Harangszó, 1923

1923-01-21 / 4. szám

XIV. évfolyam. 1923. január 21. 4. szám. Alapított«: KAPI BÉLA 1020-ben. Laptulajdonos: a Dunantüll Lalüer-Szövetség. Kéziratok Lovászpatonár« (Veszprémmegye), előfize­tési dijak, reklamációk a HARANGSZÓ kiadóhiva­talának Szentgotthárdi« (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden erang. lelkész éa tanító. MeoJeleaU mlnlBii vasárnap. HARANGSZÚ SZERKESZTIK: # SZALAY MIHÁLY, NÉMETH KAROLY, CZIPOTT GÉZA. Szerkesztő-kiadóhivatal: SZENTGOTTHÁRD, Vasvármegye. 1 „HARÁXGSZO** előAaetésl ára: negyedévre 150 korona. Lather-Szöretégl tagoknak 10°/o-os kedvezmény. Amerikába küldve előfize­tési ára egész évre 1 dollár. Egye« szám ára SO korona. A »Harangszó“ terjeszté­sére befolyt adományokból szórványban lakó híveink­nek ingyenpéldányokat küldünk. 3fadách Imre. 1823—1864. A száz év előtti kor, a szabad­ságharc előtti két-három évtized a magyarságnak legszebb korszaka. Ez a kor gazdagon termette a magyar nagy tehetségeket. Örökfényű n|vek viselői számosán működtek vagy születtek ezekben az években. Az 1823. év első napja hozta vi­lágra Petőfit, három héttel később, január 21-én pedig megszületett a magyar elme kiválóságának egy má­sik világraszóló hirdetője: Madách Imre. Madách nevét és nagy munkáját, Az ember tragédiáját is ismeri min­den művelt nép. Illő, hogy ismerje minden magyar ember is. Nógrád megyében a ma cseh meg­szállás alatt szenvedő Alsősztregova községben született előkelő földbirto­kos családból. Iskoláinak^ elvégzése után hazatért gazdálkodni. Kiskorától fogva rendkívül komoly, tanulni vá­gyó volt. Nagyon sokat olvasott, gon­dolkozott, írt, — lelkesedett az üd­vös reformokért, de szerepelni nem szeretett. Csendes, magába mélyedő visszavonuló természet volt. Korán megnősült. A szabadságharcban be- tegsége miatt nem vett részt. De az önkény börtönét ó sem kerülhette el. 1851-ben magánál rejtegette Kossuth titkárát, Rákóczy Jánost, s ezért egy évi súlyos börtönt szenvedett Pesten és Pozsonyban. Ez év tönkretette életét. Felesége ugyanis hűtlen lett hozzá, elváltak A nemzeti, családi s egyéni csa­pások az érzékeny lelkű költőt mélyen lesújtották, sokat szenvedett, gyötrő­dött. valósággal bűskomor volt. De az Ég a szenvedést is jóra tudja for­dítani ! — Madách súlyos megpró­báltatásainak köszönhetjük remekmű­vét, Az ember tragédiáját, melyet gyölrődései lecsillapulta után mint­egy önmaga s nemzete vigasztalá­sára írt. Nemsokára be is fejezte földi pályafutását, miután még megérte munkája diadalát. Sokat írt, különösen színmüvet és költeményt, de nevét Az ember tra­gédiája szinmü drámai költeménye teszi halhatatlanná. E munkáltak, melynek párja a vi­lágirodalomban is alig akad, lényege, főgondolata az, hogy az ember min­dig küzd valami nagy, dicső célért, de mindig csalódik, célját sóba sem éri el teljesen az ember gyarlósága miatt. Ezt a gondolatot a paradicsom­tól kezdve az emberiség történetének különböző korokból vett képein tes­tesíti meg. Ám azért nem szabad kétségbeesnünk, vagy csüggednünk, mert hiszen ott vár még reánk a titok­zatos túlvilági élet, melyet Isten keze jótékonyan eltakart szemünk elől; — mert hiszen ha látnánk, hogy >a föl­dön mulékonyan pihen csak lelked s túl örök idő vár, erény nem volna itt szenvedni többé.« És különben a küzdés maga az élet. Tehát mint az Ur mondja a hatalmas mü végén: »Ember, küzdi és bízva bízzál I« Ez a szózat fölemeli lelkünket a csüg- gedésbő! s küzdeni hajt ha nem is a tökéletesség, de a tökélesedés felé. A mi sötét, zord napjainknak is ez legyen a vezércsillaga! Igen, véreim, küzdjünk és bízzunk! Bíznunk kell a jobb jövőben, Magyarország feltáma­dásában, mert hiszen az a nép, mely­nek csak a közelmúltban oly sok jeles között Petőfije és Madácha volt, nem veszhet el, abban kell még lennie sok sok életerőnek. Petőfi és Madách annyi más fényes kortársukkal együtt legbiztosabb istenadta zálogai a ma­gyar jövőnek. R. B. Belici és jeskófalfi Beliczay csa­lád evangélikus ága. A Beliczay nyitravármegyei, belici eredetű, régi nemes család. Ismert őse: Benedek, 1570. körül Jeskófal- ván községbiró volt. Az ő fia Belitzky (Belica) Tamás, valószínűleg a nagy- szombati Clarissza-apácák jeskófalvi ispánja, 1610-ben királyi adományt nyert itteni részbirtokára, melybe a nyitrai káptalan szabályszerűen be is iktatja. Innét a család kétségtelen nemessége és jeskófalvi előneve. De megilleti a „belici“ előnév is, amit Beliczay Jónás k.-hőgyé?zi esperes Vasvármegye nemesi bizonyságlevele alapján használt. A család egyes tag­jai időnként többféle, így Belitzky, Belica, Bellic alakban írták vezeték­nevüket, míg napjainkban leginkább jeskófalvi előnévvel és állandóan a Beliczay családnévvel élnek. A le­származás a birtokadományos őstől: Tamástól szakadatlan. Az egyébként katholikus család evangélikus ágának alapítója Tamás szépunokája: György (szül. Jeskófalván 1706. — meghalt Kocsban, Kotnáromm. 1762.) volt, aki a komárommegyei Szendről a protestáns Szabó Erzsébetet vette nőül s maga is evangélikussá lett. Ennek a Györgynek három gyermeke közül János úgylátszik azonos azzal a Be­liczay Jánossal, aki 1838-ban Vanyo- lán lelkész, — Mihályról, nevén kí­vül, nincs több adatom, — egyház és családtörténeti szempontból ben­nünket különben is a harmadik fiú: Jónás érdekel leginkább, ö a vasvár­megyei Ketneneshőgyészbe szárma­zott, itt mint evang. prédikátor, író s költő áldásos tevékenységet fejtett ki és nemzetsége legzsengébb hajtá­sának, az evangélikus ágnak, volt a továbbfejlesztője. Beliczay (Bellicz) Jónás 1764. nov.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom