Harangszó, 1923

1923-01-14 / 3. szám

/ 9 E szerint határoztak. Egyik este a Korlát' kastélyba idegen gazda kerül. A kőoszlopos bejáró homlokzatáról azután leverik a családi címert. Pelforgatják a kas- tély termeit, új falakat húznak s ré­gieket kidöntenek. A kertben is fákat vágnak'ki. s az új gazda gusztusa szerint alakítgatják a virágos ágyakat. Gáspár az egész birtokból csak a sírbolt tulajdonjogát biztosította. Ma­gával vitte az ősök képeit is. Úgy mondotta: dolgozni akar, hogy az ősökhöz birtokot is szerezzen. Szfunyogh András, a hűséges jó­barát, kevés ideig váratta Rafanides prédikátort. A község felfogása sze­rint is gyönyörű halála lön. Kará­csony szent ünnepén, Hunnius pré­dikátor épen megáldotta a gyüleke­zetei, midőn Szunyogh András hir­telen elórebukott. Mire szabad leve­gőre vitték, nem volt benne élet. Val­lásos, hű lelke templomhói szállt a felséges Úristen itélőszéke elé. A szolgaházai dombtetőn pedig büszkén áll a templom. Harangjainak ércbeszéde beszár­nyalja a messze vidéket s orgona- bugása alátúg a széles völgymeden­cére. Feltárult ajtóin Istent kereső nép tódul a szent -falak közé, hogy szom- juhozó lélekkel keresse egy jobb élet isteni erőit Azután szertehömpölyög az emberek tömege s szétszóródik a fehérre meszelt, kicsiny Házakban, a szántóföldeken, a, völgyekben és he­gyeken. Arcukon szent fényesség ra­gyog : ezek az emberek látták az Is­ten arcát s életajándékul magukkal viszik a jóságot, szeretetet, vallásos­ságot és tiszta erkölcsöt. Lelkűkről kicsinyke fénycsóva hull alá, mint világító csillag beásó tüzének tün­döklő szétszóródása Ételük cseleke­detein átvilágít az isteni jóság, amint mindennapi kenyerükért verejtékeznek, a családi tűzhely mellett gyermeket nevelnek s a szántóföldbe magot hintenek. A templom pedig áll. A hegyek tarajáról néha nehéz förgetegben zúgó zivatar hömpölyög alá. Megtépázza az útszéli, százados, mohostörzsü fákat Letördel egy egy zöideló gályát, megroskaszt egy egy házfalat, ledönt egy-egy hivalkodó kéményt. A későbbi történelmi időszakok is sok fájdalmas történetet regéinek a vallástildözésekről és arról, hogy sok­szor az emberek jobban gyűlölik egy­mást, semmint amennyire szeretik az i Istent. Csattogva, pusztító tüzet okádva 1923. január 14. HARANOSZÓ. 21 sokszor végigszáguld még a magyar erdőségen a magyar végzet s nehéz pusztítása nyomán megtépázott fa­lombokként pusztul a magyar jövendő. De a szolgaházai templom áll rendületlenül. A templomoldalba épített sírbolt­ban pedig csendesen alussza örök álmát Rafanides Sámuel prédikátor. ök ketten elválaszthatatlanok. A prédikátor szelleme őrzi a templomot s a templom őrzi az ó porló testén kívül áldott emlékezetét.- (Vége.) KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Az évforduló alkalmából az egyik budapesti napilap munkatársa fel­kereste a keresztény felekezetek ve­zető főpapjait, hogy nyilatkozzanak a katholikus, református és evangé­likus egyházak egymáshoz való vi­szonyáról és tanúságot tegyenek a felekezeti békéről és a keresztény fe­lekezetek harmonikus együttmunkál- kodásáról Ernszt Sándor prelátus, a központi papnevelöintézet rektora többek kö­zött a következőkép nyilatkozott: A keresztény felekezete£ között teljes a béke és a nemzet érdekében való harmonikus együttműködés az egész vonalon biztosítva van. S ha akadnak is itt-ott rendbontók és van­nak tünetek és jelenségek, amelyek hellyel-közzel a 'békét megbontják, efféle zsurlódások