Harangszó, 1924
1924-03-23 / 13. szám
1924. március 23. HARANOSZÖ. 101 Krisztus. Odább a Mammon körül járnak láncot s nem hallják meg a szegény nyomorgók kérését, nem törlik le az árvák és özvegyek könnyeit. Most nem gondolnak erre. Olyan gyönyörűséges az olyan tánc, melyhez a Sátán fiák húzzák a talp alá valót. Az öreg akác hullatja sárguló levelét, a kopár ágak között egy kis tarka tollú madár fáradtan dalol. Búcsúzik a tűnő napsugártól, de az emberek azt gondolják, hogy őnekik dalol és azért oly negédesen hallgatják. Azt tanulták tőle, nem kell sietni a megtéréssel, hosszú még az élet. Amikor mi a világi boldogságot keressük, a képeskönyvnek egy-egy lapját éljük végig. S valahányszor így vétkezünk, mindig az Urat áruljuk. A bért, a harminc ezüst pénzt mi is megkapjuk. De amint Judás is elhajította magától, úgy mi is szeretnénk szabadulni tőle. Temetni akar juk a múltat. Azt gondoljuk, hogy azt már nehéz rögök takarják, pedig csak egy könnyű ködfátyol. Jön valami szellő, fellebbenti a szélét és ott terem, az emlékezet. És mikor ez szívén csókolja az áldozatát, annak újra eszébe jut az a pillanat, mikor eladta az Urat. A harminc ezüst pénznek most sem lehet örülni, csengésébe a Sátán gúnykacaja vegyül. Csillogó fénye sem gyönyörködtet, mert az csak könnyeket csal ki a szemekből. De mikor így sírunk, mondjuk mi is a publikánus imádságát, mondjuk csak egyetlen egyszer: Isten légy irgalmas nekem bűnösnek ! Mesterházy Lászlóné. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. A nógrádmegyei rétsági nemzet- gyűlési választás idején, 1922 április 23-án Soltész István nagysápi plébános beszédet mondott az egybegyült választók előtt. Beszédében összehasonlítást tett a katolicizmus és protestantizmus között é3 beszéde végén azt a következtetést vonta le, hogy Horthy Miklóst, Magyarország kormányzóját királlyá koronázni nem lehet, mert a protestáns hitet vallja magáénak. A budapesti királyi ügyészség vádirata szerint a plébános a következő kifejezést is használta beszédében : Kakas fejére nem áll a korona. A királyi ügyészség kormányzósértés vétsége címén megindította az eljárást a plébános ellen, akinek ügyét most tárgyalta a budapesti büntetőtörvényszék Krayzell-tanácsa. A plébános kihallgatása során tagadta, hogy ilyen kifejezést használt volna a kormányzó ellen. A tárgyaláson is nyíltan a legitimizmus hívének vallotta magát, ez azonban nem aka dályozza meg abban, hogy a legnagyobb tisztelettel ne viseltessék Magyarország kormányzója iránt. A kihallgatott tanuk igazolták a királyi ügyészség vádiratában foglaltakat, mire a bíróság Soltész Istvánt bűnösnek mondotta ki kormányzó- sértés vétségében és ezért egy hónapi fogházra és három évi hivatalvesztésre Ítélte, de a büntetést a novella alkalmazásával felfüggesztette. „Semmi sem természetesb előttünk, mint az a gondolat, hogy meg kell halnunk. És mégis, ha ma azt mondaná valaki, holnap meghalsz, mennyi elrendezni, elintézni valónk volna még. Gondoljunk erre! mert sohasem tudjuk, mikor ér el a halál órája. S mi lesz ha békületlen vagy titkos haraggal lépek majd ítélő birám elébe? Mi lesz, ha az örökélet fényében, minden eltakart bűnöm nyilvánvaló lesz és megszégyenülten állok majd a J'rr’__ .....t%milu\\ L' Vy ím ií kegyele m néjjm rrTi rAeTTv-------■ 3EF0HHUIVS fftSÍ':-----O LVA^jj ABj.Sj^TI Böjti olvasrnSnyökTlV. Márc. 24. Róm. 9. i—n. Milyen a kilátás Golgotha hegyéről a Sinaira? Ez az igazi zsidó-kérdés foglalkoztatja e héten jövő fejezeteinket. Nem kedvez-e Pál evangéliumával nagyon a pogányoknak lekicsinyelvén Izrael nagyságát? Nem. Ő tudja, milyen felséges kincsei vannak az Izraelnek. De nem mind izraeliták azok, akik vér szerint azok. Példák beszélik, hogy nem a test és cselekedet szerinti izraelitáknak, hanem az Ígéret alapján élő s Vele kegyelmi viszonyban álló lelki izraelitáknak adta Isten e név drága dicsőségét. Márc. 25. Róm. 9. is—33. Hogy közte és a pogány között