Harangszó, 1923

1923-05-27 / 22. szám

XIV. évfolyam 1923. május 27. 22. szám. Alapított* KAPI BÉLA 1910-bCD. Laj»tulajdonos: a Dunántúl LottiBr-Siövetsáo. Az OrtzágOR IiUther-Szövct- gég hivatni«« lapja. Kéziratok, előfizetési díjak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkeBztő- kladóhivatnlának Özentgotthérdra (Vaevm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkéss és tanító. Hogjeleolk minden vasárnap. Bzerkeszt<3-ki»dóhiv*t»l: SZENTGOTTHÄRD, Vas vármegye. A „HABANGKS50“ előfizetési Ara: negyedévre 260 korona. Luther-Szöretégl tagoknak 10°/o-os kedvezmény. Amerikába küldve előfize­tési ára egész évre 1 doll&r. Kgyes szám ára 30 korona. A »Harangszó- terjeszté­sére befolyt adományokból szórványban lakó híveink­nek ingyenpéldányokat küldünk. „Gyermeknyaraltatás.“ Lelkem mélyéből fakadtak a sorok, melyek e cím alatt a »Harangszó« hasábjain megjelentek s úgy éreztem, itt a cikkíró olyan hangot pendített meg, amelynek tettrekész s még inkább tettekben nyilvánuló visszhangot kel­lene keltenie. Magam is napról napra a városi iskola fülledt levegőjében nézem a sápadt gyermekek fonnyadt arcát és nem egyszer elszoruló szív­vel kiáltottam a megsegítő kéz után. Igaz, hogy a holland hittestvérek — soha ne feledjük, hogy a mozgalom a protestáns Hollandiából indult ki — erejükhöz mérten igyekeznek segíteni. De aki nap-nap után látja maga előtt a sápadt, rosszul tápiáit, betegségek csiráit magukban hordó gyermekek arcát, az tudja azt is, miiyen sok gyermek számára marad a fogalommá lett »Hollandia« soha valósággá nem levő színes-fájdalmas ábránd. S itt különösen egy körülményre szeret­ném felhívni a figyelmet: Hollandiába C3ak a tisztviselők gyermekeit viszik ki. S ebben ma. amikor nemzetünk középosztálya, — a nemzeti gondo­lat hordozója és fenntartója, — a végpusztulás gyászos napjait éli, igen sok igazság van. Itt menteni keli, amit még menteni lehet. De nem kellene itt épper nekünk evangélikusoknak, akik sohasem a társadalmi osztályo­kat, hanem mindig az embert, abban is a lelket keressük, azokra figyelünk, akik szinte hasonlóan mostoha kö­rülmények között szenvednek ? Értem a munkások gyermekeit. Aki csak egy kissé ismeri a valóságos helyzetet, annak nem kell magyaráznom, hogy a látszólagos magas bérek ellenére is, mennyi ott a nyomor. Ne beszél­jünk most arról, bogy talán máskép lehetne és ne keressük a hibást. A megbocsátás a keresztyén szeretet legszentebb joga. Legyen elég annyi, hogy segítségre és pedig sürgős se­gítségre van szükség. A múltkori cikkben felsoroltak mel­lett itt csak azt szeretném hangsú­lyozni. hogy ilyen eredményes moz­galomnak egyházunk hitélete szem­pontjából is sokkal nagyobb jelentő­sége lehetne, semmint azt előre még csak el is gondolnék. Ahogyan nem a parlagon heverő, hanem csak a be­fektetett tőke hoz kamatokat és gya­rapszik, úgy van az a keresztyén sze­retettel is. Az is »devalválódik«, ha nem »forgatják«, sőt, ha »kosztra« nem adják. Elsatnyul, ha nem gya­korolják. Azért mutatkozik egyházunk élete fáján olyan kevés gyümölcs, amivel a kevés szeretetet, amely meg­van, nem merjük uzsorakamattal ki­aknázni. S hogy egyházunk talán ilyen munkával megtalálná az utat ismét akárhány munkáscsalád szívéhez, az utat, amelyet a legtöbb városi pap már eddig kétségbeesve ítélt járhatat­lannak, — ez egy oly gazdag lehe­tőség, hogy már a kilátás kárpótol minden fáradságért, melyet a siker érdekében magunkra kell vállalni. A falusi lelkésztestvérekhez fordu lók: rajtuk áll, hogy a »gyermek­nyaraltatás« csak eszme marad-e, vagy pedig testet ölt. Hogy meg lehet valósítani, kétségtelen, hogy meg kell valósítani, azt a keresztyén szeretet parancsolja. Hogy megvalósítjuk-e, az a mi hitünk próbája. Kérve kér­jük mindazokat, akik ebben a dolog­ban tehetnek valamit: ne várjanak külön, névre menő felszólítást, ne hárítsák másra, a szomszédra, aki »jobban« ráér, »könnyebben« teheti. Járjanak elől jó példával a lelkész­testvérek, utánuk indul a nyáj. Imád- ságos lélekkel viseljék gondját ennek az ügynek mindazok, akik még eb­ben a súlyos, válságokkal teli időben evangélikus keresztyének akarnak lenni. A jóságos Isten megáldja a leg­szerényebb munkát is, mellyel az ő országát akarja építeni. —ry. Petőfi az eklézsiában. Irta: Payr Sándor. (Folytatás.) 6. Petőfi Aszódon. A tanulás örvendetes menetét két eset zavarta meg itt. Aszódon tanult akkor néhai Cancriny Karoly hartai lelkésznek és özvegyének Gre- guss Teréziának legkisebb leánya Emília is. Petőfinek a kis papleány megtetszett és verset írt hozzá, mely Koren kezébe került. A tanár úr azu tán Petőfit külön ültette a padban s mint vőlegényt mutatta be az osztály előtt, barátaikat pedig mint vőfélye­ket. El lehet gondolni, hogy az ilyen megszégyenítés hogyan hatott az ér­zékeny s büszke, dacos fiúra. »A bütelenhez« című verse és a »Galga- pártihoz« Cancriny Emíliára vonat­kozik. Ez utóbbiban mondja: Emlékezve küldsz-e még sóhajt a Szív után ... Melynek első éneket lantjára Te csalál­Tehát papleány volt Petőfinek első szerelme, akár csak mint Goethének. Neumann Klárika házikisasszony iránt inkább csak a jó ebédekért és uzson­nákért volt hálás. Emilia családjából dunántúli lelkészünk is volt: Cane- riny András Körmenden, aki Ácsán 1756. született és rokonságban állott Haftel György borostyánkői lelkész- szel. (Cbugyik P. szíves közi.). A másik eset már súlyosabb volt. Színészek jöttek Aszódra. És hát a fiú, ki a gyermekkorból most serdült ifjúvá, ismét a színészek körül ólál­kodott. Majd gondolt nagyot és me­részet. Beállított Korenhez és bizo­Olvassuk és terjesszük a Harangszót. (REFORMÁTUS Főiskola) z e r k e s z t I k : SZA4AY mjhAí-Y^émeth károly, czipott Géza. ____ e ^ I^IP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom