Harangszó, 1923
1923-02-18 / 8. szám
60 HARANOSZÓ. 1923.'február 18. jogaink védelmében fenntartani óhajtja, de szükségesnek látja a fokozatos előkészülést az államtól való elválásra. Szól a szekta mozgalmakról. Sürgeti a hitélet mélyítését, az igazi cura pastoralis gyakorlását, önérzetes lélekkel mutat rá a protestantizmus nagy államépitö értékére, arra, hogy a protestantizmus nem negativ, hanem egy hatalmas nemzeti érték az állam alkotó munkájában. Az egyházakkal szemben az összetartás politikájának a hive. Különösen szükségesnek látja a ref. testvéregyházzal való szoros összeköttetést s kívánatosnak tartaná a protestáns közös bizottságnak jog hatóságul való felruházását. Az egész protestáns egyház sokat nyerne az által, ha egy egységes protestáns frontot lehetne teremteni. A mély hatást keltő székfoglaló beszéd után Qeduly Henrik, hivatalára nézve legidősebb püspök, az egyetemes egyház, Kapi Béla dunántúli püspök a dunántúli egyházkerület és a Luther Társaság, báró Kaas Albert az országos Luther Szövetség nevében üdvözölte az új egybázkerti- leti felügyelőt, ki előtt még a ref. egyház, a görög kath. káptalan, a rk. hitközség énekes prépost vezetése alatt, az izr. hitközség, a görög kath. gyülekezet, a helyőrség, különböző tanintézetek, az állami tisztviselők stb. tisztelegtek. Az ünnepi közgyűlés után néhány fontos tárgyat tárgyalt le az egyház- kerület közgyűlése, majd rendkívül meleg hangulatú társasebéd fejezte be a tiszai egyházkerület szép ünnepségét. Dr. Zelenka Lajosban nemcsak a tiszai egyházkerület, hanem egész magyarhoni ev. egyetemes egyházunk A felesége is éppen úgy kiáltott fel. A hétnek iszonyai mindkettőjüket a halál szélére sodorták. Egyik kezünk ép 1 Hála Isten ! Azon az éjszakán az az ember és a felesége dalolva járták be az utcákat és a kiáltásukat millió nyelv visszhangozta, mert abban a pillanatban minden dolgos kéz feloldódott, és egyetemes hálakiáltással az egész világ megint a munkára vetette magát. Hogy mennyi ideig tartott! Csak egy hétig! A világ névtelen és sokszor lenézett napszámosainak sebhelyes, eldurvult, kérges, ráncos, kemény, törederettkörmű, piszkos kezei egy rövid hétig nem fogtak szerszámot, nem végezték el a napi munkát. És mennyi veszteség, micsoda szörnyű romok, milyen pusztulás, miféle viegy kiváló vezér férfit nyert. Isten áldása kisérje munkálkodását! Legyen a kiváló püspök apának méltó fia és az Ür akarata szerint folytassa a tiszai egyházkerület világi vezéri székében azt a munkát, melyet Istenben boldogult édesapja a püspöki székben oly dicsőségesen végzett. Nálunk nem voltak vallásháborúk; mikor a protestantizmus mellett fegyvert fogtak őseink, tulajdonképen az alkotmányt védelmezték. így gondolkozott Pázmány is, a nagy ellen- reformátor. Kemény Jánosnak, a későbbi erdélyi fejedelemnek egyszer így szólt: „Rátok, protestánsokra szüksége van a magyarságnak, s ha látnám, hogy benneteket végkép el akarnak nyomni, magam is segítség- tekre sietnék.“ (Budapesti Hírlap“ 1888. évi 186. számának tárcájából.) Pörös eljárás. Meglátogatott a múltkor egyik ismerősöm s beszélgetésbe ereszkedtünk. Feltűnt nekem, hogy nagyon lehangolt, sőt mondhatnám izgatott volt. Résztvevő kérdésemre elmondta, hogy valami pörös ügy miatt igen sok utánjárása van, ami őt vég nélkül felizgatja. »Talán nem egészen igazságos az ügyed?« kérdem »De egészen igazságos« viszonozta s dacára annak, hogy igazságos, mégis annyit kell lótnom-futnom, hogy már alig győzöm. Képzeld édes barátom — folytatta — minden ügyiratnak, min den lépésnek megvan a maga pontosan meghatározott alakja. Törvény Írja elő, mennyi bélyeg kell reá, kik lágra szóló tragédia abban a rövid hétben! De egyúttal micsoda lecke a világnak ! Istenünk, Atyánk, ne hagyd soha elfelednünk! Add, hogy mi. ennek a pénzimádó, kényelemszerjetó nemzedéknek tagjai soha se feledjük el, mivel tartozunk azoknak az embereknek, akik kétkezük munkájával hajtják előre a civilizáció kerekeit, hogy egyházaink, iskoláink, városaink, hogy életünk megmaradhassanak. Te, aki valami nagy és fontos okból tizennyolc esztendeig dolgoztál egy ácsmfihelyben és csak két vagy három esztendeig kinnt a világban, add, hogy mélységes szeretettel gondoljunk mindazokra, akik kétkezükkel dolgoznak. É3 ha mi maguak azzal keressük meg mindennapi kenyerünés miféle tanuk Írják alá, mikor és hol és kinél lehet azt beadni. Káptalan legyen annak a feje, aki mindezt hiba nélkül megteszi.« »Miért nem fogadsz ügyvédet?« kérdeztem. »Eh! ügyvédet 1« kiáltott fel. »Majd én még ügyvédet is fizetek!« Beszélgetésünk folyamán mégis rátudtam venni, hogy ügyvédet fogadjon és ahogy két-három hónappal később találkoztunk, örömmel újságolta, hogy az ő ügye mióta ügyvédet fogadott, egészen máskép áll. Az Ítéletnek az ö javára való Kimondása biztos és az ő lelki nyugalma teljesen visszatért. Ez a kis élmény mindannyiszor jut az eszembe, valahányszor oly emberrel találkozom, aki az ő saját pörös ügyét nem e földi bíróság, hanem a mennyei biró előtt is maga akarja elvégezni. Annak a pörös eljárásnak is megvan a maga pontosan előirt és betartandó útja és módja, lit is lehangoítság és izgatottság üli meg a kedélyt, ha önönerőnkre épí- lünk csak. Itt is közbenjáró, jártas ügyvéd kell, hogy rendben legyen a mi dolgunk. A mi közbenjárónk pedig a Jézus Krisztus. Fogadjuk őt fel, bízzuk ügyünket ö reá, higyjük azt, hogy csakis ö általa nyerhetjük meg az isteni bírónál pörös ügyünket és megnyugszik a mi lelkünk és nyert ügyünk lészen és elhárul minden veszély. Krisztus ügyfelének lenni, ez az élet nyugalmának egyetlen megoldása, életünk pörös eljárásának egyetlen iitja és módja. Dr. Tirtsch Gergely. Gyújtsunk előfizetőket és adakozzunk a „Haranqszo“ fentartására. két, hogy ujjainkat valamilyen szerszám nyelén kinyújtjuk és összeszorítjuk, kérünk nyisd meg szemeinket, hogy meglássuk munkánknak királyi méltóságát és támogass bennünket a mindennapi törödelmes munkában azzal az ihlető igazsággal, hogy a világ nálunk nélkül ne:n éihet, és adj erőt kezünknek a becsületes munka elvégzésére. Annak a nevében, aki Názáret lakosainak asztalokat, székeket és más közönséges dolgokat készített. És vajha minden férfi és minden nő az egész világon tanulná meg, hogyan kell kezeivel valamiféle szükséges és tisztességes munkát elvégezni. * Sheldon C. M. — Vége. —
