Harangszó, 1923

1923-05-20 / 21. szám

i 62 HARANQSZÓ. i923. május 20. bánat, a megjobbulás parancsszavát. A Szent Léleknek kell belenyúlni a mai átmeneti időszak alakításába is, a Lélek érintésére van szükség, hogy életet öntsön a holt tetemekbe, hogy megelevenítse a száraz csontokat s új eszményt adjon rombolásban, az értékpusztításban kimerült, beteglelkü emberiségnek. Erkölcsi züllöttségünk, borzalmas lelki elszegényedésünk har­sogó szóval kiált Isten Lelkének a megelevenítő, gyógyító munkája után, hogy megtisztult érzéssel, az anya­giasságtól megszabadított, emelkedett gondolkozással s a krisztusi eszmé­nyekért lelkesedő elhatározással ké szítsünk elő egy jobb, boldogabb jör vendőt, az igazság, a szeretet, a bé­kesség országát, aminek az eljövete­léért Dáviddal így imádkozunk: »Te­remts bennem tiszta szívet óh Isten és az erős lelket újítsd meg énben- nem. Ne vess el engem a te orcád elől és a Te Szent Lelkedet ne vedd el éntőlem 1* Májusi reggel. Gyéngypirágillates — májusi reggelen, ftünt járeR a réten. Százszer-szépeR Rezei!, oigyázoa lépRedeR — s gyenyerRecbe nézem. Napsugaras Fényben, játszi libbenéssel — begárRáR zümmegneR. ftis harang csengése — pacsirta zengése: lágy harmeniában Istent dicsőítőé, — szárnyal fel az égneRÍ Hudy Ilona. A törökvilágból. Elbeszélés. Irta: Gyurátz Ferenc. (Folytatás.) Egy éjjel Miklós hirtelen felugrik ágyából, hű kutyája ugyanis mind hangosabban morog s az ajtót ka­parja. Felkel s félig öltözötten fejszé­jét ragadva kilép s látja hogy több ember ura lakásának szárnyas ajtaját feszegeti. A nagy erdőkben tanyázó vad rablók voltak. Nem kérdi hányán, mily fegyverekkel fogadják: oda ro­han e kiáltással: »Rajta, BodriI« A kutya dühösen ugrik a legközelebbi rabló nyakába s mielőtt meglepeté­séből magához térne a földre rántja, tépi, marja, torkát, Miklós villám­gyorsan forgatott fejszéjével tör a vele szembe állókra. Kettő pisztolyt fogott reá. Az egyik nem talált, a másiknak golyója bal karját sebezte meg, de a másik pillanatban keze a Főpásztori körlevél. A gyülekezetek tagjainak békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Űr Jézus Krisztustól! Mint az egyházkerület püspöke, hivatalos kötelességemhez híven tu­datom veletek, egyházkormányzatom alá tartozó gyülekezetekkel és egyház­tagokkal, hogy egházkerületünket, an­nak tanintézményeit és intézményeit a mostani szomorú idő súlyos anyagi helyzetbe sodorta. Előirányzatainkat megcsúfolta a szédítően emelkedő drágaság. Számításaink semmivé vál­tak. Uj kötelezettségeink támadtak s minden téren megnövekedtek gond­jaink. Saját tapasztalástokból Ítéljétek és értsétek meg egyházkerületünk helyzetét. A nyomorúság próbái között hoz­zátok fordulok és az Üdvözítő Jézus nevében kérlek: tehetségtekhez ké­pest adjatok és pedig azt, amit nék- tek Isten adott; gabonát, kinek ga­bonát adott s pénzadományt, kinek Isten csak azt juttatott. De mindnyá­jan adjatok és mindnyájan erőtök szerint, nem mintha hozzátok szóló Írásom titeket erre kényszerítene, ha­nem mert megismertétek Istennek hoz­zátok való kegyelmét s jó dolog, ha a szív az anyaszentegyház felsegíté­sében mutathatja háláját. Aki ajándékozni kíván, ajándékoz­zon anyagi erejéhez s szíve érzüle­téhez képest. Aki pedig eképen ada­kozni nem tud, vagy nem hajlandó, adakozzék ez évi egyházi járulékára pisztollyal együtt esett le. Míg hár­man handzsárral vagdalkoztak, a ne­gyedik lándzsát feszített ellene, de a fejsze ketté szelte a dárda nyelét s a rablónak ezt szorító markát. A megmaradt három rabló erre riadtan az utca felé futott. Amint azonban körülnézve látták, hogy csak egy el- ellenfelük van: a kapunál megfordul­tak s magukhoz intve az utcán őr­kép álló társukat é3 sip jelzéssel se­gélyre híva a cselédlakásokhoz állí­tott őreiket, újra támadtak. Miklós másodszor is elfogadta a harcot. Hú kutyája most is segítségére volt. Or­dítva rohant az új ellenségekre, hol egyik, hol a másik felé ugrott s az ellene való védekezés megosztotta a rablók erejét. A nagy zaj, ugatás, lövés felverte a cselédeket is. Azon­nal tudták, hogy ez rablótámadás uraságuk háza ellen s mind véde­lemre siettek. Legelői Szabó Pál egy hamarjában felkapott kaszával és a adott elölegképen, ami néki egyházi fizetésébe beszámítást nyer. A gyűjtés elvégzésére a gyülekezet presbitériumának néhány érdemes tag­ját kérettem fel, kik megjelennek há­zatokban és ott beírják és általveszik adományotokat. Fogadjátok őket be­csüléssel, amint én is és az anya- szentegyház is hálával vagyunk szor­galmatos fáradozásukért, nem felejt­vén, hogy nem önmaguknak, hanem anyaszentegyházunknak gyűjtögetik az áldozatkészség adományait. Amidőn az adakozásra nézve ön­magátokkal számot vettek, ne felejt­sétek, hogy amit cselekesztek, az Űr­ért cselekszitek és valamit áldoztok, azt az anyaszentegyház és Isten di­csőségére áldozzátok. »Aki szűkön vet, szűkön is arat, — mondja Pál apostol, — és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki, amint eltökélte szí­vében. úgy cselekedjék, nem szomo­rúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégség- tek lévén, minden jótéteményre bő­ségben legyetek.« A mi szerető mennyei Atyánk ke­gyelme legyen mindenkor tiveletek mindnyájatokkal! Szombathely, 1923. évi május hó 2-ik „aplío. • s. püspök. Gyüjtsünk előfizetőket és adakoz­zunk a „Harartfiszó“ fentartására. kovács sgy súlyos pörölyt rengetve A helyszínére érve a holdvilágnál látják, hogy Miklós egyedül küzd több támadó ellen. E látvány még szila- jabbá teszi rohamukat. Szabó Pál az egyik handzsáját reá emelő rablónak egy kaszasuhintással levágta jobb lá­bát, Makkos József pedig rövidnyelvü pörölyét úgy hajítja egy másikra, hogy hörögve rogyott össze. Miklósnak már homloka is vérzett de még lankadat­lan forgatja a fejét s ezzel megsebe- sítőjének vállát repeszti meg. A rab­lók látván a támadók szaporodását, akik még épek voltak, eszeveszetten menekültek a közeleső erdő felé. Ekkor végre előkerültek az udvari jámbor inasok is sopánkodva, rémül­dözve. Kijött az öreg Mahmud is s látva az éji harc eredményét így szólítja meg Miklóst: — Köszönöm fiam, hogy hozzám- tartozóimmal együtt megmentettetek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom