Harangszó, 1923

1923-01-07 / 2. szám

10 HARANQSZÓ. 19&3. január 1. nyájunknak van missziója, mutassuk meg,"hogy annak az égi missziónak a tudata elevenen él a lelkűnkben. Krisztusi^élettel, szeretettel, türelem­mel, ^önzetlen áldozatkészséggel, jó­tékonyság gyakorlásával, a Krisztusi őleteszmény megélésével, mutassuk meg, hogy rajtunk fénylik a Krisztus világossága. Nagy István. Felhívás a misszió érdekében. A világháború egyik legszomorűbb következménye az evangélikus misz- sziói munka megbénítása volt. Kü­lönösen a német evangélikus hittérí­tőket száműzték az ellenséges hatal­mak a missziómezőkről, úgy, hogy ezek éveken át tétlenségre voltak utalva. Most azt az örvendetes je­lentést vettem, hogy az amerikai lutheránus augusztana- zsinat átvette a lipcsei misszió keletafrikai munká­ját s az angol fennhatóság megen­gedte, hogy ezen uj misszionáló tes­tület szolgálatában a régi német evangélikus hittérítők is visszatér­hessenek előbbi munkamezejükre. Épen így biztos kilátás van arra is, hogy a svéd egyházi misszió szár­nyai, alatt Indiába is visszatérhetnek hittérítőink. Természetes, hogy az ily módon újra meginduló hittérítési munka fokozott igényeket támaszt a misszió'egyesülettel szemben s épen azért dr. Paul missziói igazgató míg egyrészt örömmel közli a missziói munka újbóli felvételét, egyben fo­kozott mérvű áldozatkészségre hívja TÁRCA. Sándor és Juliska. Irta : Csite Károly. Sándor. Juliska. (A kurta bajuszkáju, kerek arca ifjú gazga pádon ülve az asztalnál szalonnázgat s az asztal másik felén az ablak előtt Julis menyecske kis fejkötőt kötöget.) Sándor: Mi lesz abból az izéből ? Juliska: Valami... Találja ki kié, hogy mi? Sándor: No, nem valami nagy kitalálás kell ahoz. Bizonyára az én jövendőbeli Sándor fiacskám kobakocskájára való kis likacsos sipka lesz. * Juliska: Azért sem Sándor lesz a fiam neve, hanem Zoltán. Sándor: Nono, azt majd én mondom meg, hogy mi lesz a fiam neve ... Sándor­ból nem engedek. Használják, viseljék azt az izé nevet az urak. Juliska: Pedig szép név a Zoltán név. Sándor: Hát a Sándor ... a hitös urad fel a misszió barátait a szent ügy érdekében. Mivel hazai misszióegye­sületünk szerződéses viszonyban áll a Lipcsei Misszióval, felkérem a lel­késztársakat, hogy vizkereszt napján, vagy a rákövetkező vasárnap tartsa- nak missziói istentiszteletet s a be­folyó offertóriumot küldjék be pénz­tárunkhoz, Brochko Q. A. lelkészhez, Budapest, IV., Deáktér 4, 1., hogy ily módon mi is hozzájáruljunk vala­melyest az újra meginduló missziói munka előbbreviteléhez. Sdioltz Ödön, misszióegyesületi elnök. üdvözlet üzdborjádnak. Felolvastatott 1922. évi szeptember 24-én a sárszentlőrinci Petőfi-iinnepélyen. Köszöntíek uzdborjádi hegysor, Petőfi-emíékkel tefe, Honnan búsan nézett le egykor A Költő bánatos szeme. Lassú pataknak tükörében Mélázó képe ott van, ott; Azért, hogy e tündér vidéken Minden úgy fénylik, úgy ragyog. Ali még a méhes. A barátság Mézével telve ez a hely; Szélvészek e tanyát ne bántsák, E Sass-fészek áldást lehel. A Költőnek kedves tanyája Szegény utast is befogad, Mert itt lebeg nagy lelke szárnya, Petőfi ide látogat. neve