Harangszó, 1923

1923-01-21 / 4. szám

26

HARANGSZÓ.

1923. január 21.

IO-én született a komárommegyei Kocsban, meghalt 1845. dec. 19-én a vasmegyei Kemeneshögyészben. 1795-ben nagygeresdi (Sopronmegye) »oskolamester«, — 1804-ben a vesz- prémmegyei Vanyolán, 1806-ban Nagyalásonyban találjuk lelkipásztorként. Innét került a kemenesaljai Hő- gyészbe, ahol 1831 — 42. esperese is az egyházmegyének. Irogatni ö is, mint több lelkésztársa és barátja: Edvi Illés Pál, Szűcs Isván, Zigány János, a Kis János alapította soproni Magyar Társaság hatása alatt kezdett. Munkásságával a* ének- és templomügy körül szerzett kiváló érdemeket; maradandó műve énekes- és imakönyve. Irt lapokba verset, prózát és fordított németből. Mint Vasvármegye táblabirája tevékeny részt vett a megyei közéletben. (Élete működését szépen méltatta Karsay Sándor: a Magyar prot. egyháztört. monográfiák c. müvében) Neje: alsószo- pori Nagy Rebeka (meghalt 1851-ben Felpécen). Gyermekei:

I. Zsuzsanna (sz. 1794. Nagygeresden, megh.........), férje: Druglányi

N. mézeskalácsos, Keszthelyen.

II. Benjamin (sz. 1794. Nagyge- resden, f....) komáromi fakereskedő. Neje: Martin Zsuzsanna. Gyermekei :

1. Lujza (sz......... f 1833.).

2. Gyula (sz. 1835. augusztus 10. Komáromban, megh. 1893. ápr. 30. Budapesten) máv. felügyelő, mérnök, az Orsz. Zeneakadémia tanára, zeneszerző és zongoraművész, a »Societe francais des Auteurs et Compositeurs«

Levél.

Irta: Farkas Mihályné.

Ne haragudj kedves Nagymama, hogy majd büntetést kell fizetned, mikor kézhezadja neked a posta ezt a levelemet, nem tudtam bélyeget venni reá, mivel nincsen pénzem.

De muszáj írnom, mert ha nem panaszkodhatom el neked, megint sírni találnék, mint tegnap, mikor a többi fiuk elutaztak. Pedig az ugye nem illik egy tizenkétéves nagy fiúhoz, aki jövőre már a harmadikba jár.

Úgy e, Te most azt gondolod, hogy én Budapesten vagyok az édesmamámnál és ott nézegetem a szép Dunát, meg Budavárát és a nagy hegyet, ahonnét a pogányok Gellért püspököt lehengeritették — mert hát nekem ezt ígérték, levélben is megírták. De hát semmise lett belőle, mert a mamám utazni ment a férjétagja. Családjának egyik kiválósága. Már 16 éves korában zeneműve jelent meg. Bécsben a műegyetemmel párhuzamosan végezte zenei tanulmányait, melyekben Hoffmann Joákim és Kremi Ferenc voltak a mesterei. Első hangversenyét 1864-ben adta Bécsben, nagy művészi sikert aratva. Kora legelső zeneművészei és szerzői közé tartozott; müveiről, meghaladják a százat, Liszt Ferenc is nagy elismeréssel szólt. Benza Ida és Big- nió Lajos hires operaénekesek tolmácsolták müveit, melyek úgy itthon, mint külföldön általánosan elterjedtek. Amennyiben a magyar műzene megalkotásában is tevékeny része volt, érdemei a magyar zenetörténet lapjaira tartoznak. — Neje: nemes Tar- czalovits Anna (sz. 1853. Budán). Gyermekei (születtek Budapesten):

a) Gyula (sz. 1875., f 1916. Újvidéken) máv. mérnök.

b) Lujza (sz. 1876.).

c) Ilona (sz. 1878.), férje : Váradi (Jaczkovics) Mihály, ál!, fóreáliskolai tanár Budapesten.

3. Ede (sz

........ f 1871.). I. neje:

Bre

ngl N., II. neje: hegyeshalmi

Fischer... Gyermekei: Vilma, Ödön, Georgine, Sándor (egyéb adatom nincs).

