Harangszó, 1924
1924-01-06 / 2. szám
Belopódzott, gaz betyárok Mind elhajtják a jószágot; Ki se látja, ki se bánja — Vad haraggal zúg a csárda. Öklöt ráznak ifjak, vének, Vitatják az elsőséget. Hangjuk felcsap már az égig, Semmi mást, — csak jussuk' védik, Négy felől ég a határba — Mit bánja azt ez a csárda! Duna partján hangod csárda, Meg nem szűnik itt a lárma. Vad legények, hős legények, Észre itt már sohse térnek, Zúg a csárda ezer éve — Átok ül a tetejébe. VARSÁüff JÁNOS. 1924. január 6 Ne ölj ez azt teszi, „hogy mi az Úr Istent mindenek felett féljük és szeressük, felebarátunknak testében kárt vagy sérelmet ne okozzunk, hanem minden életszükségeiben segedelmére és javára legyünk. “ — Luther Kátéja. Aki engedelmeskedni kíván Isten parancsolatának, nem dughatja be fülét az éhezők és fagyoskodók rimán kodása előtt. A németországi hittestvérek megdöbbentő nyomora különösképen felébreszti a részvétet. Az irgalmas Jézus nevében adakozzunk nekik. Adományunkat juttassuk a lelkész kezéhez, aki azt továbbítja. A szolgáló szeretet dicsőíti az cvangéliomi hitet. — öléves kora óta, — mondta az édesanya elgondolkodva, nem estek vele csodák. S ö mega sem emlékszik semmire azokból, amik vele gyermekkorában történtek. Éppen olyan most, mint a többi gyermekek. Legyen meg az Isten akarata; de már-már remélni kezdtem, hogy az Úr az ő nagy kegyelmében mást választ a nagy sorsra és meghagyja nekem a gyermekemet. • — Ami engem iliet, — válaszolt a férfi, biztos vagyok benne, hogy úgy lesz a legjobb, ha semmit sem tud meg azokból a jelekből és csodákból, mik első éveiben történtek. — Sohasem beszélek neki ezekről a csodákról, — felelt az asszony. De mindig attól félek, hogy hozzájárulásom nélkül is történhetik valami, amiből tudtára ébred annak, hogy kicsoda. Különösen féltem ebbe a templomba hozni. — örülhetsz, hogy a veszedelmen Rég várt újítás a gyermekvédelem terén. A népjóléti miniszter a magyar gyermekvédelem újjászervezését a szülői szereteten és a családi összetartáson alapuló ősi erkölcsi elvek keresztülvitelével kívánja újjászervezni. E célból kiadott 98.000-V1. 1923. számú rendelete szerint: »Az állami gyermekmenhelyek kötelékébe tartozó gyermekeket elsősorban vér szerinti hozzátartozóikhoz, ha ez nem lehetséges, intézetekben vagy gondosan megválasztott nevelőszülőkhöz kell elhelyezni.« Az eddigi teleprendszer helyett a miniszter olyan módon kívánja az állami gondozásban levő gyermekeket fölnevelni, hogy a trianoni határok között még mintegy 3500 megmaradt községünk mindegyikében két három megbízható családot óhajt a gyermekvédelem eszméjének megnyerni, akik a menhely- ből kivett gyermeket teljesen családtagnak tekintenék. A gyermek így megfelelő környezetben nevelkednék és mivel a csaádi nevelés jótékony hatása úgy testi, mint szellemi fejlődésre jótékony befolyással volna, megszűnnék az a — sajnos, sok tekintetben tényeken alapuló — panasz, hogy az állami gyermekvédelem mai formájában testileg és erkölcsileg degenerált polgárokat nevel a hazának. Az eddig fennálló teleprendszer mellett ugyanis a gyermekek számának sem megfelelő számú alkalmas HAKANOSZO már túl van, — mondta a férfi. Nemsokára otthon leszünk vele ismét Názáretben. — Az írástudóktól féltem a templomban, — mondotta az asszony, s féltem a jósoktól, kik itt gyékényeiken ülnek. Azt hittem, ha a szemük elé kerül, felállnak s meghajtják magukat a gyermek előtt és a zsidók királyaként köszöntik. Különös is, hogy nem ismerték fel dicsőségét. Ilyen gyermek még sohasem került a szemük elé. Egy ideig hallgatott s a gyermeket figyelte. — Nem is tudom megérteni, — mondta aztán. Azt hittem, ha meglátja ezeket a bírákat, kik a szent házban ülnek és a nép pörös ügyeit intézik, s ezeket a tanítókat, kik az ifjúságot oktatják és a papokat, kik az Úrnak szolgálnak, föleszmél majd s így kiált fel: »Arra születtem, hogy ezek között a bírák, tanítók és papok 11 nevelőszülőt sem lehetett egy-egy községben fölhajtani, sem pedig az iskola nem fogadhatta be őket, ami erkölcsi fejlődésükre káros hatással volt. A fent idézett irányelvek keresztülvitelét a súlyos gazdasági és pénzügyi helyzet megnehezíti, sok esetben lehetetlenné teszi. A miniszter ez okból elrendeli: »Hogy az állami gyermekmenhelyek kötelékébe tartozó mintegy 42.000 gyermeknek hazafias, vallásos és erkölcsös nevelését lehetségessé tegyem, a tartásdíjakat a mai súlyos gazdasági viszonyok között a lehető legmagasabb mértékre emeltem.« Az így fölemelt tartásdíjak két éven alul levő csecsemőnél havi tízezer korona és napi 1 liter tejnek és havi 1 kg. cukornak, 1 kg. darának, fél kg. szappannak mindenkori napi ára. A második életévet betöltött gyermekek után 7. életévük betöltéséig havi 18 000 korona, a 7 évnél idősebb, de 12. életévüket be nem töltött gyermekek után 14.000 korona. A fölemelt tartásdíjak mellett a hatósági liszttel való ellátás megszüaik, ruházatot azonban a gyermekek továbbra is a menhelytől kapnak. Azon családok, kik ezen feltételekkel elfogadnának egy-egy gyermeket, kérjenek a községi elöljáróságtól erkölcsi vagyoni bizonyítványt és azt küldjék be azon menhelynek, melyből a gyermeket igénylik s levélben jelezzék, hogy mily nemű, korú és vallásu gyermeket kívánnak. Adakozzunk a Harapó Máriására! között éljek.« — De micsoda boldogság is volna ez oszlopsorok közé bezárva lenni? — ötlött a férfi eszébe. Jobb neki, ha a Názáreth körüli dombokon és hegyeken bolyonghat. Édesanyja halkan sóhajtott: — Oly boldog velünk odahaza, — mondta. Milyen elégedett, ha a juh- nyájakat magányos útjaikon elkísérheti, vagy ha a mezőkön jár és a földmívesek munkáját nézheti I Nem hiszem, hogy igazságtalanok lennénk hozzá, ha megkíséreljük, hogy megtartsuk magunknak. — Csak a nagyobb szenvedéstől kíméljük meg, — válaszolt a férfi. így beszélgettek tovább is egymás közt, míg a gyermek álmából íöl nem ébredt. — No, kérdezte az édesanyja, kipihented most magadat ? Kelj hát föl; mert már esteledik s vissza kell mennünk szállásunkra.
