A tapasztalt orvos azonnal felismerte a baj okát és azt kérdezte: Kedves fiatal barátom, akar-e ön meggyógyulni ? — Akarok, doktor ur, hogyne akarnék! ? volt a válasz, — hiszen még elgondolni is rettenetes, hogy talán hosszú időn át vakon kell leélnem az életet. — Ha komolyan meg akar Ön gyógyulni, akkor szakítson eddigi életmódjával és meggyógyul! — mondta az orvos. — Nem tudok! — hangzott a szomorú felelet. Komolyan meg akarsz gyógyulni? Akkor szakíts a bűnnel, bármily alakban volt is eddig benned! — Nem tudsz? — annyira összenőtt természeteddel ? Nézz Jézusra, halb gass szavára, tedd, amit mond! Ö nemcsak valamikor régesrégen ott a Bethesda tavánál tudott gyógyítani, hanem ma is gyógyít. Segedelmével meggyógyulsz legnagyobb betegségedből: a bűnből, s egészséges lesz életed, amellyel szolgálhatsz magadnak, embertársadnak javára, Isten nevének a dicsőségére. Akarsz-e meggyógyulni? Segél- jen az Űr I Kötelességmulasztás. Régi szép szokást akartunk feleleveníteni községünkben, amikor mi tanítók lelkészurunkkal egyetértve elhatároztuk, hogy az iskolai év ünnepélyes bezárása után egyik szép napon kivisszük a gyermeksereget a kecskédi erdőbe, ahol hajdan, a mai aggastyánok gyermekkorában olyan kedélyes szívvidámító, sőt lélekemelő majálisokat szokott rendezni az öreg tanító az egész környékbeli urak részvéte mellett. Változatos műsort állítottak össze szavalatokkal, vallásos és nemzeti dalokkal, futó, ugró, birkózó versenyekkel. A költségek fedezésére híveink körében csinos kis összeg és több jutalomdíj is gyűlt össze, melynek kérelését és a dijak megőrzését Bár- dossy Ferencre, egyik jómódú s előkelő hívünkre bíztuk, akit a községben mindenki jámbor, buzgón tem- plombajáró férfiúnak ismert. Lelkész urunknak voltak ugyan némi aggodalmai, amelyek amint a következmények bizonyították, nem is voltak indokolatlanok, akkor azonban, az előkészületek hevében, a kiválasztott pénztáros ellen fölébredt aggodalmak felett csakhamar napirendre tértünk. Felvirradt majálisunk sok izgalommal várt napja. Mintha a gondviselés is jóságos szívvel igyekezett volna fokozni örömünket, olyan kedvező időjárást bocsátott reánk, amelynél szebbet imádkozva se kívánhattunk volna. Előtte való nap csendes esö- permeteg tisztította meg a levegőt és föl vidított minden tenyészetet. Éjszaka az ég kiderült és a felkelő nap teljes fénnyel ragyogva osztotta meleg sugarait az ébredő természetre. BoldogA sajtóra is áll: Egymás terhét hordozzátok! í
