Harangszó, 1924

1924-04-06 / 15. szám

„Ha az igazság utján járunk, megerő­södünk, ha az Úr utjain járunk, nem kell félnünk. Kinek kell rettegni ? Csak annak, aki hamisságot cselekszik. Minél jobban szeretjük az Urat, annál inkább igyekszünk neki szolgálni, s ö nem hagy el bennünket a legnagyobb nyomorúság közepette sem. Az igazság megerősít, felemel bennünket, a bűn lesújt, lealacsonyít.“ 116 A „Harangszó“ első számú pályázata. A Harangszó pályázatot hirdet a következő egyháztársadalmi kérdésekre: 1. Milyennek látja az evangélikus keresztyén ember az evangélikus kér. anyaszentegyház helyzetét a jelenben és egyáltalában a protestantizmus jövőjét hazánkban ? 2. Miért ragaszkodik az evangéli­kus kér. anyaszentegyházához 7 3. Melyek volnának a legszüksé­gesebb tennivalók? 4. Mit tehetne különösen a Luther- Szövetség ? 5. Mi az oka annak, hogy a ve­gyesházasságok alkalmából igen sok­szor az evangélikus fél bizonyul gyen­gébbnek akkor, amikor legszebben kellene tanúbizonyságot tenni a hit­hűségről ? 6. Miért járatja a Harangszót? A felvetett pályázati kérdésekre rö­vid, talpraesett válaszokat kérünk és várunk. Az összes beérkezett pályázatokat át fogjuk olvasni és az öt legértéke­sebb választ egy öt tagból álló bíráló­bizottság véleménye alapján egyen­ként egy-egy a szentgotthárdi első magyar kaszagyárban ké­szült elsőminőségii kaszával fogjuk jutalmazni. Pályázhat a Hardngszó minden előfizetője vagy családjának minden tagja. A kérdésekre adandó válaszokat jól olvashatóan írva saját nevének aláírásával küldje be kiki a Harang­szó szerkesztőségébe Szentgotthárdra (Vas m.) A beküldés határideje : 1924 áp­rilis 27. A pályázaf eredményét a Harang- szó f. évi május 4-diki számában fogjuk közölni. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Marcioko plébánosnak és Berkó Gézának az amerikai szeretetadomá­nyokkal űzött gálád visszaélései ké­pezték legutóbb a nemzetgyűlésen annak az interpellációnak a tárgyát, melyet Zsilinszky terjesztett elő. »Az egész Ház megdöbbenve hall­gatta, hogy minő gálád visszaélés áldozatai lettek Amerikába vándorolt véreink és miképpen csalták meg és fosztották ki azokat az Amerikában élő magyarokat, akik az itihonrnaradt rokonaikon és hozzátartozóikon segí­teni akartak« .. . »A küldeményből hat vagon egy­szerűen eltűnt.« >Az interpellációra Vass József népjóléti miniszter válaszában elis­merte — »csirkefogás« történt.« Az interpellációra Marcinké plé­bános »Azújságban« válaszolt »durva, paphoz méltatlan, szemtelen hangon.« Mire Zsilinszky a Szózatban felelt egy nyilatkozatban. Ugyancsak a Szózatban Fáy Zoitán Nyílt levelet intézett Marcinkó József passaici róm. kath. plébánoshoz, melyben citálja azokat a jelzőket töb­bek között, melyekkel Marcinké plé­bános urat az amerikai magyar lapok egy része illette, melyek közül talán a legenyhébb »jótékonysági hiéna.« Nyílt leve’ét Fáy azzál fejezi be: >És ha mindezek után ön még min­dig abban a meggyőződésben van, hogy hazafias, becsületes munkát végzett, ál ítson engem a magyar bíróság elé és kijelentem, hogy örülni fogok és szívesen veszem a büntetést, ha tévedtem volna.