Harangszó, 1923

1923-04-08 / 15. szám

j 114

__________________ HARANOS20. 1923. április 8.

p

al tanít, hiányzó tanerőket pótol,

I

s anyagi gondokkal küzdő intézetet és

internátust erős kézzel vezet s kellő nívóra emel és az éjjeli órákban az ügy érdekeit szolgáló javaslatokat, 3 szervezeteket, szabályzatokat, költségvetéseket kénytelen készíteni, irodai- milag is működni, kiváló és egyház- kerületünkben igen elterjedt iskolai olvasókönyveket, újságcikkeket, érte- | kezéseket, tanulmányokat, szakmunkákat írni.

De hol marad akkor a családi élet, a pihenés, a szórakozás ? Kapi Gysla arra is talált időt és módot, hogy szép, harmonikus, bensőséges családi életet éljen, aminőt ugyancsak ritkán tapasztalhatunk Szórakozása is volt.' De pihenést nem ismert. Fáradhatat lan volt. Azonban energiája, fizikai ereje az idegölő folytonos munkában végül pégis csak megtört. A nagy

I harcot' becsülettel, hősiesen végig küzdötte, de végül — fájdalom — időnek előtte megrokkant.

Élete végéig szórakozása volt a zene- és énekköltészet. És egyúttal imádsága is. Mert »jó dolog dicsérni az Urat és éneket mondani a te nevednek, ó Felséges I Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet és éjjelente a te hűséges voltodat. Tiz hűru hegedűvel és lanttal, hárfán való zenge- dezésse!.« (Zsolt 92.) Aki K,api Gyű lát személyesen nem ismerte, vegye kezébe az ő zenei alkotásait s azok alapján megállapíthatja Kapi Gyula lelkületűt. Ének-zenéje némelykor borús. gyászos hangulatú, máskor boldogság, öröm, remény derűje szól

belőle, de sohasem mesterkélt, hanem egyszerű, erőteljes, bensőséges és mindig imádságos. Ilyen volt Kapi Gyula rokonszenves lénye és áldásos működése is. Egyházi és világi énekeit széles e hazában éneklik templomi és egyesületi énekkarok, ha figyelemmel kísérjük pld. a Harangszó „EgyháziÉlet“ rovatát, észrevehetjük, hogy a legkülönbözőbb iskolai és egyházi ünnepélyek műsorán állandóan szerepelnek Kapi Gyula karénekei; hol gyermekkarok, hol férfi vagy vegyeskarok, magánénekek a- vagy melodrámák Sok, nagyon sok kottát írt ő. S ezekben a kottákban kifejezte szíve húrjainak zenéjét. Imádságos lelke mindig magasztos zenei akkordokat s melódiákat pengetett, sohasem produkálhatott szentségtelen, profán zenét. Lehet, hogy anyagilag jobban járt volna profán zenének kultiválásával, hiszen a tömegnek könnyed, sekély, sokszor ízléstelen, léha zene tetszik s Kapi Gyula imádságos lelke olyannak megalkotására nem volt képes. Dalai, énekei mégis elterjedtek ott, hol ünnepi, komoly hangulat uralkodik : leginkább a templomban és az iskolában. Világi énekzenéjét is ez a komoly, ünnepi, erőteljes, bensőséges, imádságos hangulat jellemzi. »Árpád sírja«, »Vidd el fecském«, »Ráchel siralma«. »Egy gondolat bánt engemet«, stb. mind olyan tárgyak, amiknek csak az előbb jellemzett zene felel meg. Amikor lelkének zsongó melódiáit meghallotta, elővette a Bibliát s midőn a zsoltárok könyvét lapozgatta, megszólaltak

