Harangszó, 1923
1923-03-25 / 13. szám
102 <y parancsolt, de amikor látja az Isten házának megszentségtelenítését, akkor törékeny alakja kiegyenesedik, szeme villámokat szór, ajka túlharsogja a vásári lármát, keze ostort pattogtat, nem nézi hová üt, kit talál. Féltem-e én engesztelő szeretettel az anya- szentegyházat, mit teszek azért, hogy benne minden rendben és ékesen legyen? Márc. 30. Máté 27.12—14. Olvassuk végig a szenvedés történetét, jön-e benne Krisztus csak egyszer is indulatba? Pedig a szenvedés szokott bennünket leghamarább kihozni sodrunkból, különösen ha ártatlanul ér. Krisztus pedig úgy áll a rágalmak és gyűlölet indulatárjában, mint egy néma szobor. Maga miatt sohasem indulatoskodik. Mindig csak másért. Személyes sérelmeknél néma marad. És én? Nálam fordítva van? Márc. 31. Lukács 23.33—37. Figyeljük meg, hogy Jézus mindent szerétéiből cselekszik. Ha indulatba jön, a szeretet hajtja abba, ha nem jön indulatba, a szeretei akadályozza meg azt. Azért tudja eltűrni kínjainak bámészkodással és gúnnyal való tetézését, mert önmagát nem szereti any- nyira, mint népét, melynek cselekedetére még kínjai között is mentséget keres. Meg tudom-e én őrizni indulataimban a szereteted tudOÁ-e mentséget keresni bántóim számára, vagy az indulat rosszakaratot s gyűlöletet szül bennem mindjárt? Ápr. I. Filippi 2.5 Krisztusi indulatokra nem lehet magunkat ránevelni. Az óembernek meg kell halnia s Krisztussal egy új embernek kell feltámadnia. Ennek az új embernek azután, mint fának a virág, oly természetes velejárója a Krisztusi indulat. HETI KRÓNIKA. A magyar nemzetgyűlésen legutóbb gróf Bethlen miniszterelnök mondott nagy beszédet. Ígéretet tett, hogy a kormány teljes erejével gátat vet az októberista HARANQSZÓ. szervezkedésnek és izgatásnak. Nem engedi a nemzetet új Trianon-felé sodorni. Az angol alsóházban Baldwin kincstári kancellár kijelentette, hogy Magyarország eddig 35.000 font sterlinget fizetett a jóvá- tételi bizottság kiadásaira. A jóvátétel számlájára eddig körülbelül 36 millió aranykoronát. Március 15-ét ez évben mindenütt emelkedett érzések között ünnepelték. Petőfi emlékének áldoztak a márciusi ifjúsággal kapcsolatban különösképpen. Sajnos azonban, az ország fővárosában vér folyt az utcán. A rendőrség megütközött az ifjúsággal. Az összetűzésnek több súlyos sebesültje volt Az olasz fascisták legfelsőbb tanácsa elfogadta a nyolcórás munkaidőről szóló tervezetet. A legfelsőbb tanács ugyanekkor megalakította a termelők fascista unióját, amely úgy a munkásokat, mint a munkaadókat magában foglalja. A török ellenjavaslatok megéakeztek Párisba. Londonban tárgyalják a török módosításokat. A franciák Buerben folytatják megtorló intézkedéseiket. Az újságok nem jelenhetnek meg. A bukaresti szenátusban támadást intéztek a Bocskay-sapkák és a templomi képek ellen, amelyek — szerintük — a magyar irredentizmust szolgálják. Egyébként az oláh kamarában az alkotmányjavaslat tárgyalásával kapcsolatban korcsmái verekedést rendeztek, melynek 30 súlyos és könnyű sebesültje volt. Keresek egy papi házhoz való jobb nőt, aki a főzéshez is ért és más egyéb házi dolgot is szívesen elvégez. Fizetése havi 2000 korona. — Cím: Németh Pálné Vése, Somogy megye 3—3 1923. március 25. MAGYAR GAZDA. Gabonaárak. Hivatalos árfolyamok: 76 kg.-os tisza- vidéki búza 15.350—15.500, egyéb 15 200— 15.400, 78 kg.-os tiszavidéki 15.400—15 500, egyéb 15.200—15.300, rozs 9.500—9 600, takarmányárpa 9000—8900, zab 9900—9900, tengeri 8100-8300, korpa 5425—5450. Hús- és zsirárak. Budapest, március 18. Marhahús I. rendű egészben 1000, hátulja 1120, eleje 1100; II. rendű egészben 900, hátulja 900, eleje 850, növendék marha I. rendű 880, borjú ölött bőrben 900, zsiger 550, faggyú 600, marha- bőr 900, borjubőr 1400. Zürich. Március 18. Zárlat: Páris 3365, London 2522, Newyork 537 75, Milánó 2590, Holland 211 1, Berlin 2.60, Bécs 0.74i/4, Osztrák bélyegz. 0.74.5, Szófia 310, Prága 1595, Varsó 1.20. Budapest 153A, Bukarest 250, Belgrád 547. A devizaközpont jegyzései. Budapest, március 18. Napoleon 12.400 pénz, Osztrák korona 4.60—80, Dollár 3330 —3410, Márka 16—18, Lira 160—166, Lei 15 50-16.60, Szokol 98.75-102.75, Dinár 33.75—35.75, Francia-frank 208—218, Svájci frank 620-645, Hollandi forint 1315—1355, Angol font 15625—16025, Lengyel márka 7.25 —8.25, Leva 20.50—21 50, Belga frank 185 —189, Koppenhága 643—673, Krisztiánja 604—624, Stockholm 885—915. A valuták egyeznek a devizákkal. A fővárosban tanulók szobát és teljes ellátást kaphatnak egy ev. úri családnál kedvező feltételek mellett. — Cím a kiadóban. Erdélybe Mihály oláh vajda, a Báthoryak ellen elkeseredett székelyek hozzácsatlakoztak s ezek segélyével a vajda győzött, az ütközetből menekülő Báthory Endre fejedelmet saját székely alattvalói ölték meg. Ekkor Mihály vajda lett Erdély urává. Kegyetlen zsarnoksága miatt lázadás tört ki ellene s ő csatát vesztve Prágába futott segítségért. Rudolf király Básta György fővezért küldte vele Erdély meghódítására. Ezek a nemzeti ellenállást — melyet az újra visszajött Báthory Zsigmond fejedelem szervezett — letörték. Básta az uralmát visszakövetelő Mihály vajdát megölette és Rudolf nevében maga parancsolt a legyőzött nemzetnek és vele borzalmas rémuralom támadt Erdélyre. Ö a magyarokat, különösen a nemességet gyűlölte, a gazdagabb birtokosokat különböző tii ügyek alatt sorban elfogatta. Sokat kivégeztetett, sokat koldussá tett. Kegyetlensége telhetetlen kapzsisággal párosult. Hadi költség címén irgalmatlanul zsarolt földesurat és jobbágyot s a városokat óriási sarcokkal sanyargatta. A fosztogatásban példáját követték tisztjei. Zsoldosai a nép kirablásából éltek; elszedték gabonáját, marháját, ügy hogy a koldussá lett föidmives maga huzta-vonta targoncáját, melyet Básta szekerének nevezett. Az Ínségtől elgyötört lakosok gyökerekkel, fakéreg törmelékbe kevert liszttel tengették életüket. Sok helyen megtörtént, hogy a kétségbeesett szülő megölte egyik gyermekét, hogy aonak húsával csillapíthassa a maga s többi gyermekei türhetlen éhségét. Nagyenyeden nyilvánosan mérték az emberhúst, amely eset hazánkban Somogymegye egy részében is megtörtént. A törökkel, tatárral, idegen zsoldosokkal a rablásban, gyilkolásban nem csak verse- nyeztek, hanem sokszor túl is tettek a nagyon elszaporodott hajdúk. Ezek, mintha boszut akartak volna állani nemzetükön, hogy nem védte meg családjukat, vagyonukat a végpusztulástól — pénzért, zsákmányigéretért készséggel állottak ellenséges vezérek szolgálatába is. Elvadultan dúltak, öldököltek, kirabolták a templomokat, feltörték a sírboltokat, ékszereket keresve széthányták a koporsókból a csontokat. A hajdúkban látta a nép az ég legnagyobb csapását s az ó kiirtásuk volt az alsóbb és felsőbb osztályok közóhaja. Azon szomorú korban, midőn sok ezer magyar Erdélyben a betörő oláh vajdának, majd ugyanott és Magyar- országban a szabadságtipró Bástának szolgálatába szegődve ásták nemzeti létük sírját, másfelől a vallási türelmetlenség az egyházak hiveit is mind ellenségeket állította szembe egymással : a jobb érzésű honfiak búsan sóhajtottak: >Átok verte meg a magyart, mert az soha együtt nem tart.« Ma is, ha visszapillantuak Zápolya öldöklő századának rémes eseményeire : méltán mondjuk Petőfivel: »Isten csodája, hogy áll még hazánk.« (Folytatjuk.)
