Harangszó, 1923
1923-02-11 / 7. szám
1923. február 11. HARANOSZÓ. 51 Mi lesz? Magyar! Roncs, csonka konc, Osztott egésznek bús maradványa, Nézd! mi a máma? Magyar/ Hát ez volt a múltad álma?: „Tépett tespedés, Érthetlen szenvedés! Parancsolt határ, - szerzett birtokon, - Idegen úr, — az ősi hantokon —?u Magyar! Hát te lettél a sárgult avat A népek földjén ? Kin végig tapos Minden bocskoros! Magyar! Hát Európa öreg ugarán Elvész a Túrán ? Magyar! Egy évezrednek sok szenvedése Nem térít észre? Nem látod, Hogy nincsen barátod? Életed csak erőd S Istened védi, Itt a» ideje Magadhoz térfii! Vagy leszel te is Hun és Avar, Múlt..történelem..., Kihalt nép... ? Magyar! Magyar! Roncs, csonka konc, Nézd! mi a máma? Vagy dolgozol halálra szánva Uj éltet várva, — Vagy megadod magad... S csak emléked marad! Szabó Gábor. Mikor a kazánfűtő meg a felesége i órákig tartó álldogá’ás után bekerül' t tek az orvos rendelőjébe, nemcsak \ azt a fiatal orvost találták ott, aki > előző éjjel receptet irt nekik, hanem 1 tele volt a szoba New-York leghire t sebb orvosaival. Ha az események nem végződtek r volna olyan lesújtó szerencsétlenség- \ gél, nevetni lehetett volna, látva ezek- i nek a hires orvosoknak és sebészek- i nek elképedt arcát és hallva izgatott i beszédjüket. Egy teljesen új betegség i rohanta meg a világot huszonnégy 'i óra leforgása alatt. A szó szoros ér- } telmében nem akadt párja a beteg* t ségek egé^z történetében. Megcsúfolt n minden diagnózist és nyilván nem v volt semmi orvossága. És mindegyik •j eset hajszálnyira egyezett. Nem volt ?. sem paralizis, sem szélütés» Semmi- >1 fcle más szerv nem sérült meg. Min- b den más képesség érintetlen volt. í Tagbaszakadt munkások, mikor rájuk Egy gyülekezet életéből. Sopronmeyye délkeleti sarkában, a Rába folyó balpartján fekszik Sobor. 1612-ben már itt virágzó gyülekezet állott fenn. 1719- ben egy bécsi rendelet megfosztotta a hívőket egyházi épületeiktől, elűzte papjukat és tanítójukat. Rajtuk beteljesedett a szentírás mondása: megverem a pásztort és el- széled a nyáj. A vezető nélkül maradt nyáj egy része visszatért a kath. egyházba, egy része elköltözött, csak 25 család, megfogyva bár, de,törve nem, harcolt megmaradásért. És az Úr népét nem hagyta el! A kisded nyáj évről-évre szaporodott. A 19. század vége felé mint fiók-egyház csatlakozik a rábaszentandrási anyaegyházhoz. A 19-ik században átalakul leányegyházzá. Megépíti iskola- és tanitólakát. Választ tanítót Bodor S. személyében. Ezt követi Matyák, Németh és jelenlegi tanítója Schrantz József, ki már 34 év óta apostoli buzgóság- gal fáradozik kisded egyházunk felvirágoztatásán : Célja a leányegyházból a régi anyaegyházat feltámasztani. Egymásután rakja le az egyes filléreket, hogy biztos alapokon épülhessen fel az anyaegyház. Akadályt nem ismerő buzgósággal létrehozta a már szép alappal biró gyülekezeti takarék-magtárt és nőegyletet. Oroszlán- része van abban is, hogy a régi iskola és tanitólak helyébe egy a mai kor kívánalmainak megfelelő tanitólak és mintaszerűen felszerelt iskola épült. (1913.) A múlt év augusztus havában szervezte az ifjúsági egyesületet. (Legény- és leányegylet.) Az alakuláskor tartott műkedvelő előadás 22.0C0 koronát jövedelmezett. Ezen összeg az egyesület felszerelésére fordíttatott. Beszereztetett 45 kötet könyv, 2 sakkjáték, két dominó és több szórakoztató játék a leányok részére. Előfizetve lett napi- és szép- irodalmi lapra Az egyesület kebelében megalakította a vegyeskart. Mindkét nembeli ifjúság felváltva naponkint együtt tölti a hosszú téli estéket, tanul, olvas, játszik, énekel. Az egyesület október 31-én a reformáció emlékére vallásos délutánt tartott. került a sor, — a sor pedig szörnyű gyorsasággal óránként hosszabbodott — a szapora kérdésekre felelve mind egyformán nyilatkoztak. Mindegyik azt jelentette, hogy egy csöppnyi fájdalmat vagy kényelmetlenséget sem érez. A testnek minden része végzi a rendes munkáját, a kezek kivételével. A kezek teljesen felmondták a szolgálatot. Az ujjak nem fogták meg a szerszámot. A kezek a közönséges kézi dolognak meghaltak. Huszonnégy óra telt el, s harmadnapra azután, hogy a fűtő nem birta felvenni a lapátját, valamennyi new- yorki újság egész oldalakon ismertette az új és döbbenetes betegséget, ha ugyan betegségnek lehetett nevezni. A város minden újságja hisztériába csapott át. Minden napilap egyszeriben piros sikollyá alakult, amelyben szenzációhajszolás, rémület és harag elegyedett. Az egyik new-yorki napilapban óriási betűkkel szedett Schrantz József imádkozott, Gyarmathy Dénes lelkész előadást tartott, tagjai szavaltak, a vegyeskar egyházi énekeket adott elő. December 24-én este »Petőfi-ünnepet* tartott. Előadást tartott dr. Remport G. budapesti tanár, Gyarmathy D. lelkész, Varga Kálmán és Molnár Irén egyesületi tagok szavaltak, a vegyeskar a „Szózatot", a „Talpra magyart* Hubaytól és a Hiszekegyet énekelte. Az offertórium 700 koronát az aszódi Petófi-gimnáziumra és 200 koronát a „Harangszó" terjesztésére hozott. December 25-én és Szilveszter estéjén rendezett műkedvelő előadás pénztárunk javára 6.150 koronát jövedelmezett, melyet könyvtárunk gyarapítására fordítunk. Itt jegyzem meg, hogy karácsonyi ajándékképen id. Molnár István és neje Erdélyi Zsuzsanna 46 drb, Bősze István és neje Molnár Zsófia 63 drb könyvet juttatott könyvtárunknak. Ha minden gyülekezetünkben így fennen lobog a hithűség és áldozatkészség, ki árthat nekünk?! Németh Irén egyesületi «lelnök. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. »Nemrég még a magyar nemzet- gyűlésnek volt ismert tagja Szábel János, volt lajtaujfalusi, most répce- kethelyi plébános. A kismartoni kerületet képviselte Nyugatmagyarország nehéz napjaiban. A hírhedt velencei egyezmény következtében Szábel magyar mandátuma megszűnt. Kismartonban osztrák lett az úr, Szábel János is visszavonult az ugyancsak osztrák megszállás alatt maradt rép- cekethelyi parochiára és csöndes magányban egyedül a lelkipásztorvezércikk jelent meg, amely azt követelte, hogy a kongresszus minden más munkát függesszen fel és az egész nemzetnek ereje koncentráltassék annak a megoldására, ami, ha valami meg nem állítja, a világ legnagyobb emberi tragédiája lesz. S valóban az a vezércikk még igazabban jósolt, mint ahogyan a tehetséges szerkesztő gondolta. Újabb huszonnégy óra elteltével New York népe dermesztő döbbenéssel ismerte fel a katasztrófát, mely villámcsapásként sújtott le a civilizációra. Elsősorban is, a város egyetlen lapja sem volt telenyomtatva. A Times négy o’dalon jelent meg, egyetlen külföldi hir nélkül. A Tribune három és fél oldalra terjedt Az előfizetők elképedve bámulták a fehér hézagokat. A Sun könyvnyi vastag srámot akart nyújtani, de az eredmény két oldalnyi nyomtatvány lett, amelynek majdnem minden sora a
