Harangszó, 1923
1923-05-20 / 21. szám
164 HARANQSZÓ. 1923. május 20. Gyűljön ki, Pünkösd, izzó szellemed Magyar bereknek néma tájain I Tudom, ha hallják zúgó hangodat, Akik ma kővel lesnek ránk talán: Szavuk se lesz, csak állnak szótlanul Magyar Pünkösdünk fesfő hajnalán. Horeczky Béla. Egyházlátogatás a soproni alsó egyházmegyében. Kapi Béla püspököt egyházlátogató kőrútjában a soproni alsó egyházmegyében mindenütt osztatlan lelkesedéssel és szeretettel fogadta a hívek serege. Útját, kocsiját virággal halmozta el. Az egyházlátogatás lélekemelő részleteiről a alábbiakban számolunk be: Május 7-én este fél 7 órakor érkezett a püspök vonata a csornai állomásra, hol a csornai járás díszmagyarba öltözött főszolgabirája, dr. Czifrák János, s a farádi gyülekezet fiatal felügyelője, Szilvásy Dénes, üdvözölte meleg szavakkal. Másnap Farádot s Jóbabázát látogatta meg a püspök s dacára a szorgos munkaidőnek, Furádon a templom, Jóbahá- zán az iskola zsúfolásig megtelt a hívekkel. Május 9-én Szilsárkány és Sopron- németi részesült canonica visitátió- ban. Különösen megható volt a sop- ronnémeti hívek szeretető. Ez a kis leánygyülekezet utolsó tagjáig kikísérte a püspök kocsiját az állomásra s szűnni nem akaró óvációkka! buhivására igazolványukat megmutatták, mindenütt jóakaratra, szíves előzékenységre találtak. Zimonyig együtt mentek. Itt Szabó és Makkos elbúcsúzva Miklóstól, Debrecen felé vették útjokat, Miklós pedig Pécs felé haladt. Odaérve felkereste Alit s átadva neki atyja levelét. A fiatal tiszt az átolvasás után örömtől sugárzó szemekkel kérdi: — Te vagy az a Cser Miklós, aki apám házáért harcra szállottál a rablókkal ? — Társaimmal együtt kötelességemet teljesítettem. Jó urunkat meg- kellett védenünk. — Fogadd kö3zöí’etemet és jobb kezemet bajtárs. Vitézi magaviseleted- del cngemet is magyarbaráttá tettél. Ma nem mégysz tovább; kedves vendégem vagy. Este a fiatal házi gazda dúsan terített asztalhoz ültette vendégét s fi gyelraesen hallgatta ennek előadását atyjának kisázsiai birtokán tartózkocsuzott az induló főpásztortól. Este 10 órakor érkezett a püspök vonata Ivánegerszeg állomásra, ahol az úti fogatok hosszú sora várakozott reá. Felejthetetlen volt ez az ut Nagyge- resdig. A hosszú kocsisort fáklyásokkal megrakott társzekerek világították be s mint egy hosszú tűzoszlop, úgy kígyózott a menet a sötét éjszakában. Az állomáson dr. Mesterházy Ernő gyülekezeti felügyelő, Nagygeresden pedig dacára a késő esti órának az egész község előtt a község jegyzője várta és üdvözölte. Másnap, áldozócsütörtökön, Nsgygeresden zsúfolásig megtöltött templomban hirdette az Isten igéjét a püspök. A lelkészlak előtt Balogh Dénes főszolgabíró, a templomajtóban pedig Nagy Ferenc lelkész köszöntötte. Az istentisztelet és a közgyűlés végeztével számos küldöttség tisztelgését fogadta. Délután Répceszemerében, másnap Pórlsdony és Nemesládony leánygyülekezetekben járt a püspök A tisztelgő küldöttségek sorában majdnem kivétel nélkül ott láthattuk a politikai községet, a róm. kath. hitközséget, a nőegyletet, a tanítótestületet, a presbitériumot s ahol ilyen volt, a más hilfelekezetek küldötteit. A püspök minden küldöttség üdvözlésére hosszasan válaszolt. Pi indikációiban