Harangszó, 1923

1923-09-02 / 35-36. szám

268 HARANQSZÖ. 1923. szeptember 2 legyenek ítélve. De hát hogyan lehes­sen segíteni? Véleményem szerint — mint erre az Evangélikusok Lapjában egyszer már rámutattam — másként, mint az egyháztagok újabb megterhe­lésével, nem lehet. És pedig leghelye­sebb lenne a segítést decentralizálni: minden kerület adjon a nyugdíjinté­zettől járó nyugdíjon kívül a saját kerületében működött, illetőleg onnan nyugalomba ment lelkészeinek külön nyugdíjat, vagy segélyt, amit évenként a közgyűlés állapítson meg és pedig búzában. Stabil valuta mellett lehetne a nyugdíjintézet reformjáról beszélni, de a mai idők erre alig alkalmasak Természetesen lehetségesnek tartok egy olyan megoldást is, mely szerint a gyülekezetek által beszedett járulé­kok az egyetemes egyháznak, illetőleg a nyugdíjintézetnek juttassanak, de ez részletkérdés, a megoldás módja nem fontos, fő a gyors és gyökeres megoldás. Minden igényjogosult ré­szére fejenként és havonként legalább 1 q búzát kellene megállapítani, meg­győződésem szerint lehetne is. Nem hiszem, hogy egy kis jóaka­rattal és az egyház és szolgái iránti köteles tisztelettel ne lehetne e kérdést közmegelégedésre megoldani. Az érdekeltek egy kisebb csoportja nevében felhívom egyházunk vezetői­nek és alkotmányos szerveinek figyel­mét erre az égetően sürgős megoldást kívánó ügyre. Dr. Kring Jenő. Jiáró Radvánszky Kálmán, a sajókaxai egyház felügyelője, aki a sajókazai egyházat ál­landóan nagymértékben segé­lyezi s az egyházi közterhek vállalásában állandóan első helyen jár, mikor értesült a hegyaljai egyházmegye lelkészt karának a nyugdíjas lelkészek, lelkészözvegyek és árvák segé­lyezésére megindított mozgal­máról, azonnal négy mázsa búzát adott e nemes célra. Ugyanő a Theologusok ottho­nára egy mázsa rozsot adomá­nyozott. íme, egy igazi főúri Gondolatok a vasár­napi iskola körül. Kik a vasárnapi iskola tagjai? Eredményes munkát a tapasztalat szerint ugyan csak a már megkon- firtnált, tehát az elemi ismeretek birtokában levő gyermekekkel végez­hetünk, de nagyon ajánlatos, ha már a hatévesek is ott ülnek a vasárnapi iskola tagjai között és hallgatják feleleteiket, s lassankint ismereteik mértéke szerint ők is részt vesznek a bibliaolvasásban. Ha nagyon sok a tagok száma, a csoportos tanítást lehet bevezetni. Egy sugarat.*) Egy sugarat, csak egy sugarat, Hogy el ne nyeljen az éjjel! Egy édes hangot, egy biztatót, Reménnyel éltetőt, simogatói A rémes hangzavar s ijesztő vészhangok Közt szerte széjjel! Haragos felhők közt megrezdül néha egy Kis csillag fénye, Mint szikra kipattan hamu közül, De alig villan meg, elröpül, tovaszáll S lelkünkre fekete éj nehezül. Keserű kínnal telt keblünkbe néha Mint szelíd permeteg, tavaszi madárhang Méze csepeg. De alig érinti, még nem is éreztük, Letörli, kilopja gyászszinü hollók Rút károgása, S vijjogó keselyük prédára éhező Dulakodása. S vakító homályban, pokoli zaj között Sikoltó jajszavak rémítenek. Közel a sirhoz szomorú vénség Napjaiban, Látom ezt, hallom ezt s szivem a keblemben Megsajdul, felzokog fájdalmasan Mély sebet ejtve, gyógyíthatatlant Nyilai át rajta a gondolat, Mi sorsot érnek, kik itt maradnak, Míg testem porlad a hantok alatt. Sohasem gondoltam