Harangszó, 1923

1923-09-30 / 40. szám

XIV. évfolyam. 1923. szeptember 30. . 40. szám. Alapította K A P1 BÉLA 1910 ben. Laptulajdonoß: I Dunántúli Lutlier Szövetséo. Az Országon liUthar-Szövet- HLtf hivatalos lapja. Kéziratok, előfizetési díjak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő- kiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkéss és tanító. HARANGSZÓ SZERKESZTIK: HeoJetanik minden vasúm; s/^^y;»ímAl>V^émeth karoly, czipott Géza. Szerkesztő-kiadóhivatal: SZENTOOTTHÄRD, Vasvármegye. i „HAKANHNZO“ előflzetéal ára: negyedévre 3000 korona. Megszállt területre 5000 K. liUthor-8/.övetégl tagoknak 10°/o-os kedvezmény. Amerikába küldve előfize­tési Ara egész évre 1 dollár. Egyes szám ára 300 korona. A .Harangszó" terjeszté­sére befolyt adományokból szórványban lakó híveink­nek ingyenpéldányokat küldünk. A sajtó értékelése. Gazdasági összeroppanásunk — miként a hegyoldalról alágördülő lavina — eltaposással fenyeget tár­sadalmi osztályokat, existenciákat, intézményeket és erkölcsi világ­nézeteket. Virágzó vállalkozásokat zúzott szét, fojtogatja a vagyonta­lan néposztályokat, embereket ker­get nap-nap után a halál karjaiba és elérkeztünk immár oda, hogy szétmorzsolással fenyegeti a sajtót is. Egymásután dőlnek ki a csata­sorból a vidéki újságok, az óriási költségek miatt a könyvkiadás (nyomtatás) majdnem teljesen szü­netel s a kulturális haladás is holt­pontra jutott. Pedig a sajtó szét- morzsolása kiszámíthatatlan káro­kat jelent számunkra. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy nagyon sokan vannak még, akik nem tudják kellően értékelni a sajtó munkásságát, mert nem isme­rik a sajtó elhivatását és nagy je­lentőségét. Épen ezért nem csodál­kozom azon, hogy az emberek nagy része nem siet a veszélybe jutott sajtó megsegítésére. Nem a sajtó jajkiáltását akarom tolmácsolni soraimmal, hanem sze­retném a sajtó jelentőségét meg­ismertetni azokkal, akik erre rá­szolgálnak. Valamelyik külföldi tudós mon­dotta egyszer: „Boldog az az or­szág, amelynek virágzó sajtója van. ‘ Vájjon miért? Mert a virágzó sajtó a legkézen­fekvőbb bizonyítéka annak, hogy az ország kultúrája magas fokon áll, az emberek boldogok, megelé­gedettek — mert tanulnak. A sajtó ugyanis az iskolán kívüli tanítónk, nevelőnk. Igehirdető a hívők kö­zött. Tanácsadónk a bizonytalan­kodás óráiban. Fegyver az igazság kezében. Félelmetes nagyhatalom, mely ellenőrzi, számonkéri azok sáfárkodását, akiknek közügyeink vezetését a kezébe adtuk. Védel­mezőnk, ha ellenünk törnek, és szeges ostor, amely sújtja a gono­szokat ... Ez a jó sajtó! Nekünk protestánsoknak létér­dekünk, hogy erős, hatalmas jó sajtónk legyen, amely egy táborba gyűjt bennünket; jó sajtónk, amely hirdeti közöttünk az Ur igéit, tanít, vezet bennünket és megvédelmez, ha ránktámadnak. Hazánkon végighömpölygő gaz­dasági földrengés hullámai erősen korbácsolják a dunántúli evangéli­kusok egyik világító tornyát: a Harangszót is. Még áll ez a világító torony, keményen dacol az ország­rengető elemekkel, de ha nem sie­tünk segítségére az elemekkel ví­vott tusakodásában, ki tudja, med­dig képes ellenállni... és egy na­pon arra ébredünk, hogy ennek a világító toronynak kialudt a lám­pása ... Midőn a katholikus sajtó mind- hatalmasabb sziklafalként dacol a mindent elnyelni akaró anyagias­sággal, amidőn mások milliókat áldoznak sajtójukra, akkor nekünk is össze kell fognunk és segítsé­gére sietnünk a protestáns sajtó­nak és meg kell védelmeznünk sajtónk védbástyáját: a Harang­szót. Lelkészeink, tanítóink, a felügye­lők, gondnokok, presbyterek, nő-, leány- és ifjúsági egyletek, öregek és fiatatok ne szűnjenek meg a Ha­rangszó támogatására serkenteni a gyülekezet tagjait, hiszen minden korona, melyet a Harangszó támo­gatására adunk, dúsan meghozza az erkölcsi kamatot: az erős pro­testáns sajtót, amelyre pedig — ha hihetek a jövendölésekben — igen nagy szükségünk leszen el­jövendő súlyos napjainkban. Polgár József. A mi szegény csonka és beteg hazánknak testi és lelki orvosokra van szüksége. Payr Sándor egyetemi tanárnak, a Harangszó belmunkatársának pécsi beszédéből az eskütételkor. A Pozsonyból Pécsre helyezett m. kir. Erzsébet tudományegyetem újonnan kinevezett tanárai: dr. Deák János, dr. Kovács Sándor, dr. Pröhle Károly, Payr Sándor, Stráner Vilmos Kiss Jenő ev. tanárok, valamint az orvosi karnak újonnan kinevezett ta­nárai : dr. Ángyán János, dr. Gorka Sándor és dr. Rohrer László szept. 15 én tették le a hivatalos esküt Pé­csett az egész egyetemi tanács és más érdeklődők jelenlétében az egyetem ezidei rektora kezébe. Dr. Nagy Jó­zsef rektor, a kiváló filozófus, költői gondolatokban is gazdag, ékes beszéd­del üdvözölte az új tanárokat, össze­tartásra, törhetetlen hazaszeretetre buzdítva őket. »Az Alma Mater — mondotta — ma új gyermekét fogadja keblére, az evang. theol. fakultást. Mi igazán a legnagyobb örömmel kapcsoljuk be az új fakultást egyetemünk keblére és szentül hisszük, hogy annak ta­nárai egyetemünknek mindig díszére válnak. Az összetartás lesz az az erő, mely parva Universitásunkat naggyá fogja tenni. Nézzük csak a kis göttin- gai egyetemet, mely a nagyobb egye­temeknek is mindenkor mintája volt.* Beszéde további folyamán is erőgya­rapodást vár a rektor a theol. fakul­Alljunk egész lélekkel a Harangszó mellé!

Next

/
Oldalképek
Tartalom