Harangszó, 1923

1923-01-28 / 5. szám

XIV. évfolyam.

1923. január 28.

5. szám.

Alapította: '

K A P I BÉLA

1910-ben.

Laptulajdonos:

i Oanántúll Lotber-Szövetséo.

Kéziratok Lovászpatonára (Veszprémmegye), előfizetési dijak, reklamáoiők a HARANGSZÓ kiadóhivatalának Szentgotthárdra (VasvArmegye) küldendők. Előflzotést elfogad minden evang. lelkész éa tanító.

Megjelenik minden vasárnap.

Szerkesztő-kiadóhivatal:

SZENTGOTTHÄRD,

Va8vármegye.

A „HARANÖSZO* előtUetéel ára:

negyedévre 150 korona. Lnther-Szöretégl tagoknak 10*/a-oa kedvezmény. Amerikába küldve előfizetési ára egész évre 1 dollár. Egyes szám ára SO korona.

SZERKESZTIK:

SZALAY MIHÁLY, NÉMETH KAROLY, CZIPOTT GÉZA.

A .Harangszó* terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó hirelnk- nek ingyenpéldányokat küldünk.

Gondolatok a szociális kérdésről.

Már Roscher V., a nagy német nem- zetgazdász, kinek lipcsei egyetemi előadásain Thaly Kálmánnal is gyak- rabban találkoztunk, helyesen mondotta, hogy a szociális kérdés elsősorban nem gazdasági, hanem morális kérdés. Az emberek békés együttélésének és együttműködésének nagy kérdése tehát nem rendszabályokkal, vagy erőhatalmi politikai intézkedésekkel, hanem vallás erkölcsi, pedagógiai és lélektani módon és eszközökkel oldható meg sikeresen — Csakis szociálethikai és pszichológiai, nem pedig politikai utón küszöbölhetjük ki, vagy legalább is enyhíthetjük a szociális munka nagy problémájának veszedelmes kilengéseit: az osztályérdekek és harcok ádáz ellentéteit, amelyek ma, a világháború után pokollá változtatták át az Isten szép világát, a mi földünket és a kínok és bűnök szakadatlan láncolatává kovácsolták a mi életönket. Mennél inkább halad a mi szellemi és anyagi kultúránk az elvont elméletekről a való Ítélet konkrét tényein s a társadalomról magára az emberre, annál inkább meggyőződünk arról, hogy szövevényes hálózatú szociális életünk összes kérdései végső elemzésükben valláserkölcsi, pedagógiai és lélektani kérdések, amelyeknek finomabb lelki szellemi műszereivel kell mérlegelnünk és értékelnünk az egyes ember és a társas közösségi élet jelenségeit, mert hát a lelki életnek is meg van a maga technikája és művészete.

Ilyen szempontok által vezérelve s a szociális munkakör főbb feladatait és problémáit magunk elé állítva, megkísérelhetjük a - különböző néposztályok és rétegek békés megértését és mesterséges politikai eszközökkel ellentéteik lehető kiegyenlítését, jogos érdekeik összegyeztetését. Hogy ebben a szeretetmunkásságunkban elsőrangú szerepe van a keresztyén- ségnek, az Uhlhorn, Nathusius és újabban Tröltsch kiváló müveinek és kutatásaiknak megjelenése óta nem szorul bővebb magyarázatra. Hiszen a keresztyénség. amint azt főleg Goltz és utána Wendland a maga »Szociálethikájában« hangsúlyozza, az Isten és a felebarátok iránti szeretet legfőbb parancsával, a bűnnek, mint legfőbb egyéni és szociális bajnak megítélésével s az Isten országa legfőbb eszméjével Járul a szociális kérdés megoldásához, sőt annak, főleg protestáns egyházi alakjának egyenes hivatása az egyéni s a társas közösségi életérdekek összeegyeztetése és kiegyenlítése. A keresztyénség a gyökeres válasz a szociális kérdésre, mint az emberi életet megszentelő isteni erejében gyökerezik minden szociális törvényhozás, s az emberi lélek véghetetlen becsének hirdetésében minden emberi jog és méltóság Más szóval kifejezve : a szociális probléma legvégsőbb szellemi-erkölcsi alapjával csak a keresztyénség vallásos-erkölcsi élet- és világfelfogása foglalkozik, mert amidőn megszerzi és megmenti a lelket, ugyanakkor organizálja a társadalmat. Ez a tulajdonképi magva minden keresztyénszociális munkának, amelyből aztán egészen természetesen folyik minden további keresztyénszociális gyakorlat a maga összes élettevékenységeiben és sokoldalú vonatkozásaiban. Tehát nem szociális, hanem elsősorban lélekkeresztyén- ségre van szükségünk, mert csak az egyéni személyes lélekből kiindulva lehet >a föld sava< s a világ világossága, s hathatja át kovász módjára az egész emberi életet. *Az egy

szükséges dologc minden egyéni és társas megújulásnak és újjászületésnek az igazi lelki gyúpontja és erőforrása. Amidőn a keresztyénség hirdeti, hogy »törekedjünk mindenekelőtt istenországa és az ó igazsága után, és miodenek megadatnak né- künk« — ezzel az akarat gyökeres megtérésre utal, a karitászt fölébe emeli az önérvényesülésnek s az egyetértést az önös indulatoknak. A keresztyénség, minden időknek legnagyobb szociális alkotó ereje és hatalma, mert először embert formál és csak aztán követel jócselekedeteket. A Krisztusban és a Krisztusból való igaz embernek a megteremtésében áll a keresztyénség örökértékü járuléka a szociális kérdés megoldásához. Nietzsche is csak azért pártolt át a démonokhoz, mert a Krisztusban istenét megtalálni nem tudta, s a dán Kierkegard s a svéd Ibsen méltán életerős és következetes akaratot kíván a keresztyénségtől.

A szociális érzület és a munka pszichológiája és pedagógiája alapján minden társas közösségi élettevékenységnek a személyiségből, a személy és lélek erkölcsi akaraterejéből kell kiindulnia, vagyis a perifériából a centrumra a szociálizmusról a valláshoz kell fordulnunk, aminek Augustinus a maga Vallomásaiban így ad kifejezést: >Te Isten, Ahhoz az egyhez hívtál vissza, miután én a sokban széjjelszakíttattam.« Egy új társadalom csak komoly keresztyénekből, erős jellemekből és megváltott személyiségekből alakul meg szervesed, de ezeket először személyes lelki gondozással és nem szociálpolitikával, vagy Kutíner—Jánossy- féle szociális prédikációkkal kell fölébresztenünk. A vak életösztönöktől való személyes megszabadulás s a lélek üdvéről való gondoskodás minden lelkipásztori munkásságnak a-