Harangszó, 1923
1923-04-22 / 17. szám
1923. április 22. 17. szám. XIV. évfolyam. Alapított* KAP1 BÉLA 1910 ben. Lap tulajdonos: 3 Dunántúli Luttier-Szövetséa. A/. OrtaáKOtt Lutiicr-Szövet- lilvutalos lapja. Kéziratok, előfizetési dijak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő- kiadóhivatalának tízentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. HwJeleullí minden vasárnap. SzerkMztí-kiadóhlvaUI: SZENTGOTTHÁRD, Vasvármegye. A „HAKANfiSKO“ előfizető*! ára: negyedévre 250 korona. Luthor-Szöretőgl tagoknak 10°/o-os kedvezmény. Amerikába küldve előfizetési ára egész évre 1 dollár. Egyes szám ára 30 korona. A .Harangszó“ terjesztés sére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek ingyenpéldányokat küldünk. Fel a munkára! A Korona csillag már átment a délkörön; keleten a Vénás, délen a Saturnus világítanak le szép, nyugodt fényű sugaraikkal a földre. A teUhold is vége felé jár éjszakai utjának s lehanyatld félben van a nyugati égen. A falu éjszakai csendjét csak itt- ainott veri még fel a hajnal sugaránál korábban ébredő munkásemberek kopogása, a városba -induló szekerek távolodó zörgése s a lovak patkócsattogása. De a sötétség már enged. A Balaton mögött, a keleti égen halványsárga fénymező keletkezik ... Imjnalodik. Hajnalodik 1 hirdeti a zöldelő gályák között zizegő szellő, hirdeti a hajnal sugarával ébredő madár. S mintha csak nekünk hirdetné: ébredjetek, kik még szunhyadoztok, a munka vár bennetek 1 Fel azért a munkára ép lelkű, ép testű emberek! Ne hagyjátok a napot elmenni munka nélkül 1 Drága minden órája. Meg aztán ne feledjétek el, jöhetnek ismét napok, amikor újból kihalt lesz a mező, mert szeszélyes a tavasz, sokszor belezúg a visszatérő tél vihara s könnyen megcsal a verőfénye. — A hajnalcsillagai már felragyogtak; bár néha az ereszkedő köd: a csüggedés miatt egy-egy időre nem látjuk fényüket, de napról-napra újulnak meg mindenfelé az elszakított részeken lakó testvéreinknél közös anyánk-, a magyar hazához való törhetetlen ragaszkodás bizonyságai, mint fénylő hajnalcsillagok a látóhatár keleti alján. Ébredjen tehát bennünk az erős reménység, hogy nekünk is hajnalodik és ez a reménység sarkaljon bennünket fokozottabb munkára. Mi többet merhetünk, többet tehetünk, többet dolgozhatunk, munkálkodhatunk és többet is kell tennünk a Haza és Anyaszentegyházunk érdekében, mint akik mellett ott villognak a szuronyok. Azért mindnyájan ébredjünk, igaz keresztyén és magyar öntudatra. Míg nem késő »vessük el a sötétségnek cselekedetét és öltözzünk fel a világossághoz illendő öltözetbe!« Mert erre van most mindenekfelett nagy szükségünk. Tengernyi bűn: önzés, széthúzás, irigység, csalás, lopás és mindenféle gazság lakik még mindig velünk egy fedél alatt. Ezeket kell most bátor magyar szóval, becsületes keresztyén lélekkel irtani. A legbátrabb szavú magyar költőt: Petőfit ünnepeljük, de aztán kövessük is. Értsük meg — sajnos, ma igen találó szavát: S ez a faj dicsekszik őse érdemével, Híres hajdanával úgy hetvenkedik.. . . Hát majd a jövendő fog-e dicsekedni Mi velőnk? Vájjon nem fogja emlegetni Orcapirulással e kor gyermekeit? * * ' * Hajnalodik !... A hajnal csillagai már felragyognak. Mi azonban úgylátszik még mindig tovább alusszuk a boldogok álmát Itt-ott látunk ugyan már szent akaratot, a szokottnál nagyobb összetartást a Haza és Anya- szentegybázunk éidekében, de ennek tulajdonképen mindenütt úgy kellene lennie. Itt volna a legfőbb ideje, hogy minden lélekben a sorsunk iránt való közömbösség jégpáncélja fölengedjen. Itt a legfőbb ideje, hogy minél szélesebb mederben és minél előbb megkezdődjék az egész vonalon a magyar lelkek munkája. Fel tehát a munkára 1 Utoljára is termést, gyümölcsöt csak kitartó, lelkes munka után várhatunk. Zsiray Lajos. Petőfi az eklézsiában. Irta: Payr Sándor.. 5. A pesti diák és a pánszláv hitoktató. Petőfit az édesatyja a szentlőrinci két tanév után 1833 őszén a magasabb színvonalú pesti gimnáziumba vitte fel. Ami Pestet különösen ajánlotta, az a német sző volt. Hazánkban az evang. szülők mindig sokat adtak arra, hogy fiaik az anyanyelvükön kívül legalább a német nyelvet is megtanulják. Kazinczy ezért is megdicséri az evangélikusokat. Ma furcsán hangzik, hogy német szóra Pestre vitték a diákokat. Pedig úgy volt az. Pesten a múlt század elején nemcsak az iparos és kereskedő polgárok, hanem a főurak, a tudósok és a tisztviselők is németül beszéltek. A pesti evang. gimnázium 1823-ban keletkezett. Petőfi idejében három kiváló tanára volt: a győri születésű Fábri Pál, kit Sopronba hívtak a filozófia tanárának, de már előbb űéczy István előkelő házához kötelezte magát nevelőnek s Pestre is csak oly feltétellel ment el, hogy megadják neki a professzor címet és igazgatónak is megválasztják; a második a tiszolci Kanya Pál papjelölt, kiváló földrajz;iró, Mária Dorottya nádorasszonynak és Bauhofer budai lelkésznek bizalmas embere, aki József nádor fiát, István főherceget is tanította; a harmadik a gyönki Ba- lassovics Lajos, aki fali olvasőtáblá- kat s német-magyar olvasókönyvet adott ki s 40 évig volt kedves tani-, tója a pestieknek. Az iskolát buzgó vallásos szellem hatotta át. A tanárok a beiktatáskor az oltár előtt állva tettek fogadalmat. A donatistákat és így Petőfit is Balassovics tanította. Bizonyára a német nyelvvel járó nehézség volt az Olvassuk és terjesszük a Harangszót.
