Harangszó, 1922
1922-07-02 / 27. szám
XIII. évfolyam. 1922. július 2. 27. szám. Alapította: K A PI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a Dunántúli Latlier-SzövetsSfl. Kéziratok Lovászpatonára (Veszprémmegye), előfizetési díjak, reklamációk a HARANGSZÓ kiadóhivatalának Szenlgotthárdra (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjeleníti minden vasárnap. HARANGSZÓ SZERKESZTIK: SZALAY MIHÁLY, NÉMETH KÁROLY, CZIPOTT GÉZA. Kiadóhivatal: SZENTOOTTHÁRD, Vasvármegye. A HABANU8Z0 elAflieMu! Ara: Cimszalagos küldéssel >/i évre 88, félévre 75, egész évre 150 K. Csoportos küldéssel: </< évre 33, félévre 85, egész évre 130 K. I.uther-Szövetégl tagokaak cimszalagos küldéssel V« évre 33, félévre 85, egész évre 130 K. Csoportos küldéssel: >/< évre 88, félévre 55, egész évre 110 K. Az éhség iskolája. Megsanyargata téged és megéhez- tete,... hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel, él. 5. Móz. 8.3. Furcsa iskola: az éheztetés iskolája 1 A nélkülözés fegyelme alá vonatunk avégből, hogy megismerjük a dolgok viszonylagos értékét. Akkor fedezzük fel valaminek az igazi helyét, mikor elvétetik ' tőlünk. Egykor úgy látszott, hogy az Arcvonalban van, az élet elemeihez tartozik; amikor elmozdíttatott, valami mást találtunk a fő helyen s a hiányzó dolog második soih^ja^llt. Az anyagias el- illanik avégDöí; hogy nyilvánvalóvá legyen a szellemi. Elvesztünk egy herceget avégből, hogy egy királyt találhassunk. »Amely esztendőben meghala Uzziás király, látdm az Urat!“ A veszteségek iskolájában is szembe kerülünk az élet Urával. Egy másik lecke a nélkülözések iskolájában így hangzik: »Megfosztottalak a sikertől, hogy tudtodra adjam néked, hogy az ember nem csak .sikerből él * A csalódás épen úgy éltet bennünket, mint a célhozjutás. Nem, csalódásaink árán különb sikereket arathatunk. A felhőtelen ég Szaharát teremt. A váltakozó időjárás, hideg és komor napjaival, köd del és esővel teremti a viruló, kies tartományt. Nem élhetünk csak sikerből. A siker keménnyé és szárazzá tenne bennünket. Rászorulunk a csalódás lágyító szolgálataira. Rászorulunk a balsiker növelő szolgálataira. Rá szorulunk a kudarc titokzatos edzésére. Egy másik lecke a nélkülözések iskolájában így hangzik: »Megfosztottalak az örömtől, hogy tudtodra adjam néked, hogy az ember nem csak örömből él.« Túlságosan felcsigázzuk érzéseinket s azt gondoljuk, hogy az egészséges keresztyén életnek normális hangulata az elragadtatás. Inkább iparkodunk boldog érzésállapotban élni, mint igazságos és állhatatos akaratban. Elvétetik tehát tőlünk az öröm kenyere, s egy darabig kényteleníttetünk a száraz engedelmesség útját taposni. Végtelen nagy értékű lecke ez —, híven járni a Király utján, mikor egyetlen madár dalát se halljuk I Nem csak boldogságból él az ember: minden változó haladásból él, ha a Szent Város felé utazik, igyekezve, hogy elérje annak kapuit, mielőtt a nap lealkonyul. Jowett J. H. A Magyariak. Több ilyen nevű prédikátort ismer egyháztörténetünk. A valószínűség azt mutatja, hogy egy család sarja válamennyi, ez a körülmény azonban adatainkból nem tűnik ki. ' A családban élő szájhagyomány szerint a Magyariak Kőszegről származtak, eredeti nevük Unger vagy Ungar volt s mikor magyar papokká lettek, felvették a Magyar, helyesebben az akkori nyelv szabályaihoz alkalmazkodva a Magyari nevet. (V. ö.: »magyari urak«.) Kőszegen napjainkban is élnek — úgytudom — Ungerek, Ungárok; soraikból való volt az az Ungár Mátyás, aki 1740—50 között Várpalotára költözött s ott családot ala- pítottj Az ő egyenes leszármazója Magyari Miklós jelenleg kapolcsi ev. lelkész, kiérdemesült zalai esperes. A családnak ez, a Várpalotára telepedett ága, úgylátszik nemességet is nyert vagy már előbb az volt, mert egy 1830-ból való almanachban a nemesek közt találjuk felsorolva Vesz- prémvármegyében a Magyarlakat. Egyháztörténetünkben nevezetes \ szerepe volt Magyari Istvánnak. A XVI. század utolsó és a XVII. első évtizedében, mint Nádasdy Ferenc udvari papja, láng szóval, hivatott tollal, követésre méltó tettekkel szolgálta buzgón egyháza és hazája szent ügyét. — Wittenbergben tanult s 1590. után lett Nádasdy udvari papja, majd 1600, főesperes haláláig. Patrónusa : Nádasdy felett Lékán, 1604. jan. 11-én tartott, írásban reánk maradt halotti beszéde életének utolsó adata. Hihetőleg nemsokára ő is követte urát az örökkévalóságba; 1605. már Zvo- narits Mihály a sárvári lelkész. Aránylag fiatalon halhatott meg; munkássága, melyet egyetemi évei után nyomban megkezdett, alig másfél évtizedre terjed. Magyari egyike volt azoknak, kik a kálvinista Beythevel szemben állást foglaltak az ágostai hitvallás mellett 1598. kiadott nyilatkozatukban. Országos tekintélyre és hírre azonban nem ezen a réven emelkedett, hanem „Az országokban való sok romlásoknak okairól“ című (1602-ben Sárvá- rott) nyomtatott művével. Ezt a könyvet ma is érdemes elolvasni. Nem mentes annaka kornak szenvedélyesen vitázó hangjától; támadja benne a káth. egyházat, melyet egyedül tesz felelőssé a csapásokért, amik az országot ért«:k, de tagadhatatlan, sok igazat mond s a mai protestáns nemzedék is okulhat belőle. Milyen hatalmas hatása volt a könyvnek országszerte, sőt külföldön is, kitűnik abból, hogy Forgách Ferenc nyitrai püspök kora legjelesebb íróját, a reformáció ellen ekkoriban elindult Pázmány Pétert szólította föl, hogy feleljen reá. Erre jelent meg (1603.) Pázmánytól a „Felelet“. Ha olvassuk ezt a munkát, látjuk: melyik volt az a társadalmi réteg, melynek köreiben legnagyobb hatást ért el Magyari könyve. Éppen a kath. papság és a műveltebb ne-
