Harangszó, 1923
1923-01-14 / 3. szám
XIY. évfolyam. 3. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-bon. Laptulajdonos: a DBoáDtúll Lniber-SzCvetsíű. Kéziratok Lovászpatonára (Veszprérnmegyoi, előfizetési dijak, reklamációk a HARANGSZÓ kiadóhivatalának Hzenlgotthárdra (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. MttJelenlk minden vasárnap. Szerkesztő-kiadóhivatal: SZENTGOTTHÁRD, Vasvármegye. A „TLARANGSZO- elóflaetásl ára: negyedévre 150 korona. Lsther-Bzöretégl tagolnak 10°/<m>s kedvezmény. Amerikába kflldve előfizetési ára egész évre 1 dollár. Egyez izém ára M korona. SZERKESZTIK: SZALAY MIHÁLY, NÉMETH KAROLY, CZIPOTT GÉZA. A .Harangszó* terjeszté Bére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek ingyenpéldányokat küldünk. Petőfi és a magyar nép. Petőfit ünnepük ma mindenütt, ahol magyar ember, sót mindenütt, ahol művelt ember lakik Száz éve műit az újév hajnalán, hogy az Ég kegyelme megajándékozott bennünket Petőfivel, kinek neve ismertté és tisz- teltté tette a magyarságot ott is, ahol különben tán létezésünkről sem tudnának. Vetekedve ünnepük ót a városok, falvak, egyesületek, színházak, iskolák, — de senkinek a világon nincs több joga és kötelessége az ő ünneplésére, mint a kérgestenyerü, az eke szarvát szorító, a csákány, kapa, kalapács nyelét forgató egyszerű magyar népnek. Elsősorban a ti költőtök Petőfi, magyar véreim I Vére a ti véretekből, költészete a ti egyszerű költészetetekből sarjadt, benneteket szeretett legjobban, nektek és értetek dolgozott, küzdött, a ti szabadságtok, anyagi és szellemi haladástok, jólétetek és műveltségtek volt az ó legszentebb célja. Apja mészáros, majd kocsmáros volt, anyja lánykorában cseléd. Mindketten tót származásúak, de fiúkat a magyar föld, levegő, történelem, a magyar igazság rajongó magyarrá, a legnagyobb magyar költővé tette. Nem kényszerből latt azzá, hanem magától, szinte öntudatlanul, szíve szerint és így még becsesebb nékünk, mert szerte az egész világon hirdeti a magyar igazságot. Egyszerű származására büszke volt. Meg is énekelte apja foglalkozását A jó öreg kocsmáros és Apám mestersége és az enyém cimü költeményeiben. Mint a nép gyermeke, mint cso- > dálatosan érző s rendkívül tanult lé- [ lek, keserűen érezte, * haraggal látta a nép elnyomottságát, elmaradottságát, szegénységét. Élete, költészete céljául tűzte ki tehát, hogy a költészet varázsával enyhítse a nép bajait, hogy harcoljon a nép jogaiért, jólétéért és művelődéséért. Azt írja Arany Jánoshoz : „Az az igazi költő, ki a nép ajkára Hullatja keblének mennyei mannáját. — Nagy fáradalmait, ha nem enyhíti más, Enyhítsük mi költők, dalbljunk számára.“ — És valóban minden nagyszerűségük mellett is oly tiszták, egyszerűek az ő költeményei, hogy a legkevésbé tanult ember is megérti őket s nehéz munkája után édes felüdülést talál bennük. Gondoljunk csak a János vitézre és gyönyörű dalaira, melyeket ma is mindenfelé zengenek. Nagy átalakulások kora volt Petőfi kora s Petőfi azt tartotta, azt kívánta, hogy a költők lángoszlopok legyenek, vezessék a népet az Ígéret földje felé. „Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán, Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán.“ (A XIX. század költői.) Hát kell e ennél gyönyörűbb, dicsőbb program ? I Legyen mindenki jómódban, legyen minden dolgozó embernek joga, legyen mindenki művelt ! Örök törekvés ez; teljesen tán sohasem fogjuk elérni, de törekednünk kell feléje, Törekedjél, édes magyar népem, mert hiszen vajmi messze vagyunk még most is attól a Kána ántól, Petőfi ideáljától. Az a célja minden egyes embernek, hogy itt a földi életben is minél boldogabb legyen. Már pedig lehetséges e ez munkán alapuló jólét, jog és nemcsak tudásban, hanem lelki finomságban megnyilvánuló műveltség, mondhatnám erényes lélek nélkül ? A szabadságharcot megelőző időben Petőfi volt az, aki legbátrabban követelte az addig elnyomott néprétegek felszabadítását, boldogítását. Kimondta: »Haza csak ott van, hol jog is van 1« (A nép.) Biztatta a szalmakunyhók lakóit: „Ne féljetek, szegény jó emberek, Í ön rátok is még boldogabb idő; la múlt s jelen nem a tiétek is, Tiétek lesz a végtelen jövő.“ (Palota és kunyhó.) Intette a hatalmon levőket, hogy míg kér a nép, addig teljesítsék kívánságait, teremtsenek új hazát: „Egy új hazát, hol minden szögletig Eljusson a nap s tiszta levegő.“ (A nemzetgyűléshez.) A régi rendhez csökönyösen ragaszkodókat Dózsa György példájára emlékezteti, hogy, ha másként nem lehet, félelemmel puhítsa meg kemény, makacs lelkűket (A nép nevében.) K» tudná fölmérni, mennyit hatottak e szavak, milyen nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a nagy átalakulás, a nép felszabadítása vér nélkül megtörtént. Ha máskülönben nem volna is nagy költő Petőfi, már csak ezért is örök emlékezetünkre és hálánkra tarthatna számot. R. B. Telekesi Török István. — Halálának kétszázados évfordulójára. — Irta: Payr Sándor. A százados emléknapok az 1922. és 1923. évet már szinte túlterhelik. De azért e kiváló oszlopemberünket, aki 1722. karácsony másnapján hunyt el, hálátlanság volna hallgatással mellőzni. Mikor a grófok és bárók félelemből vagy önző számításból egymás
