Harangszó, 1923
1923-11-04 / 45. szám
332 4—7—10 évben teljesen átalakul uj lesz annak minden részecskéje. Már nem az a kezünk, eszünk, izmunk, mely volt gyermekkorunkban, egészen más az ember 70 éves korában, mint volt 7 éves korában. És mégis van valami, ami az emberben állandó, a mi nem változik, s ez az emlékezés! Semmi sincsen már bennünk abból a testből, melyet gyermekkorunkban a magunkénak válthattunk, és mégis tudunk emlékezni azokra a kedves időkre, midőn szüléink védőszárnyai alatt olyan nagyon jó volt nekünk, hangjuk még most is cseng füleinkben, alakjuk még most is áll szemeink előtt, pedig már régen nem az a szemünk, fülünk, melyekkel néztük és hallottuk őket 1 Az einléke/és azt bizonyítja, hogy van valami az emberben, ami felette áll az anyagnak, annak a pornak, melyet mint a ruhát este — utolsó estén — minden fájdalom nélkül le fogjuk vetni... az emlékezés a lélek működése. De a lélek létezésének legfőbb bizonyftéka mégis csak az a tapasztalati tény, hogy az ember tud gondolkodni, tud tervezni, tud alkotni. Egyetlen állat sem képes erre A szamár, csak olyan szamár most is, mint amilyen volt Jozsue idejében, a tyuk csak annyit tud ma, mint a patriarchák idejében, csak az ember fejlődött, haladt, s erre képessé tette ót az isteni erő, melyet léleknek nevezünk. Az állat legfeljebb ösztöne után indul, az ember tervszerűen halad... öntudata, akarata, esze, érzelmi világa teszik őt szabaddá s teremtés koronájává. Igen van lélek, de ki látta? Erre mi azt feleljük, az eszedet, a szívedet, a fájdalmadat sem láttad, s mé gis azok valóságok. »Formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából és lehellett vala az ó orrába életnek leheletét és úgy lett az ember éló lélekké.« (I. Mózes 2.7.) Egyetemes gyűlés. Csonkamagyarországnak egyik legjelentékenyebb tényezője, egyetemes anyaszentegybázunk f. évi rendes közgyűlését, október 24—25. napjain tartotta Budapesten. A különböző bizottságok október 22—23 ig intézték el rr unkájukat. Október 24-én azután az egyetemes gyámintézet, a lelkészegyesület tartották meg közgyűléseiket. HARANQSZO. Az egyetemes gyámintézet. Báró Radvánszky Albert és Zlermann Lajos elnök'ete alatt számolt be a gyámintézet egy évi áldásos munkájáról. A közgyűlésen báró Radvánszky tekintettel egyetemes felügyelői állására, a gyámintézetnél viselt elnöki állásáról lemondott. A közgyűlés eddigi tevékenységéért köszönetét mondott. Ziermann elnök számolt be ezután főleg azokról az eredményekről, melyeket németországi uljával kapcsolatban ért cl. A pénztárosi jelentés során a Bognár-féle alapítvány jövedelméből nagyobb segélyt, 2 milliót Tokaj kapta, az oláhok által szétlőtt templomának restaurálására, Szekszárd 800.000 K-t. Az uj gyámintézeti elnök megválasztására intézkedéseket tettek. A gyámintézet estélyi ünnepi istentiszteletén Ziermann Lajos elnök mondott időszerű gondolatoktól átszőtt ünnepi beszédet. A lelkészegyesület. Paulik János nyíregyházai lelkész elnöklete alatt tanácskozott. Sajnos, hogy a gazdag tárgysorozatot a rendelkezésre álló rövid idő alatt nem lehetett úgy letárgyalni, amint azt a sok időszerű kérdés megérdemelte volna. Helyén való volt azért dr. Deák János egyetemi tanár felszólalása, ki abbéli véleményének adott kifejezést, hogy a jövőben egy egész nap álljon a lelkészegyesület rendelkezésére, hogy így legalább eredményes munkát lehessen végezni. Nyuedijin- tezetünk kiépítéséről ez alkalommá! Pauük elnök értekezett. Ev. sajtóvállalat létesítéséről Dómján Elek esperes tett javaslatot. Lelkészi szeminárium felállításáról Törteti Lajos ceglédi lelkész, theo’. m. tanár szólott. Egységes