hidegen, nyugodtan Halálra, sírra, az utolsó órára. Zokogó kedvesim utolsó csókjára, Drága volt mindig az élet nekem. S most ujult erővel támadnak rémet Halálnak, simák, az utolsó órának Zokogó kedvesim utolsó csókjának, Elborul, s kerüli tekintetem. Még sírom szélén is az égi hatalmat Esengve kérem, Csak addig, még addig ne hívjon magához, Egy uj nap hajnalát, pacsirták uj dalát Míg meg nem érem. Ne döntsön sírba a fájó tudat: Kimúlni megtöri reménnyel — Egy sugarat, csak egy sugarat, Mielőtt elnyel az éjjel! Torkos László. *) Mutatóba ,Őszi harmat után" című verses kötetből. A vasárnapi iskola vezetője rende­sen a lelkész, esetleg felesége; fiiiák­ban a tanító, vagy tanítónő. Nagyon ajánlatos és értékes eredményeket ígérő lenne, ha a világi e'emeket is megnyerhetnénk az oktatás céljaira, bogy minél szélesebb körben és minél népszerűbb formában terjeszthetnénk ezt a népnevelő intézményt. Ameri­kában a milliárdosok között nem egyet lehet találni, akik a saját maguk által alapított é3 fenntartott vasárnapi is­kola vezetésében lelik legnagyobb örömüket. A szórványgondozás egyik leghathatÓ3abb eszközének bizonyulna az egyes szórvány-központokban fel­állítandó vasárnapi iskola, amelyet a lelkész, esetleg megbízottja bizonyos napokon felkeresne és megtartaná a már ismeretes gyermek istentisztelet keretében a vasárnapi iskolai tanítást, amelyen természetesen résztvennének a felnőttek is és ilyenformán ők is felfrissíthetnék vallási ismereteiket és áldozhatnának az istentisztelet oltárán. A vasárnapi iskola helye lehet n templom, ahol beleillesztve a lithur- giás, orgonakiséretes gyermekisten­tiszteletbe. a szokásos rideg délutáni könyörgést helyettesítené, illetve ki­bővíteni ; azután lehet az iskola, ahol vagy a délutáni könyörgés mán, vagy előtt lehetne megtartani a szorosan vett vas. isk. oktatást. A helyi viszo­nyok, a hagyományos szokások, a praktikus szempontok mindenütt te­kintetbe veendők. A vasárnapi iskola tananyaga fel­öleli mindazt, amit az elemi isk. vallástani kézikönyvek magukban fog­lalnak ; de emellett különösképen a biblia rendszeres olvasását és tanul­mányozását kell munkánk tárgyává tennünk, hogy a gyermek jártas le gyen az egyes Szentirási könyvek ismeretében, az evangéliumi és epis- tolai szakaszokban. A tanítás kitérjed az egyházi ének gyakorlására, a közös imádkozásra, bibliai aranymondások betanulására, bibliai és egyháztörté­netek felmondására, bibliai tárgyú, vagy erkölcsi mesék olvasására stb. Vonzóvá tesszük a vas isk. intéz­ményét. ha a növendékekből énekkart szervezünk, ha a téli hónapokban a leányok számára valamelyik női mun­kálunk vezetése mellett varróisko'át alakítunk, miáltal a leányokban ki­fejlesztjük a finom Ízlést, a kézügyes­séget és praktikus haszonhoz is jut­tatjuk őket. A vasárnapi iskola tanítási mód­szere a tanulók értelmi fokához iga zodó, a vezető egyéni karizmájától függő kérdezgető és felelgető ismeret- közlés, mely elsősorban az érzelmi világ nemesítését, fejlesztéséi tartja szem előtt, mint az erkölcsi jellem- fejlesztés alapját. Ne legyen meg honosítva a szigorú leckefalmondási kényszer, amely esetleges büntetések­kel is járhat, hanem hassa át a vezető tanítási módszerét az elnéző

Next

/
Oldalképek
Tartalom