Harangszó, 1923
1923-12-23 / 52. szám
392 HARANQSZÖ. 1923. december 25. Dec. 30. Akinek vágyai azon dolgoznak, hogy neki is lehessen személyes Jézusa, az adja át magát Jézusnak. A személyes Jézustól azért fél az ember, mert érzi, hogy annak nyomában előbb-ulóbb személycserének kell bekövetkezni. Nem én, hanem ŐI Igen drága ár ez a személyes Jézus kedvéért ? Nézz bele a múló eszíendcdbe ! Mi az, amit elcserélsz? S nézz rá a keresztre ; — ki az — Akivel! ? ... KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Margutti tábornok, Ferenc József volt hadsegéde, most adta ki emlék iratait é3 ezek az emlékiratok igen élesen kijelölik azt az utat, amelyen Ferenc Ferdinánd meat volna, ha a sors ez utraindulás előtt »megállj«-1 nem kiált neki. Margutti emlékiratai megerősítik azokat a pletykákat, a- melyek szerint a volt trónörökös az osztrák—magyar dualizmust helytelennek, elévültnek tartotta és Margutti tábornok emlékiratai megcáfolják azt a jövendölést, hogy Ferenc Ferdinánd osztrák—magyar—szláv államszövetséget akart volna a dualizmus helyett létesíteni. Ferenc Fer- diuánd nem triaiizmust, hanem — Gesammtmonarchiát akart, amelyben az Erdélytől, Felvidéktől és Horvátországtól megfosztott Magyarország is olyan koronatartomány lett volna, mint például Alsóausztria vagy Stájer. Margutti elmondja, hogy Ferenc Ferdinánd 1895-ben azt mondotta: — Akad majd olyan radirgummi, amellyel Magyarországot letöröljük Európa térképéről. Egy évvel halála előtt, 1913 ban azt mondotta : — Éa ma sem látok más megoldást, minthogy Magyarországot még- egyszer fegyverrel kell mehódítanunk. PROBLÉMÁK. Az olvasók köréből. „Miért? Amikor olyan nagy szeretettel neveltük. “ Sok ember azért zül- lik el korán, lesz bűnös, szerencsétlen, mert ész nélküli szív nevelte. Ha a rosszhajlamu gyermekeket olyan végtelen szülői szeretet neveli, mely semmi szigort, fegyelmet nem ismer, mely nem lát, nem kormányoz, nem büntet, okosan nem vezet, mely csakis szeret, a gyermek önmagának vesztére, szülőinek és a társadalomnak ostorául nő fel. És mindez csak azért van így, mert az ész a nagy sze • retet miatt nem lát eléggé és mert ez a nagy szeretet, a szív nem engedi meg, hogy a gyermeknek a fegyelmezés, a büntetés fájdalmat okozzon. Az ily esztelen szív inkább maga nyög a kínok terhe alatt, csak a szeretett kis gonoszt ne érje semmi fájdalom. Herczeg Ferenc képes irodalmi hetilapjának, az UJ IDŐK-nek 51. számában folytatódnak Dánielné Lengyel Laura és Moly Tamás érdekes regényei. Közli a lap azonkívül Bret Harte elbeszélését, Lyka Károly és Ruzitsk Mária cikkeit, Telekes Béla versét, számos művészi és időszerű képet és a lep rendkívül népszerű rovatait, a szerkesztői üzeneteket és a szépségápolást. Az Uj Idők előfizetési ára negyedévre 15 000 korona. Mutatványszámot kívánatra ingyen küld a kiadóhivatal, Budapest, VI., Andrá3sy ut 16. EGYRŐL-MÁSRÓL. A mindennapi életből. Bevált a buza-betét rendszer. A pénzintézetek mindent elkövetnek, hogy valahogyan visszatérjenek eredeti rendeltetésükhöz Ebben a törekvésben különösen a Magyar—Olasz Bank vezet Magyarországon, mert már tavaly áttért az úgynevezett búza-betétek elfogadására, illetve bu- zakölcsön kihelyezésére. A betétek elhelyezése állandóan folyik és ebben természetesen a vidék vezet. A buza- kölcsön kihelyezése már sokkal nagyobb akadályokba ütközik; ezen a téren az igények sokkal nagyobbak, mint amennyinek meg tudnak felelni. Mindig gyorsabban. Érdekes megállapítani, hogy a legutóbbi két évszázad alatt milyen haladási tett az emberiség a közlekedés gyorsa sága tekintetében. 1692-ben egy szekér óránkint 4 km. 600 métert haladt, 1786-ban az úgynevezett delizsánsz óránkint 5 km. 600 métert hagyott hátra, 1816 ban a postakocsi óránként 9 km. 700 m. sebességgel haladt, 1867-ben a vasút legnagyobb sebessége 63 km. 800 m. volt egy óra alatt, 1900-ban a calaisi express óránként 90 km. 800 métert futott meg, vagyis a maga 293 km.-ét 3 óra 15 perc alatt végezte el. 1923- ban a repülők a Páris—London közti távolságot 2 óra alatt tették meg, ugyanakkor meg kell gondolni, hogy az 1786. évi delizsánszok Párisból Lyonig 5 napig döcögtek. Hiába, haladunk. Legalább a gyorsaság terén. A tüdővész pusztítása. A tüdővész pusztít kíméletlenül és kegyetlenül Csonkamagyarországon, ahol ma az emberélet fontosabb minden vagyonnál és gazdag jólétnél. A statisztika megdöbbentő. De tessék csak egy kissé utánagondolni a száraz számok rengetegének, hogy mit is mondanak ezek a jövőre nézve ? Az egyre emelkedő halálozási számok, amik a tüdővész terjedését minden szónál ékesebben fejezik ki, egyszersmind azt is mutatjítk, hogy ily nemtörődömséggel haladva tovább. 2 vagy 3 évtized múlva a magyar föld gyermekeinek több mint 90 százaléka hordja majd satnya testében a tüdővész baciilusait. És ötven, száz év múlva mi lesz ebből az országból? Ez egy olyan kérdés, hogy felette napirendre térni egy vállvonítással nem lehet. Mozduljon meg a magyar társadalom, mert a zöldarcu halállal alkudozni nem lehet, az nem ismer pardont 1 Franciaország és a hálások. Soha még annyi válás nem volt Európában, mint most, a háború utáni esztendőkben. Házastársak, akik az igazi, békeidőkben még csak gondolatban 3e foglalkoztak volna a szent frigy profán felbontásával, egymásután likvidálják az érzelmeiket és a bíróságok nem győzik a munkát. De sehol oly végzetes veszedelmet nem jelent ez a tünet egy nemzet életében, mint a kath. Franciaországnak, melynek házasságokra, gyermekekre van szüksége, hogy Németország ellen felhasználhassa őket ágyutölte- lébnek. Francia hivatalos körök mos tan a válási statisztika felhasználásával három pontban sugalmazzák a közönségnek azokat az óvintézkedéseket, amelyeknek követése mellett a francia hdzastársak boldogan élhetnek egymás oldalán. Az első tanács halálosan komoly és igazán nem fér össze a többi, inkább vicces szug- geszcióval. Azt mondja ugyanis a bölcs tanács, hogy a házastársak legyenek rajta, hogy gyermekük szülessen. Ez nagyban elő fogja segíteni, hogy a házastársak egyszernél többször meggondolják a válási szándékukat. Ez igaz és szent dolog, az egyetlen tiszta fogalom az életben: a gyermek. De már a többi, igazán humoros. Mert a statisztika azt mutatja, hogy a földmívesek között kevesebb volt a válás, mint a szabadfoglalkozást űzők és a kereskedők