liturgiának bevezetéséről Bartos Pál szarvasi lelkész tartott előadást. A lelkészi javadalmak valorizálását Kovács Andor esperes ismertette. A pénztári jelentést Blatniczky Pál cinkotai lelkész terjesztette elő. Az egyetemes gyűlés. Október 25-én reggel kezdte meg általános érdekű tárgyalásait, melyek az egész magyarság figyelmére számiihatnak. Kilenc órakor már zsúfolásig megtelt a Deák-téri épület második emeleti díszterme. Az egyház világi notabilitásai közül megjelentek : Báró Kaas Albert, báró Prónay György államtitkár, Pesthy Pál a képviselőház al- e'nöke, Tomcsányi Pál ny. miniszter, Oko- licsány i Gyű a, Langraf János ny. államtitkár, Mágócsy Dietz Sándor, dr. Schneller István egyo'emi tanárok, szentrnártoni Radó Lajos, dr. Zergényi Jenő, a lelkes Mihályiak, dr. Rásó Lajos, dr. Sztehlo Kornél, Pap E'ek, dr Thébusz Béla, dr. Károlyi Endre, hathalmi Fischer Gyula, dr. Itzés Zsigmond, Zsilinszky Endre, dr. Kren- ner György, dr. Hittrich Ödön síb. Az elnöki asztalnál foglaltak helyet : Radvánszky Albert báró, egyetemes felügyelő, tőle balra Geduly Henrik tiszai, Kapi Béla dr. dunántúli, Roffay Sándor dr. bányai, Kiss István dunáoinneni és Soltész Elemér protestáns tábori püspökök, Rád vánszky Alberttól jobbra Kéler Zoltán dunántúli, Zelenka Bajos tiszai, Mesterházy Ernő dunántúli kerületi felügyelők, Zsigmondy Jenő bányai felügyelő betegsége miatt nem jöhetett el. 1923. november 4. Radvánszky Albert báró negyed 11 után népány perccel kezdett felügyelői megnyitójába. A hit kérdésének fontosságát hangoztatta, amely létpromlémájává vált a mai kornak. A veszteségek korát éljük s talán veszendőbe megy mindaz az eredmény, amelyet a kereszténység valaha is magáénak mondhatott. Félő, hogy a pénz értékének zu hanása ennek a nemzedéknek a lelkét is magával rántja. Egyedül a hit az a mentőcsónak, mely korunkat a reménység partjára átmentheti. — A hit ápolása nemcsak az egyház, munkája, hanem az állam és a társadalom kötelessége. Mivelhogy pedig Pál apostol szerint egy a bit, egy a lélek, egy az egyház, kell, hogy minden figyelmünket a keresztény egység gondolatára irányítsuk. A hit ősrégi és korszerű problémák megoldását követeli .ma tőlünk. A lutheránus világkonferenciáról smlékézeit meg ezt követően Radvánszky Albert báró és kiemelte Raf- fay Sándor püspök érdemét. Beszámolt az egyetemi evangélikus teológiai fakultás megalakításának körülményeiről Búcsúzik a megszűnt teológiai akadémiákról, melyekkel együtt — úgymond — századok búcsúznak. Reméli, hogy az új teológiai karon a tudomány és a hit nem fog egymással összeütközni. A protestáns tábori püspökség megszervezését örömmel vette tudó másuh Hitrokoni szóval köszönti Soltész Elemér uj protestáns tábori püspököt Az államsegély kérdésében elvárja a kormány jóindulatát s reméli, hogy az állam részéről mostanában annyiszor felvetett nehézségek ezután el fognak hárulni az evangélikus egy- hát uijából. Nem lehet rendszert csinálni olyan esetekből, mint atninó a miskolci jogakadémia beszüntetése is volt, úgyhogy ezt a főiskolát csupán a miskolci társadalom és Geduly Henrik püspök áldozatkészsége mentette meg. Hosszabban szólt még az egyetemes fe'ügyeiő a kultuszkormány tanügyi politikájáról, mely — úgymond — nem veszi figyelembe a köz- veiien érdekeket. — Reméljük, hogy egyrészt az eddigi sérelmek orvoslást nyernek — végezte itt kijelentéseit az egyetemes felügyelő — és azt is elvárjuk, hogy hasonló sérelmek a jövőben nem fognak előfordulni. Az sníiprotcstáns irányzat Í3 mind inkább kíséit — folytatta Radvánszky Albert. Az csak természetes, hogy az egyházak ragaszkodnak ősi hitükhöz.
