Harangszó, 1923
1923-01-07 / 2. szám
10 HARANQSZÓ. 19&3. január 1. nyájunknak van missziója, mutassuk meg,"hogy annak az égi missziónak a tudata elevenen él a lelkűnkben. Krisztusi^élettel, szeretettel, türelemmel, ^önzetlen áldozatkészséggel, jótékonyság gyakorlásával, a Krisztusi őleteszmény megélésével, mutassuk meg, hogy rajtunk fénylik a Krisztus világossága. Nagy István. Felhívás a misszió érdekében. A világháború egyik legszomorűbb következménye az evangélikus misz- sziói munka megbénítása volt. Különösen a német evangélikus hittérítőket száműzték az ellenséges hatalmak a missziómezőkről, úgy, hogy ezek éveken át tétlenségre voltak utalva. Most azt az örvendetes jelentést vettem, hogy az amerikai lutheránus augusztana- zsinat átvette a lipcsei misszió keletafrikai munkáját s az angol fennhatóság megengedte, hogy ezen uj misszionáló testület szolgálatában a régi német evangélikus hittérítők is visszatérhessenek előbbi munkamezejükre. Épen így biztos kilátás van arra is, hogy a svéd egyházi misszió szárnyai, alatt Indiába is visszatérhetnek hittérítőink. Természetes, hogy az ily módon újra meginduló hittérítési munka fokozott igényeket támaszt a misszió'egyesülettel szemben s épen azért dr. Paul missziói igazgató míg egyrészt örömmel közli a missziói munka újbóli felvételét, egyben fokozott mérvű áldozatkészségre hívja TÁRCA. Sándor és Juliska. Irta : Csite Károly. Sándor. Juliska. (A kurta bajuszkáju, kerek arca ifjú gazga pádon ülve az asztalnál szalonnázgat s az asztal másik felén az ablak előtt Julis menyecske kis fejkötőt kötöget.) Sándor: Mi lesz abból az izéből ? Juliska: Valami... Találja ki kié, hogy mi? Sándor: No, nem valami nagy kitalálás kell ahoz. Bizonyára az én jövendőbeli Sándor fiacskám kobakocskájára való kis likacsos sipka lesz. * Juliska: Azért sem Sándor lesz a fiam neve, hanem Zoltán. Sándor: Nono, azt majd én mondom meg, hogy mi lesz a fiam neve ... Sándorból nem engedek. Használják, viseljék azt az izé nevet az urak. Juliska: Pedig szép név a Zoltán név. Sándor: Hát a Sándor ... a hitös urad fel a misszió barátait a szent ügy érdekében. Mivel hazai misszióegyesületünk szerződéses viszonyban áll a Lipcsei Misszióval, felkérem a lelkésztársakat, hogy vizkereszt napján, vagy a rákövetkező vasárnap tartsa- nak missziói istentiszteletet s a befolyó offertóriumot küldjék be pénztárunkhoz, Brochko Q. A. lelkészhez, Budapest, IV., Deáktér 4, 1., hogy ily módon mi is hozzájáruljunk valamelyest az újra meginduló missziói munka előbbreviteléhez. Sdioltz Ödön, misszióegyesületi elnök. üdvözlet üzdborjádnak. Felolvastatott 1922. évi szeptember 24-én a sárszentlőrinci Petőfi-iinnepélyen. Köszöntíek uzdborjádi hegysor, Petőfi-emíékkel tefe, Honnan búsan nézett le egykor A Költő bánatos szeme. Lassú pataknak tükörében Mélázó képe ott van, ott; Azért, hogy e tündér vidéken Minden úgy fénylik, úgy ragyog. Ali még a méhes. A barátság Mézével telve ez a hely; Szélvészek e tanyát ne bántsák, E Sass-fészek áldást lehel. A Költőnek kedves tanyája Szegény utast is befogad, Mert itt lebeg nagy lelke szárnya, Petőfi ide