Harangszó, 1923
1923-04-15 / 16. szám
I§23. április IS. 16. szám. XIV. évfolyam. AUpltotts K A PI BÉLA 1910-heD. Lnptulajdonos: s Dunántúli Latöer-S/.övetsío. Ai. Or»z»i?os l.uther-S/övet- blTataion lapja. Kéziratok, elólizp‘.ésl díjak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkcsztó- kiadóhlvatalának Szeutgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Elóüzotést elfogad minden evang. Ielkó3? és tanító. SsaJelsuli minden vasárnap. HARANGSZÚ SZERKESZTIK: SZALAY MIHÁLY, NÉMETH KÁROLY, CZIPOTT GÉZA. Szerkesztő-kiadóhivatal: szentootthárd, Vasvármegye. A „HAHAVHSZO“ elóflzetéM ára: negyedévre 250 korona. littther-Szovetégl tagoknak 10°/o-os kedvezmény. Amerikába küldve előfizetési Ára egész évre 1 dollár. Egyen szám ára 25 korona. A .Harangszó" terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek ingyen példányokat küldünk. A három lépcső dr. Ravasz László püspöktől. Előadta Szombathelyen, a Protestáns Kör estélyén. Gyermekkoromban órákigszerettem elüldögélni azon a ponton, ahol az én szép és elvesztett hazám két kis patakja, a Drág és Kőrös egybeömlik. Valami különös érzés fogott el engem, hogy íme két külön életet élő patak, amelyik a világ más-más részéből jő, más más hegyek lakóinak fájdalmát, mosolyát és imádságait hozza, más-más árnyékok suhannak végig tükrén, más-más könnyek dagasztották meg, hirtelen egybeszakad és a millió, parányi kis vizatom keveredve, küzdve keresi a maga helyét és megérzi, hogy mégis egy, de mégis új, valami pagyobb külön egység és így haladnak tovább új álmok után új győzelmek felé. Az emberi lelkekben is vannak ily csodálatos, ilyen misztikus pontok. Világfolyamok, amelyek az örökkévalóság más más pontján erednek, amelyeknek méreteit és számát elképzelni sem lehet. Egymásba szakadnak, elkeverednek és lesz új egy ség és új világ. Ez a két folyam, amelyik az én lelkemben és mindenki lelkében egybeszakad: a valóság és az érték folyama. Az egyik az ismeret folyama, a másik az alkotás fo lyama. Mert az ismeret, mint a dolgok megértése, misztikus világfolyam, a- mely beleömiik a mi lelkűnkbe és felszívja és kiépíti azt a világot, amely körülöttünk van. És ugyanakkor beleszakad oda egy másik folyam. Amikor ebbe a teremtés alatt álló világba magunk is el akarjuk helyezni a magunk teremtő munkáját, amikor magunk is mint cselekvő, mozgó és építő akarat, bele akarunk lépni világunk nagy és örök folyamába. Nagyon érdekes ez a második folyam. Érdekes azért, mert világunk érdekesebb, szebb felét adja. Azt a felét, amelyért érdemes élni, amely a célt adja számunkra, amelyben meg kell találnunk létezésünk értelmét és eredményét, tehát azt a világot kell megkeresnünk, amelyben számunkra csalódások, szenvedések és diadalok születnek. Ahol szembekerülünk ezer és ezer élő lénnyel, egy egész világgal és egyedül kell küzdenünk és győznünk mindazért, hogy élhessünk, hogy lehessünk. Hát nem valami óriási, tragikusan nagy feladat az számomra, hogy én győzzek a világ felett, én, aki a világnak csak egy parányi része vagyok ?! Hogyan megy ez végbe? Először megállapítom azt, hogy mi fejleszti az én életemet és mi gátolja. Azt, ami fejleszti, elnevezem értékesnek, ami gátolja, elnevezem károsnak. Keresni fogom és felkarolom azt, ami érték és így minden pillanatban attól függ az életem, attól függ a világom, hogy mit tartok értékesnek. Az értékek, amint megvannak a világban és hatnak reám, mindig azt művelik, hogy amikor megjelennek, örömet okoznak és amikor eltávolodnak tőlem, akkor fájdalmat ébresztenek. Valami hiány születik meg a lélekben, amely sir, eseng, akar valamit, amely csupa fájdalom. És akkor jő az érték, amely kipótolja a hiányt, nyomán tehát mindfg öröm támad Nincs egyetlen mozzanata az életnek, mely ne fájdalomban születnék és nincsen olyan lépése az életnek, amely örömmel ne járna. 'Az emberi élet egy óriási inga, amelynek két végső pontja közé el van helyezve a mi világunk minden értéke, amelyért élnünk lehet és élnünk kell. Meg kell állapítanunk azt, hogy az emberi értékelésben három lépcsőfok van, három életstylus. Sokszor elegyedve minden életben és világban ott van, máskor külön, tisztán, ki- tenyésztetten jelentkeznek. Három lépcsőn, három fensikon át vezet az ut az örökkévalóság felé. Épp úgy felfelé, mint lefelé. Épp úgy felfelé vivő oldal ez, mint lejtő. Ez a három lépcső az emberi fejlődés hármas oltárlépcsője. Az első fokon azt mondjuk, hogy ebben a mi világunkban érték egyedül az öröm, az élvezet. Érték azért, mert az élv az élet hatványozott formája. Az élet nem egyéb, mint egy gyorsan tovarohanó és visszavonhatatlan alkalom arra, hogy minél több örömet szerezzen meg az ember. Az emberiség legnagyobb jóltevője az, aki egy új élvet talál fel. Pierre Louis beszéli el egyik könyvében, hogy egy antik istennő jelent meg egyszer a dolgozószobájában és számonkérte, hogy háromezer év óta miféle új örömet tudtak szerezni, amit a régi világ nem ismert. Bizony semmi mást, csak a cigarettázást. Az örömet hamar megtalálja és hamar kimeríti az ember. Amikor az a gondolat uralkodik, hogy minden csak annyiban értékes, amennyi örömet hoz, akkor nagy értékké válik az emberi test, mert ez az örömet felfogó szerszámunk, drága lyra, pótolhatatlan aranyhárfa, élő hangszer, amelyen ki lehet csalni az öröm hangjait. Védenünk, táplálnunk, kényeztetnünk kell ezt a testet, mert drága, mert hamar tönkremegy, mert pótolhatatlan Stradivári oly művész számára, aki akkor hal meg, amikor ez a szerszám kettétörött. És kicsoda ezen az állásponton az asszony, a nő ? Lealacsonyodik egyszerű élvezeti cikké, amelyet részletekben, vagy nagy mennyiségben lehet rendelni és fogyasztani. A bőOlvassuk és terjesszük a Harangszót
