Harangszó, 1923

1923-01-28 / 5. szám

54

HARANOSZÓ.

1925. január 28.

titka s a keresztyén megváltásnak is egyetlen értelme. Mert hát az élet reális megfigyelése arra tanít, hogy p. o. a kapitalista gazdasági életnek nagy baja és sok nyomorúsága Rousseau minden optimista ábrándozása dacára tulajdonképen egyéni természetünkkel függ össze, s a tragikus állapotnak felismerése és hirdetése a keresztyénség ama lényegéhez tartozik, amely nemcsak ernber- szeretetet és önfeláldozást, hanem egyúttal Jézushoz hasonló reális élet- és világismeretet és miaden illúziótól és önámítástól való szabadságot kíván a maga követőitől. A mammo- nizmus csak egy jelensége a múló anyagiakra irányuló vágyainknak és akaratunk ferdeségeinek. A vagyontalanokban is — amiről azonban nem ír a szociálista sajtó és irodalom — lakozik a mammonizmus ördöge. A hiba csak az, hogy annak jelenségeit csak felületes gazdasági és nem mélyebb vallásos-lélektani szempontból Ítéljük meg. A mammon bálványa osztály- és népkülönbséget nem ismer. Fogva tartja az a gazdagot és a szegényt egyaránt. A féktelen hírvágy és az igények zsarnoksága karöltve halad egymással. S ezzel kapcsolatban a modern technika sem szolgája, hanem ura lett a kultúrának s géppé alacsonyítja le az embert. Csak a vallás emeli föl és menti meg a lelket s korántsem a Cézár, legyen az szociálista vagy individuá- lista. A lelki élet értékének megmentésében áll az evangéliom örömhíre és üzenete a munkásokhoz,

Levél.

Irta: Farkas Mihályné.

(Folytatás.)

Egyszer azután azt mondtátok nekem, hogy már ezentúl nem úgy kell címeznem mamának a leveleket: özv. Nádos Imrénének, hanem hogy : nagyságos Makár Qyulánénak, mivelhogy a mama újra férjhezment. Ez nem nagyon tetszett nekem, és mintha Ti se örültetek volna, noha a jegyző úr mondta, hogy ez a Makár csakugyan igen gazdag ember, fényes pénzváltó-üzlete van a fővárosban. De azért mikor egyszer látogatóba hazajöttek hozzánk, libát öltél, csörge- fánkot sütöttél a tiszteletükre s elővetted még az ezüst kanalakat is, amelyeket selyem papirosba csavarva rejtegetsz a sublót fiókjában, a nagypapa maga pedig nem szeretett senkitől se kérni valamit, kölcsönkérte

mint testvérekhez és istenországa polgáraihoz, míg a szociáldemokrácia csak »elvtársc tömegeket, mcdern miliőt és anyagot ismer. Krisztus a szociális erők legnagyobb szervezője, mivel lelkileg és nem politikailag s gazdaságilag organizálja az embereket. A szociális kérdésben is ő >az út, az igazság és az élet«. Marx és Lassale helyett Krisztus és az ő evangélioma a mi szociális vezérünk és utitársunk. Egyházunknak és a lelkipásztori gondozásnak arra kellene több figyelmet fordítania a szociális kérdés körül való forgolódá- sában. E téren nagy a mulasztásunk és még több a hibánk. Inkább uralkodtunk és politizáltunk, mint szolgáltunk az egyházban. Innen a sok baj és jaj a mi köreinkben.

Dr. Szlávik Mátyás.

Kaas Albert báró

nemzetgyűlési képviselőnek, az Országos Ev. Luther-Szövetség elnökének

a nemzetgyűlésen elmondott nagy beszédéből, a parlament feladatáról, a megegyezés komolyságáról és őszinteségéről, a személyes ellentétek- és taktikák mellőzéséről.

Báró Kaas Albert: A parlament k#moly munkára való és a kritikának nem szabad demagógiává fajulni és nem szabad odáig menni, hogy az országnak a külföldön ártsanak. A szociáldemokraták eleinte mérséaz uraságtól a kis féderes-kocsit és azt küldtük elébük az állomásra.

Én csak a pajta mögé bújva lestem érkezésüket, meg is pirongattál utóbb érte, hogy miért viselkedtem olyan vadóc módra, de nem tehetek róla, utóbb se tudtam jó szívvel lenni a mamám új férje iránt s akármilyen . barátságos volt is hozzám, mindig csak a jó édes-apám volt az eszemben.

Fiacskámnak szólított, megmutatta az arany-óráját is és azt Ígérte, hogy majd nekem is olyant vesz, ha megnövök, aztán biztatott, hogy papának szólítsam, de én inkább a nyelvemet haraptam volna le, semhogy azt tegyem, sőt nem fogadtam el semmi képen az ezüst forintot se, amivel megajándékozni akart.

Akkor igen kedvetlenül simogatta a kétfelé fésült fekete szakállát és rosszaid pillantásokat vetett reám az arany-keretű csiptetősén át, ezentúl

kelthangu programmal jelentek itt meg, később fokozatosan egyre agresszívebbek lettek s csatlakozott hoz- zájug a Rassay párt és elérkeztek a decemberi utolsó ülésen lejátszódott jelenetig. A Károlyi rezsimet itt védeni, a nemzet lelkületében való durva turkálás. Hallottuk itt, hogy az ország megcsonkítására vezető fegyver- letételt Lovászy Márton követelte és dicsérték itt Lovászyt Ha valóban megegyezést akarnak, akkor komolyságot és őszinteséget kérünk.

— A megegyezésnek nem lehet akadálya, hogy közöltünk áthidalhatatlan akadályok vannak. Az ellenzék konstrukciójában nincsenek ellentétek? Vagy mi az, ami elválasztja Vázso- nyit Bárczy Istvántól ? És mi az, ami összetartja Bárczyt Zichy Jánossal, Rakovszky Istvánt az ő néppárti múltjával, mi fűzi Rakovszkyhoz? Komoly kutatással meg lehet talán találni a bázist, melyen a nagy ellentétek dacára megérteoók egymást. A szociáldemokraták között ül egy képviselő, akivel, amikor báró Perényi Zsig- monddal együtt az ellenforradalmat csináltuk, tárgyalásokat is folytattunk és Ő tudott működésünkről. Mi tehát nem általánosítunk a szociáiistákkal szemben, de akkor nem szabad olyan valótlanságoknak elhangzani az ó soraikból, mint amilyent Propper mondott a tízezer munkásról.

Peidl Gyula: Provokálták.

Báró Kaas Albert: Provokálni senkit sem lehet arra, hogy nemzetét megrágalmazza. A szociáldemokraták kötelessége dezavuálni ezeket a kipedig nem sokat törődött velem

Inkább a nagypapához csatlakozott, aki megmutogatta neki kis gazdaságunkat és elmagyarázta a gyümölcsöskertben minden fának külön történetét, de ez nem nagyon látszott érdekelni mostoha-apámat. Megmutatta a templom belsejét is, és a falakon a golyók nyomát abból az időből, mikor erőszakkal vették el tőlünk Leopold király idejében. Megszólaltatta a régi orgonát is, amely szokása szerint előbb jóidéig szuszogott, recsegett, ropogott, de azután egészen jól végezte dolgát, hát kár volt titkon mosolyognia a mamám férjének, mert én nem szeretem, ha kinevetnek valamit, ami az én kedves falumból való.

Szerencsére, másnap már visszautaztak, de még a vacsoránál szóba- hozták, hogy mi is legyen hát ezentúl énvelem? A falusi-iskolából már kinőttem, reám is férne bizony egy