III. József {1797—99. Nagygeresd).

IV. Jónás (sz 1797. Nagygeresd) Eszterházy herceg mérnöke. Lakott Alsólendván, Zalam. Nőtlen volt; vagyonát a soproni ev. lyceumra hagyta.

V. Mihály (sz. 1801. — meghalt Péterváron).

vei épen most, a húsvéti szünidőben. A Radics tanár ur Pesten járt mostanában, attól üzente meg.

A többi diákok mind hazamentek, csak mi hárman árvákodunk itt a konviktusban, én, a Fényár Karcsi, aki Erdélyből szakadt ide s nem is tudja hol vannak a hozzátartozói, meg a Tót Pista, akinek se apja, se anyja.

Mári néni — a gazda asszony — igen mérgesen néz reánk azóta, mert — azt mondja — miattunk kell itt lebzselnie és nem mehetett szabadságra a leányához Mindig köleskását főz vacsorára, pedig azt nem szeretjük. Azt mondja: vitt volna el bennünket a manó. Alighanem ördögöt szeretett volna mondani.

Hiszen akármi vitt volna is, csak hozzád vitt volna, abba a nyájas kis faluba, aminél szebb hely talán a világon sincsen!

Ha megírhattam volna előre, hogy

VI. Rozália (sz. 1804. Vanyolán) férje: Nagy József, ev. lelkész Fel- péczen, Gyórm.

VII. Imre (sz. 1806. Nagyalásonyban, — meghalt 1872. Budapesten) a pesti ev. magyar egyház alapítója és első gondnoka, budapesti mézeskalácsos. I. neje: Schmitt Karolin, II neje: Schmitt Magdolna. III. neje : Zechmeister Rozália. — Gyermekei (születtek Budapesten):

1. Imre (1835—36.).

2. Béla (sz. 1837., megh. 1920.)

egyházgondnok, fővárosi bizottsági tag, takarékpénztári igazgató, mézeskalácsos Budapesten. Neje: alsószo- pori Nagy Berta (esküvő: Komárom, 1869.). Gyermekei (születtek Budapesten) : #

a) Etelka (sz. 1872.), férje: Zechmeister Jenő máv. főfelügyelő Budapesten.

b) Endre (sz. 1875.) kultúrmérnök, műszaki tanácsos Budapest. Neje: Konkoly Thege Erzsébet, Gyermekei (szilettek Komáromban): András (sz. 1908.) és László (sz. 1911.).

c) Mária (sz. 1882.).

d) Béla (1885—1905.).

3. Karolin (i 840—82), férje: Nagy Mihály vasúti főnök.

4. Teréz (sz. 1842 , megh.: 1914. Pozsonyban), I. férje: Hasenauer M. gépészmérnök, 11. férje: Lévius Sándor mézeskalácsos Pozsony.

5. Rozália (sz. 1844.), férje: Ger- zsó Károly 48-as honvédhadnagy, fakereskedő, Budapesten.

6. Ilma (1845—1872.). férje: Lévius Sándor, mézeskalácsos Pozsony.

nem kellek a mamának, tudom, akárhogyan is küldtél volna útiköltséget, hogy hozzád mehessek, mert máskor még csak meg lehet lenni valahogy távol hazulról, de igy a húsvéti-szünidőben igen nagyon elbusulja magát egy ilyen kis diák.

És Te ezt tudod Nagymama, mert Te mindent megértesz. Mikor még kisebb voltam és egyszer a búgócsigám elugrott a bozótba és én hangosan sírtam óraszámra miatta, akkor se vertél meg érte, inkább segítettél megkeresni, mert tudtad, hogy nekem az egész vagyonom az a bűgó-csiga volt, meg egy kis bugyelláris.

Ilyen türelmes voltál Nagymama akkor is, mikor még fiatal voltál, vagy az csak az öregséggel jár? Mert az édesmamám mindig pörölt velem és izgága rossz fiúnak nevezett, mikor unszoltam, hogy mesét mondjon és nem akartam elaludai, mikor ő színházba készült. Tudod az akkor volt,