szívének csodálatos húrjai és az ő áldott keze kottában megörökítette szívének zenéjét, lelki épülésére, gyönyörűségére embernek s bizonyára kedvességére Istennek. Ez volt az ő szórakozása I S e szórakozása áldást jelentett önmagának is, másoknak is nagy haszonnal forgattak a leendő zeneszerzők; nem említve orgonaiskoláit, amiket mindenütt használnak a hazában, hol komoly kántorképzés folyik; emlékezzünk meg Dalköny- vecskéjéröl, melyet a népiskolában még ma is nagyon jól felhasználhat a tanító a gyermekek gyönyörűségére. Vagy említsük meg a Pálmaágak, a Harangszó, Magyar Éneklő Kar, Vallásos Karénekek, Gyermeklant című gyűjteményeket, amiknek gyöngyszemei itt is, ott is felcsillanak egy-egy egyházi vagy hazafias ünnepélyünk fényében. Midőn legutóbb Horthy Miklós kormányzó Sopronban járt, hogy meglátogassa a »leghűebb várost«, akkor a tiszteletére rendezett színházi díszelőadáson a soproni zeneegyesület hatalmas énekkara felzen- dítette a Kspi-féle 100 dik zsoltárt. S mikor legeslegutóbb a nagypénteki temetésen Sopron város színe java előtt elénekelte a soproni magyar Férfidalkör az ő egyik alapítójától és első karmesterétől, Kapi Gyulától megzenésített »Leteszem koszorúm« kezdetű gyászdalt, vájjon a mi feled- hetetleu igazgatónk halhatatlan lelke megnyugvással tekintett-e a csillagok közül mireánk, szegény árván maradt halandókra ?

S még egyet. Hogy ma a dunánA törökvilágból.

Elbeszélés. Irta: Gyurátz Ferenc.

(Folytatás.)

Sátory Gábor erős szervezete, hamar átesett a sebesüléssel jött betegségen. A téli hadi szünidő alatt egészsége teljesen helyreáll s a tavasz már újra a harcok mezején találta Pálffy seregében. E kiváló magyar hős a következő, 1598. évben Győr vissza foglalását tűzte ki célul, de nem hosz- szura nyúlható ostrommal, hanem merész, hirtelen meglepetéssel, Tervét melegen pártolta és támogatta Schwarzenberg Adolf, a királyi hadak fővezére.

A megállapított terv szerint márc. 28-án este Pálffy seregével észrevétlen Győr közelébe jön utasítása szerint egy pár törökül is beszélő huszár a várkapuhoz megy s úgy kiált fel az őrhöz:

— Fehérvárról jövünk. Onnan hozunk levelet és egy kis kocsiban titkos küldeményt a nagyságos basának. Nyisd ki hamar a kaput.

— Már sötét van — válaszolt az őr — jöjjetek reggel.

— Nekünk parancsunk van, hogy amint megérkezünk, azonnal átadjuk, különben fejünkkel játszunk. Tégy jelentést a nagyságos várparancsnoknál. Ö majd beeresztet:

— Jól van, hát csak addig vár jatok.

Ez alatt a huszárok a magukkal hozott petárdát gyorsan a kapu tövébe helyezik s kanócát meggyujtván sietve félre állanak. Pár pillanat múlva a petárda iszonyú dörrenéssel felrobban és kiveti sarkaiból a várkaput. Ez volt a jeladás a lesben állott csapatoknak. Tömegesen rohantak be a huszárok, vágtatva járták be az utcákat, hogy az őrség védelemre gyülekezését megakadályozzák. Nyomukban a gyalogság özönlött be nagy zajjal. A város véderejét 50t)0 janicsár és spahi képezte. Ezek a petárda robbanására, a lovak dobogására álmukból felriadva fegyvert ragadtak és lakhelyeikből kirohanva, sokan félig öltözve elszántan szembeszálltak a támadókkal. Véres utcai harc folyt több órán át A magyarok a biztos győzelem tudatában küzdöttek s szorították mindig sziikebb térre a védőket, miközben harsány hangon kiáltozok : »Az érckakas kukorékol. Halál a tőrökre.« Mire megvirradt, a várt védő törökök vagy a vérüktől ázott utcákon feküdtek halva, vagy a hosszú viadalban kimerültén, sebesülten foglyul estek. Győr tornyain a reggeli szellő magyar zászlókat lengetett.

A harc után a katonák közül sokan a török tisztek lakásaiba törve fosztogatni kezdtek.

Sátory Gábor amint egyik most