nagy különbség van, annyira érezte az izraelita, hogy a zsidó és zsidó közötti különbség egészen elhomályosult előtte. Az pedig, hogy bizonyos pogányok egy helyre jutnak bizonyos izraelitákkal s bizonyos zsidók a nem-népnek mondott pogánnyal, hallatlan volt gondolatnak is. Ténynek persze sem Hoseás, sem Ezsaiás számára nem volt hallatlan. Világossá mindamellett csak a Golgotha hegyéről válik minden, midőn kitűnik, hogy Isten félelmetes-csodás kiválasztó munkát végez zsidón és pogányon egyaránt, aszerint, amint elfogadod a kegyelem szikláját, vagy végkép megütközöl rajta. Márc 26. Róni. 10.1—11. Olyan kérdésben, mint a zsidókérdés, állandóan fennáll az elfogultság veszélye. Pál magát ellenőrizve újra meg újra megállapítja, hogy mennyire szereti Izrael népét. Tudja sok buzgóságukat, de a legjobbaknak is van egy hiánya. Nem engedik elvezettetni magukat a maguk igaztalansdgának és az egyedül Istentől nyerhető igazságnak megismerésére. Pedig már Mózes könyvéből is kilehel a hit bizonyságtétele s az őszinte lelkeknél a törvénynek Krisztusra kényszerítő ereje. Márc. 27. Róm. 10.is—31. Azt a gőgöt mintha zsidó meg görög közt különbség lenne félre kell tenni az üdv fórumán. Hiszen nyilvánvaló szent könyveikből is, hogy Isten dolgozik a pogányok megtérítésén, sőt épen azzal, hogy más népeken ragyog- tatja kegyelmét, uj ösztönzéssel igyekszik fel ingerelni az engedetlensége miatt szenvedő Izraelt az Ö kegyelmének teljes elfogadására. — Vájjon „ragyog-e így szent ingerlő módon ma az. 0 kegyelme ? Márc. 28. Róm. 11.1—10. A látszat ugyan ma az, hogy Isten teljesen elvetette az é első népét, de Izrael történetében volt már efajta látszat, mikor azt gondolták, hogy mindenki hátat fordított a magát kegyelemben közlő Istennek és kitűnt, hogy ezrek voltak, a népnek legjava, kik a kegyelem szerinti életben rejtőztek el. Bár a legtöbbjének megsötétült szeme a Krisztusból való kegyelem ellen, megvan azért bizonyára ma is Izraelnek drága hétezer je. Márc. 29. Róm. 11.11—21. Mennyi uj szeretet sugárzik ki e sorokból a Krisztus keresztjében megbotló Izrael felé. De így kell annak sugározni, minden szívből, a melynek felnyílott a kereszt csodája. Mily hatalmas élű szemmel fedezi fel Pál a történtek titkát 1 Óh ne kevélykedj keresztyén- ségedben Izrael ellen, mert ha az esetük hiddá lett a pogányok számára, hogy a nagy szakadék áthidaitassék, s a vadolaj- ágak beoltassanak; — mi lesz majd akkor, ha Izrael kitöretett ága beoltatik újra — a szelíd Olajfába! ? Márc. 30. Róm. 11.20—36. Mintha uj torony merészkednék az eddigi kilátó fölé, szinte szédületes a látványosság. Pedig a Golgothai kereszt kilátó tornyában vagyunk most is; ám az erkélynek azon a szélén, mely a jövő tájaira nyílik. Izrael meg fog térni a szenvedő Messiáshoz. A világtörténelem hátralevő részének programmenete az, hogy a pogányok teljessége után Izrael egésze is megtelepszik az Ö keresztje alatt, határtalan dicsőségben tűnvén ki, hogy Ő reá nézve vannak mindenek. Tudsz-e imádkozni hát Izraelért! HETI KRÓNIKA. A magyar nemzetgyűlés a valorizációs törvényt tárgyalja. Igazságügyi miniszterré Pesthy Pál alelnököt nevezte ki a kormányzó. A népszövetségi delegáció több képviselőt hallgatott meg. A delegáció tagjai teljesen magukévá tették azt az álláspontot, hogy Magyarország elsősorban agrár- állam s az agrár érdekeltséget nem lehet figyelmen kívül hagyni. Egyébként napnap után fontos tárgyalások folynak Magyarország pénzügyi regenerálása céljából. Március idusát ez évben is mindenfelé nagy lelk.-sedéssel ünnepelték az egész országban. A görög alkotmányreform a királynak önkéntes lemondását s a királyi család minden egyes tagjának lemondását a trónöröklés jogáról tartalmazza. A belgrádi parlamentben felszólalt Siftár Géza a muraszombatiak követe s tiltakozott a felekezeti iskoláknak a vend- ségben erőszakos államosítása ellen s az evangélikus iskolákba kalholikus tanítók kihelyezése ellen.