« A magunk részéről végtelenül saj­náljuk az esetet, mert az ilyen s ehhez hasonló esetek legkevésbé sem eme lik a papikar tekintélyét. Azért akik manapság az Isten országának szolgá latában állanak, kétszeres en vigyáz­zanak magukra es reverendájukra. HARANOSZO _______ „S okféle bölcseség van e világban, melyet a különböző korok filozófusai hirdettek; és íme mégis e számos bölcseleti rendszer mel­lett az emberek a bűnben mind mélyebbre és mélyebbre siilyedtck. Mi az oka ennek ? Egyszerűen az, hogy a bölcselők szép sza­bályok mellé nem tudtak erkölcsi erőt adni egy tisztább, nemesebb életre. A bűn erejét, fullánkját, csak a Krisztus veheti el tölünk s Ó adhat egyedül erőt, hogy a bűnnek, gonosznak ellenállhassunk.“ Leány csel a címe Csite Károly legújabb vidám, ka­cagtató énekes népszínművének. Ára mű­kedvelők részére, előadási joggal, posta- költséggel és csomagolással 12Ö00 korona. Utánvételes küldéssel 2000 koronával többe kerül. Kapható a szerzőnél Körmenden és Wellisch Béla könyvkereskedésében Szent- gotthárdon. Hősök emléktáblájá­nak felavatásakor. Hőseink, dicső hőseink! Nevetek áldva, márványköbe vésve. Hőseink, dicső hőseink! Emléktek írva szivünk közepébe. Ti küzdtetek, véreztetek Honért s miértünk; Vitéz hősi szellemetek Volt a mi vértünk. Hőseink, dicső hőseink, Igaz magyarok, ti harcos daliák! Emléktek áldott, fennmarad, Amíg csak ismer hál’adást a világ. Óh szánjatok szellemszárnyon hozzánk S maradjatok velünk; Vezessetek diadalra minket, Ha új harcra kelünk; Tanítsatok példátokkal Szeretni a hazát: Valamint ti, — minden magyar Legyen készen a hazáért Feláldozni magát. GERENCSÉR ZSIGMOND. 1924. április 6 OLVASSUK A BIBLIÁT! Böjti olvasmányok. VI. Ápr. 7. Róm 15.1—7. Nemcsak a külön­böző mű t, társadalmi és faji hovatartozás, vagy a külsőségekben jelentkező eltérő fel­fogás fenyegeti a keresztyének egységét, hanem a megszentelődési állapot dolgáoan mutatkozó különböző mérték is. És a Sátán épugy ki akarja ezt aknázni a maga javára, mint a töböi különbséget. Sok béketürésre van azért szükség a gyülekezet tagjainál egymással szemben is. Kik már előbbre vannak, nehogy csak maguknak kedvesked­jenek. A többletünket bocsássák rendelke­zésére az elmaradottaknak, mert ez is hozzátartozik a Krisztus töveié éhez. Ápr. 8 Róm. 15 . s—13. Sose felejtsük, hogy minden egyenetlenségnek, nv:ly hivök között előállhat, nem a Jézus Krisztus, hanem a mi megromlott természetünk és megrontott világunk az oka. Még akkor is, ha az egyenetlenség az által ált elő, hogy egyesek mélyebb keresztyénség után vá­gyódnak, „ az Úr Jé usra nem hullhat az árnyék. Ő eleget tett zsidók és pogányok számára s bizonyára olyan megváltást szerzett, melyben egyek lehetnek az egyéb ellentétek által elvá ásították is. Táp aljuk hát igazan a jó reménységet, hogy eljö az idő, mikor az Övéi mind egyek lesznek. Apr 9. Róm. 15. 14—24. Vége felé kö­zeleg a levél. Ahogy visszapillant, az iró érzi, hogy szóvá kell tenni annak intő és oktató hangját, nehogy rosszul essék az olvasóknak, kik végre is nem Pál apostol- sága alá tntoznak. De milyen kedvesen igazol ő mindent; úgy megérzik róla, hogy nem tartozik a mindenbe belekontárkodó, hívatlan prókátorok közé s hogy viszont

Next

/
Oldalképek
Tartalom