nem szép ? Juliska : No, nem épen csúnya, de Zol­tán mégis szebb .. . Magyar név, egyik fejedelemnek is az volt a neve. Hisz kié is tudhatja, tanulta az iskolában. Sándor: Mit nekem fejedelem név, ki­rály név-1 Különb ember vót Petőfi, akinek szintég Sándor vót a neve. Juliska: Jó, jó. De kié nem azért akarja fiának a Sándor nevet, hanem mivel a kié neve is Sándor. Az pedig csak hiúság. Mondta az öreg mester, akinek hét fia vót, még sem kereszteltetett egyet se a saját nevére. Sándor: Ej! ilyeneket nekem ne perézs- mitálj. Sándor lesz a fiam neve, osztég vége minden beszédnek. Azt a nevet én legtöbbre becsülöm Petőfiért, tudd meg azt. Juliska: Hátha nem is fiú lesz, hanem leány lesz: egy kis Juliska. Sándor: (Lecsapja bicskáját az asztal­ra). Puff neki! Nekem hándalja föl a hiú­ságot, osztég ő maga éppen a saját nevére akarja a lányát kereszteltetni.. . Hát azért sem Julcsa lesz, hanem Klárika Juliska: (Leteszi kötését az asztalra.) Juj, micsoda ember kié!... Hát engem olyan csúnyának tart, hogy még a nevemre sem akarja a lányomat kereszteltetni?! Sándor: Klárika név szebb, mint a Uzdróí Borjádra a szekérrel A négy ökör itt ballagott, 5 Petőfi a 5ass Erzsikével Itt választottak csillagot. Hajh I Rossz csillag jár most az égen, Meggyötrőit bús hazánk felett; De egy még úgy ragyog, mint régen: 5zép csillagod, honszeretet. Ez itt a vén fa, hol megfájult Szerelemtől Költőnk feje; Hányszor virult, hányszor megsárguít 5 mégis kihajt a levele. Idő fájáról levelekként A szárnyas évek szállanak; De a Költő fején a repkényt Pogyó idő növeszti csak. Ez itt a bor, A lelkem szédül, Magasra fel ezt a keheíyt, Amelynek szőíővesszejérőí Ő lelkesedve énekelt: A költő és a szőíővessző, Lelkét világnak adja át: A dalt s a bort — E kép mi tetsző — 5 mellette vígad a világ.. Most nem vígad. Bús kis világunk, Most sírva vígad a magyar; De mi még szebb napokat látunk, Mert kész a szív, agy és a kar. Még kész Lőrinc s Uzdborjád népe, Még talpra állnak a faluk, Még himnuszunk felsír az égre, Még forr a vér s meg nem aludt. Julcsa. Juliska: Miért volna szebb ?!... Ho­gyan tud már kié olyant mondani!. .. Hiszen Petőfi Sándor felesége is Juliska volt Sándor: Azt már én nem tudom. Juliska: Kérdezze csak meg az öreg mestertől, majd ő is megmondja, hogy Petőfiné is Juliska volt. Petőfi pedig igen szerette a feleségét, nem úgy mint kié, aki még a nevemet is utálja. Sándor: Köcsönkenyér visszajár. Te kezdted a nevem ellen a pocskondiázást... Osztég azt te sem tagadhatod, hogy Klári név szebb a Julinál. Juliska: Julinál szebb lehet... de én nem vagyok Juli, hanem Juliska. De kié előtt úgylátszik az is utálatos név. (Sir.) Miért is vett el akkor, ha annyira u{ál 1 Persze csak a vagyonom köllött... a szüve Rózsa Klárihoz húzta ... hozza most is, azért szebb a Kalári név az én nevemnél. Sándor: Ne a Klári nevet hajtogasd, hanem a gyönyörűséges Zoltán nevet!... Tudom ám, honnét fuj a szél ? ... Miért oly kedves a menyecskének a Zoltán név! A jegyzőék Zoltán urfija, az a hórihorgas diák ólálkodott két évvel ezelőtt a szép leányasszony körül... Tudok ám én min­dent.

Next

/
Oldalképek
Tartalom