mindenütt a vilá­gon s főként azokban az országok­ban, ahol katholikusok és protestán­sok vegyesen élnek, előfordulnak. A mi katolikusaink részéről is tapasz- taiható néha idegesség, ami azonban korántsem egyértelmű a felekezeti türelmetlenséggel. Kifogásolják egye­sek, hogy bizonyos közéleti vezetó- poziciókat, magasabb rangú közigaz­gatási és egyéb hivatali állásokat túlnyomó részt — talán a számarányt tekintve — nem egészen arányos mér­tékben protestánsok töltenek be. , Én azonban a magarn részéről ebben semmi célzatosságot nem lá­tok Pusztán véletlen az, hogy ma Magyarország közéleti vezérei között több kiváló protestáns államferfiu foglal helyet. Ez a körülmény külön­ben sem adhat okot felekezeti türel­metlenségre, mert ezek a prot. poli­tikusok felelősségteljes pozíciójukban mindenkor az ország egyetemes érde­két tartják szem előtt és az állásuk­ból folyó hatalmat az ország érdeké­ben gyakorolják. — Minden keresz­tény felekezetnek egyaránt érdeke, hogy a hitélet harmóniáját mi se zavarja. Olvassuk a^bibliát! Hogyan talál az Úr? Jan. 15. Lukács 17.24—30. Noé és Lót kortársai farsangi emberek élvezik az éle­tet s az elmúlás szomorú gondolatát el­kergetik maguktól. A bárka készítése, Noé beszéde, Lót -sürgetése, mind hiábavaló. „Sohse halnak meg!‘ rikolt a felelet reá s tovább ropják a táncot. Pedig amit nem hisznek, amit kinevetnek, mégis bekövet­kezik. Eljön az Úr ítéletre. Hogyan talál ? Megjelentve és mégis váratlanul ? Jan. lö^Máté 24.48—51. Az utolsó idők előjelei közé tartozik a nagy nyomorúság. Az oktalan állat összebújik a viharban a többivel, de az ember ép akkor bontja szét az összekötő szálakat. Minél nagyobb a nyomorúság, annál inkább csak magával törődik az ember. „A szeretet sokakban meghidegül“ s a szolga bírókra kel, ökölre megy szolgatársával. Hogyan talál az Űr? Szeretetlenségben ? Jan. 17. Lukács 21 . 34 —36. Minden el­szegényedésből meggazdagszik valaki s minél általánosabb a nyomorúság, annál kevesebb kézbe, annál nagyobb gazdagság gyűl. A*nyomornak velejárója egyrészt az új gazdagok kihívó dobzódása, másrészt az új szegények felejtést a mámorban ke­reső részegsége. Hogyan talál az Úr ? Dobzódásban ? Jan. 18. Márk 13.5—6. Az utolsó idők előjelei közé tartozik egy nagy lelki éhség is, melyet hitetők oly könnyen tudnak a maguk céljaira kiaknázni. Adventisták, spi­ritiszták, theozőfusok stb. tévelygő hada szerte jár, keresvén, kit nyeljen el ? Hogyan talál az Úr? Tévelygésben? Jan. 19. Máté 25 6 Nincs idegőrlőbb, mint a hosszú várakozás. Nem csoda, ha elernyedünk, ha egyszer-egyszer kimegy a fejünkből a völegényvárás gondolata. Csak az a fontos, hogy a legelső trombitaszora azonnal készen legyünk. Jaj annak, aki csak akkor kezd kapkodni 1 Ne halogasd meg­térésedet. Hogyan talál az Úr? Szunnyal- lásban ? Hogyan ébredve ? Jan. 20. Máté 24.6—13. A nyomorúság próbára teszi az emberi jellem állhatatos­ságát Ez a keresztyén ember tüzpróbája. Hogyan talál az Úr ? Megalkuvásban, vagy mindvégig következetes allhatatosságban ? Jan. 21. Máté 24.44—47. A pásztort nem kell nógatni, de a béres folyton pihenési alkalmakat keres s csak addig szorgalma- toskodik, míg a gazda szeme rajta van. Az Úr lelkeken végzendő munkát bízott én rám is. Hogyan találva, ha most hirtelen hazajönne ? Munkában vagy tétlenségben ? Lószerszámok kaphatók min­den kivitelben, úgyszintén javí­tásokat elfogad 4-5 HALÁSZ ISTVÁN szijgyártó mester BELED.

Next

/
Oldalképek
Tartalom