látogat. neve nem szép ? Juliska : No, nem épen csúnya, de Zoltán mégis szebb .. . Magyar név, egyik fejedelemnek is az volt a neve. Hisz kié is tudhatja, tanulta az iskolában. Sándor: Mit nekem fejedelem név, király név-1 Különb ember vót Petőfi, akinek szintég Sándor vót a neve. Juliska: Jó, jó. De kié nem azért akarja fiának a Sándor nevet, hanem mivel a kié neve is Sándor. Az pedig csak hiúság. Mondta az öreg mester, akinek hét fia vót, még sem kereszteltetett egyet se a saját nevére. Sándor: Ej! ilyeneket nekem ne perézs- mitálj. Sándor lesz a fiam neve, osztég vége minden beszédnek. Azt a nevet én legtöbbre becsülöm Petőfiért, tudd meg azt. Juliska: Hátha nem is fiú lesz, hanem leány lesz: egy kis Juliska. Sándor: (Lecsapja bicskáját az asztalra). Puff neki! Nekem hándalja föl a hiúságot, osztég ő maga éppen a saját nevére akarja a lányát kereszteltetni.. . Hát azért sem Julcsa lesz, hanem Klárika Juliska: (Leteszi kötését az asztalra.) Juj, micsoda ember kié!... Hát engem olyan csúnyának tart, hogy még a nevemre sem akarja a lányomat kereszteltetni?! Sándor: Klárika név szebb, mint a Uzdróí Borjádra a szekérrel A négy ökör itt ballagott, 5 Petőfi a 5ass Erzsikével Itt választottak csillagot. Hajh I Rossz csillag jár most az égen, Meggyötrőit bús hazánk felett; De egy még úgy ragyog, mint régen: 5zép csillagod, honszeretet. Ez itt a vén fa, hol megfájult Szerelemtől Költőnk feje; Hányszor virult, hányszor megsárguít 5 mégis kihajt a levele. Idő fájáról levelekként A szárnyas évek szállanak; De a Költő fején a repkényt Pogyó idő növeszti csak. Ez itt a bor, A lelkem szédül, Magasra fel ezt a keheíyt, Amelynek szőíővesszejérőí Ő lelkesedve énekelt: A költő és a szőíővessző, Lelkét világnak adja át: A dalt s a bort — E kép mi tetsző — 5 mellette vígad a világ.. Most nem vígad. Bús kis világunk, Most sírva vígad a magyar; De mi még szebb napokat látunk, Mert kész a szív, agy és a kar. Még kész Lőrinc s Uzdborjád népe, Még talpra állnak a faluk, Még himnuszunk felsír az égre, Még forr a vér s meg nem aludt. Julcsa. Juliska: Miért volna szebb ?!... Hogyan tud már kié olyant mondani!. .. Hiszen Petőfi Sándor felesége is Juliska volt Sándor: Azt már én nem tudom. Juliska: Kérdezze csak meg az öreg mestertől, majd ő is megmondja, hogy Petőfiné is Juliska volt. Petőfi pedig igen szerette a feleségét, nem úgy mint kié, aki még a nevemet is utálja. Sándor: Köcsönkenyér visszajár. Te kezdted a nevem ellen a pocskondiázást... Osztég azt te sem tagadhatod, hogy Klári név szebb a Julinál. Juliska: Julinál szebb lehet... de én nem vagyok Juli, hanem Juliska. De kié előtt úgylátszik az is utálatos név. (Sir.) Miért is vett el akkor, ha annyira u{ál 1 Persze csak a vagyonom köllött... a szüve Rózsa Klárihoz húzta ... hozza most is, azért szebb a Kalári név az én nevemnél. Sándor: Ne a Klári nevet hajtogasd, hanem a gyönyörűséges Zoltán nevet!... Tudom ám, honnét fuj a szél ? ... Miért oly kedves a menyecskének a Zoltán név! A jegyzőék Zoltán urfija, az a hórihorgas diák ólálkodott két évvel ezelőtt a szép leányasszony körül... Tudok ám én mindent.
