Harangszó, 1923
1923-07-29 / 31. szám
1023. július 29. HARANOSZO 243 a Nemzetközi Jóbarátság Világszövetsége magyar csoportjának elnökét megkérdezni az újvidéki és budapesti tárgyalásokon szerzett benyomásairól. A főpásztor hangsúlyozta, hogy ezeket az ülésezéseket komoly értékük szerint méltányolja és egyébként is abban a meggyőződésben van, hogy az egyházak utján bizonyos idő múlva tényleg jelentékenyen enyhíteni lebet az európai nemzetek között ezidősze- rint fennálló ellentéteket és hogy a megértés útját talán egyetlen más szervezet vagy egyéb közület sem képes annyira zökkenötlenné egyengetni, mint éppen az egyházak. Sir Dickinson, Ramsay, úgyszintén a cseh delegáció megszívlelendő hajlandóságot mutattak e sérelmek megvizsgálására és a felhozott bajok kiküszöbölésére. Ág. Hitv. Ev. Országos Tanító-Egyesület Hazánk ev. tanítósága már a múlt század végén, a Millenium idején ■ megalakította a Magyar Ág. Hitv. Év. Tanítók Országos Egyesületét. Szét- i szórtsága, hézagos szervezete miatt { azonban nem sok eredményt tudott elérni A hazai ev. tanítóság egyház- kerületenként, sőt még egyházmegyénként sem volt megszervezve. Egyikmásik esperességi tanítói egyesület nagyon szépen működött, — viszont voltak é3 — fájdalom — ma is vannak esperességek, hol még ma sincs gondolatával küzködik. Pacsirta dalol a magasban, für- jecske szól a vetésben párjához: pitypalaty! Nem hallják ők. A falu temetőjéhez érkeznek. Két kis majori leány jő velük szembe. — No, gyermekek, tudtok-e már számolni ? — kérdi tőlük a takács, megállva az úton. — Tudunk ám 1 Az egyszeregyet is tanuljuk már; — mondják a kis leányok. — Hadd lám, mit tudtok : kettő, meg három mennyi? — Öt! — felelik gyorsan a kicsinyek, hogy megelőzhessék egymást a feleletben. — Helyes, kis bogárkáim! . . . Hát öt körte, meg három alma: hány szilva? — Nyolc! — felelik még gyorsabban a kis majori lányok. — Vén oklondi! . . . Uram bocsáss, hogy így eljár a szám! — ev. tanítói közélet. Alexy Lajos, Sass István és még néhány buzgó tanító apostol ügyszeretete, lelkesedése megtört az ev. tanítóság közömbösségén, laza és hézagos szervezetén. Minden társadalmi alakulat virágzása, sikere a tagok érdeklődésétől függ. A vezér is elveszíti a győzelembe vetett hitét, ha azt látja, hogy katonái nem teljesítik parancsait, elhagyják helyeiket s mit tehetne mást, mint vagy átadja helyét olyannak, kiben él a hit, kiben a csalódás nem lohasztotta le az erős akaratot, — vagy pedig új alakulatot létesít. Midőn tehát a vezetők rábírták az ev. tanítóságot arra, hogy csatlakozzék a tanárok egyesületéhez, akkor őket is az a hit vezette, hogy ezen új alakulatban a tanári kar által nyert szellemi és erkölcsi tőkével gyarapodva felrázzák a hazai ev. tanítóságot a letargikus 'álomból s nagyobb eredményt tudnak elérni. 12 évi tapasztalat után újból csalódtak El kell ismerni, hogy a tanítóság a tanári kar részéről mindenkor teljes megértést és előzékenységet talált s hogy nem rajtuk múlott az, hogy kevés volt az eredmény. Alexy Lajos, Sass István, Szüsz Lajos, Perényi Rezső s több buzgó tanító mindent elkövetett a szakosztály keretében az ev. tanítói öntudat és ügybuzgóság felkeltése érdekében azonban a letargia itt is tovább tartott. Közben a vezérek és az idősebb, az ev. tanítói kőzszellemben megöregedett tanítószól az asszony korholva az urát, szintén megállva az úton. — Még ilyen szomorúság idején is kedve van a bolondságra?! — Hát a harmadik: az az arany- hajú, hova lett közületek? — kérdi a takács. — Meghalt, szegényke! Ott van ni a temetőben! — mondják szomorúan a gyermekek. — Ne rémítsetek meg, kis fiókáim! Lehetetlen, hogy az a kis tündérvirág ily korán elhervadt volna! — De bizony meghalt. Ott van, ni a temető túlsó végén a sírja! Nini, ott van sírjánál az édesanyja is. Tán virágokat ültet reá . . . Jer, Ágnes, nézzük meg mi is. Majd a gazdáné nénivel haza mehetünk a majorba! Befordulnak a temető kapuján. A takács öntudatlanul utánuk indul. — Hova megy, mit keres ott kend? — szól utána az asszony. testvérek félre álltak, míg az 1922 évi szakosztályi gyűlésen már csak 7-en jelentek meg. Azonban ez a 7 is elegendő volt ahhoz, hogy belássák az állapot tarthatatlanságát. Ezen az értekezleten alakult ki az a vélemény, hogy a sorvadás halált jelent s hogy vagy fel kell oszlatni a szakosztályt, vagy a tanítóság kilép a tanárok egyesületéből s megalakítja az országos egyesületet. Ezen nézet azért is indokolt volt, mert az 1922. évi közgyűlésen oly mozgalom indult meg a tanárság kebelében, hogy felveszik a ref. tanársággal való egyesülés fonalát. Ily előzmények után a magyar- országi ev. tanítóság képviseletében megjelent 50 tanító a f. évi július hó 4-én Budapesten a »Tanítók Házában < megtartott értekezleten kimondta a tanítói szakosztály feloszlását s megalakította az »Ág. Hitv. Ev. Országos Tanító Egyesületet.« A gyűlési tagok lelkesedése s az emelkedett hangulat bizonyítja azt, hogy igenis van ev. tanítói öntudat, van egyetemes ev. tanítói közszellem, mely munkára kész. Á gyűlés lefolyása a következő volt : Perényi Rezső, aszódi ig. tanító ajánlatára az értekezlet Alexy Lajos nyug. ig. tanítót választja meg korelnöknek, ki felkéri az értekezlet céljának ismertetésére Krug Lajos ig. tanítót, a dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület tanítóegyesületének elnökét. Krug Lajos vázolja az egyetemes — Az elveszített szívemet keresem ! Jer, segítsd megkeresni! Az asszony még gondolkodik: menjen, ne menjen? Meggondolja aztán magát, utánok megy ő is. Körülállják mindannyian a kis el- költözöttnek virágokkal borított sírját. A bánatos édesanyának kiapad- hatatlanul szivárgó könnyforrásától nedves most is az arca. — Ne sírjon, hugomasszony! — szól hozzá vigasztalva a takács. — Hisz nem veszett el a kis arany- hajú leánya. Onnét fentről mosolyog le reánk ragyogó szemével. Azért is oly fénylő, ragyogó az ég! A jó Isten hívta oda fel tündéri kertjének legszebb angyal-virágául. — Hát kend miért sír?! — támad rá az asszony. — Én?! Mit gondolsz asszony! Megfujta a szél ezt a hitvány, öreg szemet, attól szivárog belőle egy- egy könnycsepp. (Folytatjuk.)