pedig mindenütt a sze- retetre, hazaszeretetre és a felekezet- közi békességre s annak ápolására intette híveit s minden gyülekezetben cffsrtóriumot taitott ás pedig szép eredménnyel a soproni theol. akad. jajára, illetőleg a hallgaíók segélyezésére, A püspök kíséretében voltak dásáról, a rablók leveréséről s a családnak fővárosba vis3zaköltözéséfől. Másnap Miklós utrakészülten búcsúzott Alitól. Ez kikisérve őt egy kardot nyújt át neki e szavakkal: — Vedd emlékül, hogy ezután, ha vész fenyegetne, ne kelljen fejszét keresned, hanem — mint ez a vitézt megilleti — kardot ránthass. Egy ott álló felszerelt paripára mutatva foty- tatá: Fogadd ezt is hála jeléül. Ne szegényesen, fáradtan tárj haza. hanem mint egykori huszár, lovon. Hadd lássa családod Í3, hogy a török is tudja, mire kötelez a jótett. Miklós köszönettel vette a két emléket. A kardot övére kötve felült a lóra s végbúcsut hangoztatva elrobogott. Derült arccal, vidáman szállott a jó lovon a szülőföld felé. Harmadnap estére beért falujába. Már későre járván az idő, nem akarta eddig bizonnyal lepihent családja nyugalmát zavarni. A község vendégfogadójába Héricts Lajos a soproni alsó egyházmegye esperese. Balogh Ernő püspöki titkár, Takács Lajos a soproni alsó egyházmegye világi jegyzője és számos úri családunk. A soproni alsó egyházmegye felügyelője dr. Ajkay Béla betegsége miatt az egyházlátogató körúton nem kísérhette a püspököt, csupán a falujához közel eső Répceszemerén jelent meg. Itt a püspök megszakította körútját s Somogy- csicsóra utazott az ott újonnan épült imaház felavatására. A soproni alsó egyházmegyei körútját Felsőszakony, Nemeskér és Alszopor meglátogatása után f. hó 17-éa fejezte be. Megható ünnepség keretében leplezték le május 6 én a bezi-i templom falába elhelyezett, a világháborúban hősi hatáít haltak emléktábláját, melyet Németh Márton karróspusztai földbirtokos á dozatké3z, szerető apai szíve emelt felejtheiet'en hős fiának és vele együtt hősi halált halt 32 társának emlékére. A leleplezés ünnepélyén ott voltak Fricke Emii, Ländler Aladár, Purgly Béla birtokosok, dr Haha Béla szol- gabiró a vármegye, vitéz tihanyi Túl Ferenc rokkant főhadnagy, Horváth Ferenc és Schmidt Imre rokkantak a Hadröá képviseletében s a falu és környék népe valláskütönbség nélkül. A lelkésznek ezen ünnepélyre irt al tért be s lovát a háziszolga gondjára bizva, a vendéglőstől éjjeli szállást kért. Néhány ember még a kocsmában beszélgetett, de senki sem ismerte meg. Vármegyei kornmiszárusnak gondolták. Mielőtt nyugalomra térne mégis vonzotta a vágy, óhajtotta megtekinteni a családi hajlékot. Odament az elcsendesült utcán. Háza ablakai még világosak voltak, így lakói még ébren vannak. Az egyik ablakot belülről Ldó kpel által hagyott kis nyíláson megdöbbenve látja, hogy a terített asztalnál egy fiatal bajuszos úr ül, az ő felesége pedig étellel kínálja, cirógatja, csókolja. Lelke fel- háborúi, keze önkéntelen is pisztolya után nyúl. De legyőzi indulatát e gondolatiak hogy világos nappal megy be a házba s akkor vonja számadásra az asszonyt és vendégét. Visz- szatér a vendéglőbe. Az étel nem ízlett neki, a'udni ezen éjjel nem tudott. (Vége következik.) Hősök emléktáblájának leleplezése Bezin.
