Harangszó, 1923

1923-09-30 / 40. szám

291) tástól, de viszont reá mutat, hogy az egyetembe való szerves és teljes jogú bekapcsolás egyszersmind az állam részéről is erőnyujtás és elismerés az evang. theológia számára. A rektor szép beszédére Payr S. soproni professzor, a kiváló egyház­történész, a Harangszó jelestollu bel- munkatársa válaszolt, akit erre az or­vostanárok is felkértek. Őszinte, me­leg szívvel tolmácsolta az új tanárok hálás köszönetét. Azt a törekvést — úgymond — hogy a r. kath. és ref. egyházak után most már az evan­gélikusoknak is az egyetembe szerve­sen bekapcsolt theol, fakultása legyen, eleitől fogva a pozsonyi, most pécsi egyetem fogadta legnagyobb megér­téssel s hathatós támogatásával dia­dalra is vezette Az orvosok és theo- logusok ezen együttes eskütétele indít arra, hogy a két tudományszak kö­zött a kapcsolatot keressük Magyar irodalmunkban a legelső orvosi munka Szigeti Frankovics Gergely soproni orvos müve És ennek több mint a fele theológia. A vallásos lelkű orvos a füvek gyógyító erejében is Isten hatalmát látja s az orvosok munká­ját Isten megsegítő kegyelmétől teszi függővé. Majd utalt Fayr Sándor arra, hogy a Nádasdyak és Batthányak ud­vari orvosai, Szegedi Fraxinus, Pista- locius, Corvinus, mily erős oszlopai voltak egyszersmind a reformációnak. Dudith András péc-i püspöknek az orvosi tudomány történetében is neve és érdeme va,n. S újabban is a sár- szentlőrinci ev. papiak szülte és ne velte a pesti egyetem első európai Jézuska szállást csinál magának. Irta: Szombath Ernő. 3) Icuka szótfogadott. Pejét kissé el­fordította s a sok sírástól és fájda­lomtól agyongyötört test csakhamar elaludt. De még álmában is folyton szepegett. A szegény asszonyból most kitört az elfojtott fájdalom. Leánya előtt erőt vett magán s bár majd meghasadt a szive, amikor leányát úgy hozták haza ölben, mint egy törött virágot, de nem sirt, nem jajgatott. Nem akarta kis leánya szívét még nehe­zebbé tenni. Elég annak szegénykének úgyis a maga fájdalma I Mit tetézze azt még ő is a sírásával? Hát nem is ejtett egy könnyet sem a leánya előtt. De most aztán annál jobban erőt vett rajta a fájdalom. Heves zokogás rázta meg a testét. Elővette a zseb kendőjét. Odaszorította az ajkához, HARANOSZO 1923. szeptember 30. hírnevű sebészét, Balassa Jánost. Ennek a mi szegény csonka és beteg hazánknak testi és lelki orvosokra van szüksége. A tudomány szabad művelése és terjesztése mellett mi lelki gyógyászatra vállalkoztunk. A bajok forrására, a bűnre akarunk reá mutatni s vallásos hittani alapon a keresztyén erkölcsiség orvosszereit keressük. Minden pedagógiának ez a végső célja. Hitet és tudományt együttesen aka­runk ápolni és terjeszteni s ezzel iga zolni a theológiának a tudomány- egyetembe való beillesztését. A Hol­landiából visszatérő Apáczai Cseri Jánossal teszünk mi is fogadalmat: Azok között, kik munkájokkai a ma gyár hazát boldogítani tudják, lehe­tünk a legkisebbek; de azok között kik ezt komoly elhatározással tenni akarják, a legnagyobbak leszünk Fí bányai egyházkerü- . let közgyűlése. A bányai evangélikus egyházkerü­let ezévi rendes közgyűlését Buda­pesten szeptember 20 án tartotta, mely alkalommal a Deák-téri tem­plomban Jakabfy György békéscsabai lelkész prédikált. Az istentisztelet után a Deák-téri polgári leányiskola nagy­termében kezdetét vette a közgyűlés, amelyen a bányai evangélikus egy­házkerület egyházi és világi vezető­félfiai egyaránt, majdnem teljes szám­ban résztvettek. A világi elnöki tisz­tet Zsigmondy Jenő egyházkerületi felügyelő akadályoztatása miatt báró Prónay György államtitkár töltötte be. Raffay Sándor püspök évi jelenté­sében mindenekelőtt szóvátette az ál­lamhatalom rideg magatartását az evangélikusokkal szemben. Kitért a kultuszkormány iskolapolitikájára is. mely az államsegélyek megvonásával lehetetlenné teszi az ev. iskolák fenn­tartását. Megemlékezett a tanítóság értékes munkájáról, majd a testvér protestáns egyházakkal való együtt­működés szükségességét hangoztatta Megemlékezett a Petőfi ünnepek hosz- szu sorozatáról, beszélt a Luther- Szövetség örvendetes terjedéséről, majd köszönettel adózott az egyes egyházak folyton növekvő á dozat- készségéért. Jelentését így fejezte he: Talán sok volt jelentésemben az aggodalom, azonban egyházaink komoly válságba sodródtak. Bizzunk az Evangélium Urában, aki most is megtartja a hű­ségeseket és diadalra vezeti az Esz­mét. Legyen áldott mindenki, aki dolgozik. A püspök jelentését a közgyűlés lelkes éljenzéssel vette tudomásul. A jelentéshez elsőnek báró Kaas Albert, a Luther Szövetség országos elnöke szólott. Beszédében hangoztatta, hogy a jövőre vonatkozólag gondolkozni kell már most az egyházi adózás megfelelő reformjáról, mert nem le­hetetlen, hogy az állam kénytelen lesz megvonni a segélyezést. Utána Kovács Andor főesperes je­lentette, hogy a Lelkészegyesület Raf­csakhogy a panaszos harg elő na törhessen, csakhogy a sírását elfojt­hassa. De hasztalan erőlködött I Csak amiál jobban rázta a zokogás Az elnyomott fájdalomtól, siráséól szinte fuldoklót!: Könnyes szeme ráesett Icuka hamvas szép arcocskájára. S az oly édesdeden pihent ott. Kis szája kissé nyitva volt. És két keze össze­kulcsolva pihent a keblén. Olyan volt, mint egy megriadt, pihegő angyal, aki valami nagy ijedtség után aludt el. A szegény anya lerogyott az ágy mellett egy székre. S úgy nézte köny nyein át tovább is azt az édes arcot. S ajkán bugyborékolva törtek elő a suttogó hangok. — Icukám ! Édes kis kukám! Én édes kis lányom 1 Tovább nem birt a fájdalmával. Hangos zokogással borult az ágyra. Icuka felriadt. Átölelte kicsiny kar­jaival anyja nyakát s ő is vele sirt. Sokáig maradtak így összebújva. Könnyeik árja összefolyt. Édes me­legség járta át az arcukat. Lassankint elcsendesedtek, elnyugodtak. Anya és leánya egymás keblén melengették egymást a szeretetükkel. Mikor az anya felébredt, úgy érezte, mintha a szíve kissé megkönnyebbült volna. Letörölte arcáról a könnyek nyomait. Egy csókot lehelt Icuka homlokára, aztán ölbe tett kezekkel bámult maga elé. Lelkében megelevenedett a múlt. A múltja amely tele volt édes ábrán­dozással, amely oly szép volt, oly boldog volt. Alig húsz éves korában férjhez ment Kovács Pálhoz, aki a cukorgyárban munkafeltigyelő volt. Szerették egymást. Elég jó módban is voltak, úgy, hogy anyagi gondok nem zavarták boldogságukat. S aztán megszületett Icuka. A kis angyal meg ­hozta a teljes boldogságot. Ügy érez­ték, hogy semmijük sem hiányzik,

Next

/
Oldalképek
Tartalom