Harangszó, 1923

1923-10-14 / 42. szám

XIV. évfolyam. 42. szám. 1923. október 14. Alapította KAPI BÉLA 1910-bcű. Laptulajdonos: a DunánKill LnlUer-S7.övetséo. Az Ui-kzÓ|com I.ut.hf*r*S/övrt- Kég hivat a Ion lapja. Kéziratok, előfizotéBÍ díjuk és reklamációk a HARANGSZÓ szorkesztó- kiadóhtvatalának özentgotthárdra (Vaavm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. $ Meujelenlk minden vasárnap Szerkeuta-kiadóhlvatal: szentootthArd. Vasvármegye. 1 „HARANGSKO“ előfizetési ára: negyedévre 3000 korona. Megszállt területre 5000 K. Luther-Szővetégi tagoknak 10%-ob kedvezmény. Amerikába küldve elóflze tésl ára egész évre 1 dollár. Egyen szám ára 300 korona. A „Harangszó* terjeszté­sére befolyt adományokból szórványban lakó híveink­nek lagyenpéldányokat küldünk. M e gúj h o dán. Irta: Hamar Gyula. „Egységünk törten törve, ha- nyatla erőnk. A sorvasztó lánc így készült árva hazánkra. Nem, nem az ellenség, — önfia vágta sebét.“ S most sötét, örvénylő mélysé­gekben sínylődünk. Isten gyermekeinek s a haza hü fiainak ajkán buzgó imádság epe- dez egy jobb korért, melynek el kell jönnie, ha komolyan akarjuk megújhodásunkat. És e megújho­dást követeli is mind keresztyén, mind nemzeti létünk. Minden azon fordul meg, hogy milyen értelemben s mennyire akar­juk az emberi méltóságunk követelte megújhodásunkat. Ennek az aka­rásnak végrehajtásában, e köve­telmény teljesítésében gátol ugyan a bűn, de végkép meg nem akaszt­hat. Mindenesetre nagy fogyatékos­ságunk a mi bőnös voltunk, mely fájó sebként hat; nagybetegek va­gyunk, de gyógyulásunk nem re­ménytelen, az életnek szikrája nem aludt ki bennünk. És ott van Istennek üdvözítő sze- retete, mely nem akarja, hogy a bűnös elvesszék, hanem hogy örök élete legyen (Ján. 3.16), megkönyö­rült rajtunk s elküldte lelkünk or­vosát, lei erőt ád új életre, igaz meg­újhodásra. A mindeneket kiengesz­telő, megmentő, megváltó, üdvözítő isteni szeretet s kegyelem csupán hitet kíván tőlünk s komoly aka­rást a javulásra. „Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnok­ságot, képmutatást, irigykedést és minden rágalmazást, mint most szü­letett csecsemők, a tiszta, hamisí­tatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek.“ (Pét. I. 2.1-2.) Adjunk hálát Istennek, ha csak egyik jelét is tapasztaljuk annak, hogy új erő, jobb lélek lakozik ben­nünk s igyekezzünk naponkint le­vetni az ó embert és felölteni az új embert. * Mivel az egyéneknek családok­ban való szerves csoportosulása folytán nemzetek is alakultak, en­nélfogva a nemzet mindenkori ál­lapota függ a nemzetet alkotó csa­ládokból származott egyes polgárok összeségének mindenkori állapotá­tól. Ha tehát hiszünk az egyes em­ber megújhodásának lehetőségében, akkor a keresztyén optimizmus nagy hitével hinnünk kell nemzetünk megújhodásának lehetőségében is. Azonban meg kell térnie ennek a nem­zetnek, mostani gyarló állapotát meg kell szüntetnie; hogy élhessen, ön­önmagát kell legyőznie. Minden győzelem áldozattal s erőnek megfeszítésével jár. S mi az, mi erőt ád nemzetünk­nek a megújhodás győzelmére ? — Nem hangzatos jelszó, nem pártos­kodás, nem könny és elkeseredés. Nemzeti megújhodásunk lehetősége attól függ, van-e a mai megromlott nemzeti társadalmunkban elég meg- újhodni akaró egyén; van-e kicsiny és nagy dolgokban elég készségünk és képességünk áldozatra, önmegta­gadásra, heroizmusra; van-e elég haj­landóságunk és komoly törekvésünk a hű sáfárkodásra, a szellemi és anyagi többtermelő munkásságra s gazdasági életünk ethizálására; van-e elég be­látásunk és akaratunk közerkölcsi színvonalunk, kultúránk emelésére, istenfélelmünk, hazaszeretetünk mélyí­tésére ! ? E mostani meglátogatásunknak idején meg kell ismernünk, amik nékünk békessügünkre valók. Le kell vetnünk nemzeti bűneinket. Jobb emberekre van szükségünk!... Az eisenachi világkonferencia. Az első egyházi nagygyűlés a há­ború óta, amely löbb mint 40 ország körülbelül 200 képviselőjét egyesítette német földön a közelmúltban. Hogy Luther kedves városában a »Wart­burg« lábánál jöttek össze, az külö nősen jelentőségteljessé tette az ün­nep napokat. A résztvevők között ott voltak az összes evangélikus egy­házak vezetői: így dr. Ihmels püspök, aki a konferenciát megnyitotta, azu­tán Bajorországból, Szászországból, Würtembergból, Oidenburgból az or szágos egyházak elnökei, a svéd püs­pöki kar dr. Soederblom upsalai ér­sek vezetésével, a balti tartományok, Csehszlovákia, Magyarország, Jugo­szlávia stb. képviselői. Ott volt a moszkvai generálszuperintendens, Dél-, Északindia és Kína missziói­nak képviselői stb. Számosán jelen­tek meg Északamerikából is. Augusztus 20 án dr. Morehead Newyorkból, az északamerikai evan­gélikusok európai segélyakciójának vezetője tartotta a főelőadást, a világ evangélikusainak kölcsönös segély­nyújtásáról. Erősen hangsúlyozta az evang. testvérszeretet összekapcsoló erejét, amelynek nemzeti és faji kor­látokat ismernie nem szabad. Éppen ezért végzetes, ha a bolsevizmus — miként Oroszországban — az egyház sieretetmunkáját megtiltja, vagy ha — miként az nyugaton észlelhető — az egyház maga mond le erről az előjogáról. Dr. Soederblom, aki a balti és skandináviai csoport nevében kö­szöntötte a konventet, a svéd egyház eddigi segélynyújtását körülbelül 10 Álljunk egész lélekkel a Harangszó mellé! HlliRANOSi^# SZERKESZTIK: /'a pápTTv SZjJ^AY MIHÁLY, NÉMETH KÁROLY, CZIPOTT GÉZA.

Next

/
Oldalképek
Tartalom