Harangszó, 1922

1922-03-12 / 11. szám

[90

HARANOSZÓ.

Í922. március 12.

ben előjön, amikor Varsányi Bős (= Vas?) királyi ember (homo regius) Boba birtokába iktatja Zuthen fia Lendegert. (L.: a bobai Porkoláb család okleveleit.) A község földesura ezidőben kizárólag a Varsányi család, mely később már csak kis részben bírja, míg nagyobb része a veszprém- megyei Somlóvár tartozéka. 1428-ban Somló urainak: a Qaraiaknak (ezek kihaltával Kinizsi Pálnak, majd Sza- polya Istvánnak, azután az erdődi Bakolczoknak) 29, a Varsányi családnak 1 adózó jobbágy portája volt itten. (L.: Csánki, Hunyadiak kora VII. 807. 1.) A XVII. században még létezik a község, de már nem mint Somlóvár tartozéka, az ősi család: a Varsányi sem bir benne; 1637-ben Lippay Gáspár és Tőrök János a földesurai. Ugyanők ekkor (Czobor Imrével és Balogh Jánossal együtt) Ságon is földesurak. — Zombori Lippay Gáspár, rokona Lippay Györgynek, az akkori kancellárnak és veszprémi püspöknek, katholikus volt, ellenben telekesi Törők János evangélikus. Varsányban és Ságon ehhez képest voltak katholikus és evangélikus jobbágyok, amely körülménynek a nyomai napjainkban is kétségtelenül felismerhetők. Török Jánosról egyéb adatunk nincsen, Lippay Gáspárról ellenben többet jegyeztek fet Vasvármegye évkönyvei. Nevezetes ember volt ő s mint »tudós és tapasztalt férfiút« a király rendelte Vasvármegyébe Nádasdy Ferenc gróf főispán mellé tanácsadónak, mivel Nádasdy ekkor még csak 13 éves (!) gyermek volt, akire bizony ilyen körülmények között ráfért a tanácsadás. (L.: Vasvármegye levéltára Vegyes kötetek, stb).

Varsány a XVII. századot nem élte túl, a török dúlás áldozata lett több környékbeli községgel együtt. Ilyen elpusztult községek még: Söjtőr (Duka körül), Kohár (nevét a Kohári- malom őrzi), Vérkő (Varsány mellett), idébb Bocsor és Közép-Köcsk (a mai Kis- és Nagy-Köcsk és Borgáta között).

A varsányi evangélikus gyülekezetre vonatkozó adatunk 1664-ből való. Ebben az évben ugyanis Muzsay Gergely dunántúli superintendes ösz- szeírta a még fennállott és már korábban elvett gyülekezeteket, melyek között fel van sorolva Varsány is. Kétségtelen, hogy a vasmegyei, már eltűnt Varsányról van szó; az összeírásban is sorrendszerüen Kissomlyó és Jánosháza között, (amely tájon feküdt) következik. De minden kételyt

eloszlat az a körülmény, hogy a

kemen^aljai esperesség területén em- ltttetik*s a Veszprém megyei Varsány, amellyel esetleg összetéveszthető volna, szintén fel van sorolva, még pedig külön Veszprémmegyénél. (L.: Payr: Egyházi. Emi. I. 147. és 148 lapokat.)

Az Egyesség Könyvét aláírók között varsányi lelkészekként 1596: Szörcsöki Frank Balázst, — 1607: Szent-Mihályfalvai Miklóst, — 1614: Meskó Pált, — 1616: Nórápi Istvánt,

— 1656: Sédeni (Zsédenyi) Istvánt,

— 1667: Bognár Miklóst találjuk. Már most, hogy ezek közül ki volt a vasi, — és ki a Veszprém negyei Varsány prédikátora, adatainkból ki nem tűnik, mivel közelebbi meghatározás nélkül csak Varsányi említ az Egyesség Könyve. Ha azonban a sorrendből, melyben a neveket a hivatkozott forrás feltünteti, következtethetünk, akkor Meskó Pált, aki a környékbeli vathi és káldi lelkésztársai között szerepel, tarthatjuk a vasmegyei, — Nórápi Istvánt pedig — a nevéből Ítélve — a veszprémmegyei Varsány prédikátorának. A többiek, amint lehettek az egyik, épp úgy a másik Varsány lelkészei.

Porkoláb István.

Árnyékban vagyok, Uram.

Árnyékban uagyek, Uram, megoerlél, Széni kezedből kiejfeffél;

Tánlergó lábaim alig állják Az élei rohanó árjái.

Elebb még pu$a fészekben cellám,

S oiráges fákról álmodtam;

De setéi felhő kegyetlen szárnya gyenge fészkem földre rázta.

Uáléka leltem zúgó szeleknek,

Sicalag felé kergetnek; futásom fák, fűnek, némán nézik,

S teoisükkel testem tépik.

Ne hagyd, Uram, hegy ez seká tartsen, Ne ejts el a meddő harcén,

Díszen ka elszáll rólam az árnyék, leinen kedoedben járnék.

Zsámboki Lajos.

Gyüjtsünk előfizetőket és adakozzunk a „Harangszó“ fentartására.

Az Úr oltalmában.

Történeti elbeszélés.

Irta: Kapi Béla.

Negyedik fejezet, n. folyt.

Bármily nyugodt maradt Rafanides arca, nagy izgalmában felállt s az ablak és asztal között járva mondta lelke keserűségeit. Korláti ijedve figyeli Majtényit, s néha megkíséri félbeszakítani a kemény igazságok zuhatagát, nehogy megsértődjék előkelő kanonok vendége, de Rafanides ajkáról egymásután pattognak le a szavak. Mikor elhallgat s Majtényi elé lép, Korláti hirtelen feddőleg közbeszól:

— Alkalmasabb időben is elmondhatta volna mindezeket, prédikátor uram. Bocsánatát kérem, főtisztelendő kanonok uram, hogy vendéglátó házamban ilyen beszéddel illették. Nagyságodnak válaszképpen csak anyit mondok, hogy az igazságom alkalmatlan időben is hirdetni kell!. .. válaszol nyugodta Rafanides. Nagy keserűségek nem leplezésre, hanem felfeddésre és gyógyításra valók, különösen ha a nemzet sorsát érintik. De azt azért remélem — folytatja a helyéről felemelkedő Majtényi vállára tevén kezét, — hogy nem keserülőd szavaimat. Nem téged vádollak, hanem azokat a hatalmasakat, kik hatalmokat nem a szent Isten lelke szerint használják.

Majtényi megrázza fejét s erős fogással megszorítja Rafanides kezét.

— Ismerlek, barátom 1 Nem is a szavad fáj, hanem nemzetünk állapota. Nem szólok a kérdéshez, mert erről egész éjtszaka is hasztalan vitáznánk. Az én meggyőződésem más, a tied is más. De azért sokban igazat kell ^adnom neked. Most azonban nem szólok erről, hanem csak anyit mondok, hogy nekem mélyen lelkembe hasít szétdaraboltságunk fájdalma.

Rafanides szeme könnybeborul s míg keményen szorongatja Majtényi kezét, szenvedélyesen rázza a fejét.

— Látod, barátom-uram, a haza nem a költők álmodozása, hanem egy darab valóság. A föld, a jog, az igazság, a békesség mind együttvéve a hazát alkotják. Akinek mindezt megadja az állam, az érzi, hogy van hazája. De akitől mindezt elveszi az állam, az körültekintvén sírva kérdezgeti: nem vágj ok-e én is édes gyermeke az én szülőanyámnak?...

Az ősz prédikátoron mindjobban