Harangszó, 1924
1924-04-27 / 18. szám
XV. évfolyam. 1924. április 27. 19. szám. Alapította KAPI BÉLA 1010-ban. Laptulajdonoa: a DnnántUl Lctber-Szflvetség. Az Országos Luther-Szöret- ség hivatalé* lapja. Késiratok, előfizetési díjak és reklamációk a HARANGSZÓ azerkesztő- ki adóhivatal án ak Bzectgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Blőfisetéat elfogad minden erang. lelkén 6a tanító. Miojtlsnlk minden vasárnap Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme. Sserkeastő-kiadótitvaial : SZENTOOTTHÁRD. Vasvirmegye. ▲ „HARANGSKO“ előflaetéai Ara: a második negyedévre 10.000 korona. Külföldre a kétszerese. Lnther-Ssővetégl tagoknak 100/o-os kedvezmény. Amerikába küldve előfizetési ára egész évre 1 dollár. Bgyes szám ára 1000 kor. A .Harangozó* terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk. fl magyar pénz — és a magyar szív. Irta: Nagy Miklós. Ki tudná előszámlálni: hány pénzügyminisztere volt Magyar- országnak amaz októberi, nagy nemzeti tragédia után ? . . . Jöttek — mentek. Gyakran változtak, mint az áprilisi időjárás. Mindegyik nagy lelkesedéssel jött. Mindegyikről elhiszem, hogy egész becsületességgel állott munkába, hogy megoldja a nehéz pénzügyi kérdést és megjavítsa a semmi felé zuhanó magyar koronát. Emlékezzünk csak vissza! . . . Egyszer jött Hegedűs Lóránt, ez a pénzügyi szaktekintély, ez a nemes gondolkozásu magyar, és elibe állt a romlott pénz áradatának. Hirdette, hogy a „rothadt“, a „vérbajos“ pénzre piócákat rak; kiszivatja a romlott vért és akkor a magyar pénzvilágban is megindul az új, egészséges vérkeringés. Annyian fellélegzettek ekkor és bizakodva mondották: Most megjavul a pénzünk! ... És mi történt? Aránylag rövid idő alatt a bankó-áradat újra elsöpörte azt, aki elibe állt: a pénzügyminisztert! És azóta már hányat! A romlott pénz úgy falja fel a pénzügyminisztereket, mint a mesebeli sárkány az embereket. Próbáltuk az adóprést, próbáltuk a bankóprést — hiába. Most azután végigkoldultuk a külföldet, ősi ellenségeknek ránk agyarkodó országát — kölcsönért! Ügy látszik: kapunk dollárt, fontot, frankot . . . orvosságcseppeket a beteg, sorvadó magyar koronánknak. Nem jósolgatom, mi lesz az eredmény, hisz nem a pénzügyek vezetését akarom birálgatni, az eddig elmondottak is csak mintegy bevezetésül szolgálnak. Elég az hozzá, hogy a pénzkérdés még mindig egyre izgat. A frissen érkező napilapokból idegesen keresgetjük ki a zürichi jelentést, vagy újabban a takarékkorona jegyzését. Az újabb zuhanásnak az egyik nekiszomorodik, a másik nekiörül, közben pedig minden szép tervünket, minden kiáltó hiányunkat, különösen a közt illető, községi vagy gyülekezeti, társadalmi vagy szociális kötelességeinket elhallgattatjuk azzal a hamis önámítással : Most nem lehet! Meg kell várni a korona emelkedését. Rossz pénzzel nem lehet semmit sem csinálni! — Igazán! ? Rossz pénzzel nem lehet semmit sem csinálni? Körülbelül egy éve annak, hogy olvashattunk arról a főúri lakomáról, amelyet Budapesten rendeztek. Valami olyasmi történt ott, hogy a tortákból eleven kanárik röppentek ki, a finoman metszett poharakat valami láthatatlan, ördögi szerkezet táncoltatta, s az asztalra hintett virágok között szelídített fehér egerek futkostak ... Ha ilyen volt a lakoma külső kerete, bizonyosan „méltó“ volt a belső tartalom is, ami bizony sok pénzbe kerülhetett . . . Az meg két éve történt, hogy egy gazdag asszony a maga sely- messzőrü, dögölődző cicuskáját művésziesen lefestette, potom 50 ezer koronáért, a mai pénzben kifejezve úgy 2 millióért . . . No! és a múlt nyáron Siófokon egy csomó fürdővendég nekiállt egyszer kártyázni, de oly buzgó- sággal, hogy a hirtelen megjelent rendőrök 10 milliót foglaltak le, mint kártya-kasszát . . . Azt is jó volna számontartani, hogy egy sápadtarcu, panaszos lelkű hivatalnoknak, vagy egy pirosképü falusi legénynek mibe kerültek az idei farsang muzsikás éjszakái? . . . Nem régen meg azt vettem észre, hogy a tavasz nemcsak a virágot csalogatja elő, hanem a kugli-golyókat is. Akaratlanul lettem a tanúja annak, hogy családapa, aki a gyermekeinek nem vesz tejet, „mert drága“, mondom családapa, miként fogadott két liter borba, hogy egy dobásra elütteti a bal-dámát ... ' íme, mennyit lehet csinálni, kezdeni a rossz pénzzel főúri magasságban és szegényes alacsonyság- ban ! Mennyi-mennyi rosszat l Végtelenül szomorú, szinte kétségbeejtő lenne a magyar jövendő, ha az ilyen elszomorító, lázító példák mellett nem láthatnánk felemelő, lecsendesítő példákat is. Ám tudok földbirtokosról, aki valóban főúri módon gondol a kastélya közelébe eső város kórházára és három-négy falu sok szegényére. Kérés nélkül és — rendszeresen! Olvastam, hogy egy másik föl- desur gyülekezetének önként és egymaga épített iskolát és tanítólakot, nem azért, hogy megdicsérjék, hanem azért, mert nem tehetett másként! . . . Somogymegyében egy egész kis templom hirdeti egy földmíves házaspár kőbeépített áldozatkészségét. Elmondjam-e, hogy ott az oltárgyertya ellobbanó fényében az ő szívük nemessége világol! Másutt uj harang kondul, vagy uj orgona búg fel, amelyet baráz- dát-járó, fáradt kezű emberek hozattak, mert valami belső kényszerítést éreztek: a szívük parancsát. De különösen felemelő volt, midőn egy napszámos-hívem két napi keresményét tette le Íróasztalomra A sajtóra is áll: Egymás terhét hordozzátok!
