Harangszó, 1923

1923-10-14 / 42. szám

308 a fehér asztalnál sem kellett sohasem kérdezni, hogy hova keli fordulni a gimnázium ügyében. Bőlebeszélt min­denbe, hozzászólt mindenhez és ami a fő, mindig okosan és ha kellett haragosan, ha pedig nagyon kellett, akkor nagyon haragosan is, nem egy­szer cudar gorombán. De sohasem a maga ügyében, mindig csak a gim­názium ügyében és mindig sikerrel. Honnan, honnan sem, de ha vala­hol egy vitás kérdés merült fel, min­dig ott termett az ő »fogadjunk a gimnázium javárá<-jával. Ha nem volt vita, ó provokált. Vagy negyven évvel ezelőtt a lengyeli jegyzőmajá­lison láttam, hogy egy csendesen id- dogálő, danolásző úri társaságot: papot, ügyvédet, molnárt, az apasi birdt, tanárt, tanítót, meglett embe­reket úgy összegabalyított abban a kérdésben, hogy az Anna-forrás mel­letti meredeken fel lehet-e menni, vagy sem, hogy ebből annyi fogadás, bánatpénz, birság került ki, hogy a tanári nyugdíjalapnak is meg lehetett vetni az alapját. A felköszöntőitől rettegtek az em­berek. Pedig okosan és lelkesen be­szélt. A kezdete mindig az volt, hogy »Mijutáán ..De nem ez volt a baj. Hanem a vége. Sohasem volt biztos senkisem afelől, hogy nein csap-e le reá. Elég volt egy jó kabát ahhoz, hogy magár* vonja a figyelmét. ».. .reá ürítem e pohárt azért a ne­mes cselekadetéért, hogy három zsák lisztet ajánlott fel a gimnáziumi kon- viktus részére«. Máskor meg a tető­javítást köszöntötte fel valakibe bele. A háromhidi zsidó fakereskedőkbe a tornaállványokhoz való fát. A nemes- lelkű Apponyi Sándoiba az udvar- és kerthez való bokrokat, fákat. A szent­lőrincieket ezzal bákítette meg, hogy beérte tőlük egy szekéralja krumpli val, de csak az alatt a feltétel alatt, ha be is fuvarozzák a konviktus pin­céjébe vakon. A váraljaiaknak irgal- mazott: beérte egy kis kőhordással. Ezeknek megadta azt a kedvezményt, hogy nem bánom, hát legyen, hozzák munkamentes időben! A nagyvaká ciókban meg végigzúgoít Tolnán, Baranyán és a somogyi széleken a vészmoraj: »jön az öreg!« És jött. Egy kis zsebkendőre való tojás, egy kis lencse, egy kis bab, egy kis liszt, egy kis krumpli, zsir. A szekér megtelt észak felé. Indult vele haza délnek. Felült a szekér te­tejére. Nincs az a megrakott szénás szekér, amire egy villára való még fei ne férne. Bonyhádon a város vé­gén az öreg Reeder molnárnak hiába mondták, bújjék el, jön haza szekéren az öreg Hát csak nem jön be, hi­szen úgy meg van rakva, mint a ba­rátok taligája. Még végig sem gon­dolta a gondolatját, már hangosko­dott az öreg: — Szerencséd van Reeder, nem köll külön kocsin be­küldened a darát. Csak gyorsan! Mennél tovább tart, annál löbb bo­rodat iszom meg. — Megitta a bort is, megette a stiffolert is, elvitte a darát is. És ezt mindenki olyan ter­mészetesnek találta, aminthogy ügy is csinálta. Aztán neki állt, rendbe hozta a gimnázium számadásait. Tervezett, méregetett, kalkulált, alkudozott, civa­kodott és egyszerre csak megint ké­szen volt egy épület, bele lehetett költözni és a gimnázium gyarapodott. (Folytatjuk.) ____HARANQSZÖ. E gy tanítónő emlékkönyvébe. Küzdelem az élet, nehéz, fáradságos. Hűséges munkáért nem mindig sok a bér. Kevés embernek jut a földi éleiben Méltó elismerés jutalmul és babér. De, kit magasztos cél lelkesít a tettre, Kit irányit abban átérzett hivatás, Hord az a lelkében bőséges jutalmat S nyugodtan várhatja: Gondos magvetésre etjö az aratás. Gerencsér Zsigmond. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. A katholikus nagygyűlésen az idén vis rendkívül érdekes nyilatkozatok hangzottak el. A pápai nunclus az ősi erényeket: az alázatosságot, a tisztaságot, az ellenségnek való meg­bocsátást idézte fel a nagygyűlés em­lékezetébe. Prohászka püspök arról szólott ünnepi beszédében, mit kell tennünk és mit kell megtartanunk Európában. Három meglátásra mutatott reá. Az egyik meglátás a nyugateurópai kér. kultúrának rémségen feldarabolása, a másik a liberálizmus csődje, a har­madik a szociálizmus struktúrája Szent Ágoston mondotta: tegyétek tönkre a tévelyeket, de szeressétek a tévelygőket. Az igazi tolerancia alap ján akarunk állni. Mi kinyitjuk ke­zünket és megfogjuk azt a másik ke­zet, amely szintén a kereszténységet védelmezi. Tudjuk, hová vezet a nagy orientáció, a nagy oriens, Jézus Krisz­tus felé. * 1923. október 14. Budapesten legutóbb a detektív- felügyelők vezetésével erkö'csrendó- szeti razziát tartottak a ligetben. — Harmincöt detektív és húsz rendőr átkutatta a Városiiget egész területét, különösen a vurstli környékét, ahon­nan negyven embert állítottak elő, csupa beteges hajlamú férfiakat, akik az utóbbi időkben már oly botrányo­san viselkedtek, hogy a rendőrség erélyes fellépésére volt szükség. Az előállítottak közül, akik közt számos körözött egyént találtak, tizenötöt a toloncházba kísértek, a többi ellen megindították a kibágási eljárást. * Szentmártonkátán a község egyik jómódú parasztgazdájának házában halálos kimenetelű szerencsétlenség történt, amelynek Karai András 38 éves gazda feleségével és András nevű fiával együtt lett az áldozata. A ház­ban nagy borpince van, ahol több száz hektoliter must állott. A gazda 16 éves fia lement a pincébe, hogy onnan ujbort hozzon. Sokáig nem jött vissza Az rpja keresésére indult, de miután néhány percig nem tért vissza, a felesége is utána ment, aki szintén a pincébeo maradt. A szomszédok hamarosan észrevették eltűnésüket. A megfelelő óvóintézkedésekkel be­hatoltak a pincébe, ahol a családot a földön fekve, holtan találták. Ki­vitték mindhármat az udvarra és meg­állapították, hogy a must erjedése köz­ben keletkezett gáz ölte meg őket. * Orosz lapok közlése szerint a szovjetkormány macskákat keres meg­vételre minden mennyiségben és macs­kánként ötvenmillió rubelt fizet. Orosz­ország egyes részeiben nagyon el­szaporodtak az egerek és ezeket akarja a kormány a macskákkal ki­irtatni. # Az Amerikai Egyesült államok földmivelésügyi minisztériumának kí­sérleti állomása nemrég felhívással fordult a közönséghez s kísérleti cé­lokra 1200 poloskát kért. Kapott is az állomás igazgatósága nem ezret, hanem százezret. Sokan még azt is megírták, hogy melyik hotelben, {egy­házban vagy intézetben gyűjtötték. Egy ember 4000 poloskát küldött. Kansas államból valaki 112 poloskát küldött, de 25 megdöglött útközben. A kísérleti állomás most a lapok ut­ján közölte, hogy köszöni szépen, de nem kér több poloskát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom