Harangszó, 1922
1922-07-02 / 27. szám
218 HARANQSZO. 1922. július 2. messég. Érthető tehát, ha Pázmányra volt szükség, hogy amennyire lehet, erötlenftse Magyari könyvének hatását. Pázmány meg is irta a »Felelet«-ét, elsőjét méregbe mártott tollal szerkesztett vitairatainak, még pedig — és ebből látszik, hol ért el hatást Magyari könyve — a szakkörök s a műveltebbek számára, akik talán megértették a theolőgiai tudománnyal és latin idézetekkel tűltömött művet, amit hiába adtak volna a nép és a műveletlen elem kezébe. Magyarinak említett munkáján és két halotti beszédjén (Nádasdy felett) kívül egy, Beust Joachim után németből fordított müvéről is tudunk, ennek a címe: „Kézbeli könyvecske az jól és boldogul való meghalásnak mesterségéről* (Sárvár, 1600.). Ezekkel a műveivel Magyari azok közt áll első helyen, akik — Ferenczy Zoltán szerint — megteremtették azt az erős nyelvű, vitatkozó irodalmat, amely protestáns művelői nélkül sokkal későbben, vagy olyan módon, ahogy létrejött, nem is született volna meg Magyarinak irói érdemei mellett papi és emberi erényei is fényesek. Patrónusa: Nádasdy Ferenc neje, a hírhedt Báthory Erzsébet volt, aki sárvári kastélyában épp úgy őrületben kéjelgetí, mint a gömöri Csejthén. Ma már tudjuk, ki volt Báthory Erzsébet : kezdetben fél, később özvegységében, egész őrült hiszterika, akit napjainkban bolondokházába csuknának; de a kor, melyben élt, épeszű gonosznak tartotta, aki csupán nagyúri kedvtelésből gyönyörködik a szolgálatára rendelt leányok kínoztatásában. Nincs róla bizonyítva, amint ez a köztudatban él, hogy ártatlan leányok vérében fürdött volna, hogy az akkori babonás felfogás szerint mégszebb legyen, de az ellene és bűntársai ellen indított pör iratai mesének tetsző valóságok emlékét őrizték meg. Hóhér szerszámokkal: tüzes vassal, forró vízzel, ütés veréssel sarnyargatta az udvarába édesgetett fiatal leányokat, — köztük Sitkey, Dömölky nevű előkelő kemenesaljai nemes kisasszonyokat — beteg idegzete ezeknek kínszenvedéseiben lelvén gyönyörűségét. A sárvári udvari prédikátor bizonyára nem tudta mindazt, amint jő sok ideig nem tudta senkisem, ami a sárvári vár kínzókamráiban történt, de hogy egy és más eljutott a fülébe s ez előtt nem hunyt szemet, hanem fellázadt ellene minden emberi és papi érzése, arról biztos tudomásunk van. 'És ez a vonás vet jellemére szép világot. Más egyszerűen elnézett volna a történtek fölött, hiszen abban a korban a nagyuraknak sok minden szabad volt, Magyari ellenben »a sárvári templomban a gyülekezet előtt hányta szemére Báthory Erzsébetnek, hogy már két leány halt meg kegyetlenségei miatt. Ám ássák föl a sírból tetemüket — úgymond — meglátszanak rajtuk a kínoztatások nyomai«. (L.: Payr: Egyháztört. Emi. 1. 156.) És még tovább is ment. Földesasszonya bűntársát: Darvolya Anna asz- szonyt, — típusát a boszorkánypörök alakjainak — eltiltotta az úrvacsorától. Mindezek nem olyan kis dolgok, mint amilyeneknek látszanak. Magyari amikor kikelt Báthory Erzsébet ellen, nemcsak a kenyerét, a fejét is kockáztatta. Kenyeret, fejet kockáztatni különben prédikátor sors volt; rengeteg élet, patakokban elfolyt vér, sokáig csurgó köny volt az ára a protestantizmus diadalának. Magyarlak és hozzája hasonló jellemek kel lettek ahhoz, hogy a lutheri szellem örökéletü lehessen. . Egy Báthory leány maga is hatalmat jelentett; a király volt fólovász- mesterének, óriási kincsek urának az özvegye, Zrínyi Miklós (11), Drugeth György anyósa pedig olyan valaki volt akkor Magyarországon, akivel jó ideig a nádor sem mert szembeszállni. Magyari szembeszállt és pedig jóval előbb, mint a végzet utolérte volna a démoni asszonyt. Mert utolérte ; cinkostársait kivégezték, őt magát csejthei várában eltöltendő életfogytiglani fogságra Ítélték, lólábén iszonyú kínok közt befalazva halt meg saját várának kazamatájában, hova míg élt, egy lyukon át adogatták be számára az ételt... Egyháztörténetünk szép alakja egy másik Magyari: Mihály is. — Pacher Donát bencés tanár: A dömölki apátság története című értékes művében, a kemenesaljai ellenreformációról irva, mondja a következőket: >Az ellen- reformáció hatása megnyilvánul a papok üldözésében (szép, hogy elismerik I), mire élénk példa Magyari Mihály kissomlyói (Vasm.) prédikátor esete, aki 1674-ben (a pozsonyi vértörvényszék ideje) az üldözés elől a szőlőhegyi pincébe menekül, ott él tiz évig; Kozáry István nemes gondoskodik róla«. Ennek a néhány, történeti rövidséggel megirt sornak a hátteréből valóságos regény tárul annak a szemei elé, aki eltudja képzelni, mi az: tiz esztendőt örökös rettegésben eltölteni egy földbe vájt zúgban, ahova a napsugár és a levegő is csak rejtett lyukakon szűrődik át, az ételt meg éppen úgy lopják bel... Tiz esztendeig csupán a hitvallásért ilyen helyen élni és tiz esztendeig valakit hitsorsosi szeretetből rejtegetni, táplálni, meg- tudná-e ezt tenni a Ma gyermeke ? — Nem I El sem tudja képzelni: mi is ez ? 1.., De ha elképzelni nem tudja, hiszem, mindenki elismeri, hogy Magyari Mihály kissomlyói prédikátor hős volt, mint a többi sokszáz, aki a gályákon szenvedett, börtönökben penészedett hitéért s Kozáry István kissomlői birtokos igazi evangélikus magyar nemes volt, aki hazájáért, vallásáért nem sajnált semmiféle áldozatot. Mióta Pacher munkájában azt a pár rövidke sorba tömött, de mégis sokatmondó egyháztörténeti regényt olvastam, gyakran böngészgettem elsárgult, régi papirosok, pergamenek után: ha többet tudhatnék meg Magyari Mihályra és Kozáry Istvánra vonatkozólag?! — De nem találtam sehol semmi nyomra Az őrlő szú elporlasztotta a kúriák padlásaira dobott levelesládákat, benne az írásokat, az évszázakat lépdelő idő kitörölte az emberek emlékezetéből az apáról fiúra maradt szájhagyományokat, a pince, melybet^jjvjco: Kozáry István Magyari Mihá^^TCjtegette, ha áll is néma, akár a halott ajaka, — így a krónikásnak nincs mást mit tenni, mint abbahagyni az írást, mert ha még tovább is folytatná, mese lenne a történelemből... Porkoláb István. Ólomkatonák. Fel, fel! te rongyos, nótás kis csapat 1 Fel 1 Lehel kürtjének hivó szavára, A megvívandó nagy kultur-csatára; Minket küld, Magyarország Géniusza, Minket küld Mátyás Ősbudavára. Fel, fel! te rongyos, nótás kis csapat, A megvívandó nagy kultur-csatára! Fel, fel! te rongyos, nótás kis csapat! ősbudavára küld csatára minket. Zúgjátok el, ti ősturáni erdők, Remények selyméből szőtt rímeinket, A torzhatáron túl, — testvéreinknek 1 Zúgjátok el, ti ősturáni erdők, Remények selyméből szőtt rímeinket I * Hazug valóknak gyászsötétjében,... A vándor célvesztetten s keseregve áll, A ködtakarta Kárpátok lábainál. Remény helyett könny csillog szemében ... De hallga, haliga 1 — Messze valahol,... Ezerszer megszentelt dallamok fakadnak, S hangja csendül a vágtató haboknak. És zúg az erdő, — a lomb meg dalol...
