Harangszó, 1924
1924-05-11 / 20. szám
156 HAKARQSZO. 1924. május 11. ajtót és kiszól a kopogtatásra, hogy kívül tágasabb 1 Hamar meg tud feledkezni az ember arról, hogy de cudar rossz volt odakint a hidegben. Bűn a hallgatás akkor, ha beszélni kell. Akkor szóra nyitni a szájat, mikor a kerék már le, késő bánat. — Akkor beszéltél volna így, mikor a kerék föl. Akkor másként beszéltek az embereid. Te pedig hallgattál a beszédje mellé. Ugy-e? Sajátságos véletlen és nem is maradt észrevétlen, hogy a leghan- gpsabb négy-öt ember a hangosakból ma luteránus hiten van és lapjukat a luteránusok nevében próbálták megszólaltatni. De ezek nem lutheránusok. A lutheránusok hivatott képviselői azok, akiket fejnek tettünk meg a mi alkotmányunk erejével közös egy akarattal. És ennek a testnek csak az a nyelve, lába, keze, aki a fej szerint beszél, jár, cselekszik és ír, A fej szerint, melynek a szfv a koronája, a szív a bölcsessége: azon- képen cselekedjél másokkal, ahogyan kívánod, hogy cselekedjenek veled majd mások. Jó ám megnyitni a füleket a zalai bölcsessédre, termett ott már bőven a magyarnak máskor is. Most is azt mondja: ahogyan a kerék föl, ügy a kerék le. Vigyázzatok éber okossággal, mit cselekesztek, mit beszéltek, mit hallgattok megl Ne legyetek olyanok, mint a Példabeszédek bolondjai, kik megtérnek a bolondságon, mint a kutya az okádásra. Elég volt a bolondságból egyszer is. Sok is. Mi békességet akarunk. Békességet minden jószándéku embernek. És még a hátvédje sem akarunk lenni semmiféle bolondságnak. Nagy érdeklődéssel legyünk minden iránt, a mi nyájunk között, a nyájunk körül mozog. Az izgés még nem mozgás. Vegyen részt az egyház életében mindenki I Ne verje a pásztort senki még közönnyel sem, mert elszéled a nyáj I Akkor jobb lesz ? Immendingen H. „Ha Isten nem volna oly végtelen kegyelmes, mennyien volnánk váljon, akik megérdemelnénk, hogy a nap reánk süssön? Nincsen, aki érdemről szólhatna. És mégis azt mondja az Úr, hogy feltámasztja a napot a jók és rosszak felett, tehát még emberi .gyarlóságunkban is tesz különbséget az Úr, és tekintetbe veszi azt, hogy legalább van-e akaratunk a jóra. Szerei minket az Úr s gondoskodik kegyelmesen rólunk és mindent megád, amire szükségünk van. Ennek meglátása a boldogság. Keressétek ezt a boldogságot /“ Szempont. Minden attól függ, hogy milyen szempontból nézzük. Valahol nagy betűkkel láttam nyomtatásban egy mondatot, amely megérdemelné, hogy a háztetőkről harsogják az emberek fülébe. így hangzik : »Nem igaz, hogy nehéz idők jönnek; az igazság az, hogy a kényelmes idők elmúltak « Sokan belesavanyodnak és belebetegednek abba. hogy nemzetünknek is, magunknak is dolgoznunk kell, keményen, a megélhetésért. A nehéz idők is fejlesztik a jellemet. Arra kényszerítenek, hogy mindeneket megvizsgáljunk és csak a szükségeset, a jót, a lényegeset tartsuk meg. A restség, kényelemszeretet, rugkapálódz- nak a nehéz idők ellen. A valóság az, hogy a kényelmes idők elmúltak s jobb, erősebb, erófejlesztőbb idők jönnek. A férgese lehull, az ép növekedik. Kinek vagyona van, legyen űr vagyona felett. Ezekután segít a szegényen vagyonából és ad annak, akinek nincsen. Ha lát valakit, kinek nincsen kabátja, így szól vala pénzéhez : Kerülj tallérom! Ott egy szegény, mezítelen ember, kinek nincsen dolmánya, szolgálj Ö neki! Ott egy szegény, elhagyatott beteg, kinek táplálékra van szüksége; perdülj arany koronásom, siess és segítsd öt. Kik így bánnak jószágaikkal, valódi uruk vagyonuknak. Kik azonban zsugoris- kodnak és csak arra gondolnak, mint szaporodik aranyuk, ezüstjük, azok szolgák maradnak örökre. Luther után. OLVASSUK A BIBLIÁT! Gondolkozásunk romlottsága. I. Máj. 12. I. Mózes 6.5—6. Gondoltál-e arra, hogy a bűneset folytán megromlott az embernek nemcsak az érzés- és akaratvilága, hanem gondolkozása is ? Ha neked még nem, Istennek annál több gondot a- dott ez kezdetfői fogva. Hogy is ne —, hiszen a gondolkozó képességben alkotott bennünket legkitűnőbben a maga képére ; s a vele való életközösség megszakítása után alig volt az emberhez más hozzáférése, mint a gondolatok útja. Hogy fájhatott hát Néki, amint ez az ember mindjobban romlik a gondolkozásban. Nemcsak néhány bűnös szüleményt szül vele; egészen a bűn szolgálatába lön a drága képesség általszerelve. Máj. 13. I. Mózes 11 . í—o. Büntetésein keresztül Isten küiönöskép igyekezett a gondolkozás romlottságát feltartóztatni. Főkép azáltal, hogy nem engedle a megromlott gondolkozásból fakadó világ-rendszert sikeres kifejlődésre. Milyen elveszett lett volna e világ Isten számára, ha megromlott gondolkozás mellett is sikerült volna az embernek nagyszerűen felépíteni Olyan lett volna, mint egy Isten elé kitett szemrehányás s ékes reklámtábla arról, hogy nincs jobb a bűnnél De Isten gondolkozásunk romlottságára is végkép ráüti az ítélet súlyos bélyegét: nemcsak a vele viszonyunk, de egymáshoz való viszonyunk lesz általa tarihatatlanná. Máj. 14. Ezsaiás 1 .2—5. Miben áll a gondolkozásunk romlottsága ? Abban, hogy nem ismerünk rá az élő Istenre s mindent jobban figyelembe veszünk számításainknál, mint Öt. Nem abban van a gondolkozásunk romlottsága, hogy nem értjük meg a valódi és áltörtek szorzását, hanem hogy nem törődünk annak az akaratával, kinek egész életünket s múltúnkat köszönjük s akinek nem győznénk köszönni a jövőnket, ha elfogadnánk az Ö tőle való életünket. De hát egy komédiás a színpadon jobban érdekel bennünket, mint a saját üdvösségünk ! Máj. 15. Jeremiás 2.13—n Gondolkozásunk romlottsága abban is megmutatkozik, hogy tudatosan kikerüljük az Istent. Mivel pedig Isten szívének hiánya még az istentelen életben is űrt jelent, az élő viz- forrás helyett kénytelenek vagyunk magunk- ásta pót-kutakról gondoskodni. A baj azonban ott kezdődik, hogy ezek a pótkutak eleinte minden szükségletet kielégítenek s csak későn tűnik ki, hogy hiszen repedés van rajtuk s nem csak vizadó, de még víztartó kút sem tudnak lenni. Ilyen repedezett kutakkal van tele a mi gőgös magunk- ásta kultúránk. Kitéptünk egy eszmét Isten szívéből, belefúrunk vele a fekete földbe, szép ezüst kutgyürüt is teszünk beléje, a kávája már aranyból van, — de a vízmedence még sem pótolja az Isten szíve élő medencéjét. Máj. 16. Luk. 12,16—21. Egész kis dolgokban is felüti fejét gondolkozásunk romlottsága. Látszólag legalább kis dolgot csinál, mikor elfelejteti velünk a holnapot, vagy ha azt nem, a ho'naputánt, de legesleginkább az örökkévalóságot, amely pedig rázuhanhat a szivre bármely pillanatban. Hogy is lehet, hogy valaki nem veszi észre, hogy milyen hiába a kincse, hiába a földi javak terén minden sikere? Valóság csak egy van s az örökkévalósághoz, nem a pénzeszsákhoz kell élni a kis életünket. Máj. 17. Máté 6.25—34 Nemcsak megátalkodott gonoszok, könnyelmű pénzhará- csolők szenvednek a gondolkozásuk romlottságában, hanem szorgalmas, törtető, aggódó, vergődő, szerény igényű kis emberek is. Nem győznek egyik napról a másikra panaszkodni hurcolják az örökös aggodalmaskodás kényszerzubbonyát, mintha Isten préselte volna őket abba Pedig Isten egész mást beszél nekik égi madarakon, az ö tegnapjukon keresztül, — de hát hiába, megromlott az ember gondolkodása. Máj. 18. E/.saiás 53 Van-e súlyosabb következménye gondolkozásunk romlottságának, mint az, hogy nem ismerünk rá arra, aki jön, hogy megváltson minket minden romlottságunktól. Az emberi szellem eltorzultságának sikiíó jele a Golgothai kereszt s minden egyes kö, mely a Messiás testére dobatott. És vájjon ma is, van-e súlyosabb következménye gondolkozásunk romlottságának, mint az, hogy nem ismerünk rá Jézusban a mi Megváltónkra s vonakodunk egészen elfogadni Öt!
