Harangszó, 1922

1922-01-08 / 2. szám

Xlll. évfolyam.

1922. január S.

2. szám.

Alapította:

KAPI BÉLA

1910-ben.

Laptulajdonos:

a Dnnántfiil Lnther-Szövetsfig.

Kéziratok Lovászpatonára (Veszprémmegye), előfizo- ténl díjak, reklamációk a HARANGSZÓ kiadómra- tálának SzentgotthArdra (Vaarármegye) küldendők. Klőfizctést elfogad minden evang. lelkész és tanító.

Megjelenik minién vasárnap.

HARANGSZÓ

SZERKESZTIK:

SZALAY MIHÁLY, NÉMETH KÁROLY, CZIPOTT GÉZA.

Kiadóhivatal: SZENTGOTTHÁRD,

Vasvármegye.

A IURANGSZÓ elöflMtí«! ára: Cimszalagos küldéssel */« évre 88, félévre 78, egész évre 150 K. Csoportos küldéssel : V* érre 33, félévre 65, egész évre 130 K.

Lnther-Szuvetégl tagokaak cimszalagos küldéssel */« évre 33, félévre 65, egész évre 130 K.

Csoportos küldéssel: tyd évre 28, félévre 55, egész évre 110 K.

Bethlen Gábor.

1921. évi december hó 31-ike és 1922. évi január hó 7-ike kimagasló történelmi eseménytl emléknapok. Háromszáz évvel ezelőtt ezeken a napokon kötötték a protestáns vallássza- bfdságot biztosító nikolsburgi békét s ekkor kelt oklevelében biztosította Perdinánd ezen békekötés vallásszabadságot biztosító pontjait. A protestáns vallásszabadság eme kimagasló nagy békeműve történelmünk egyik legkiválóbb hősének nevéhez, Bethlen Qáborhoz fűződik.

A rlkolsburgí béke protestáns vallásszabadságunk egyik erős bástyája. Dacára az utána következő üldöztetésnek és fondorkodásnak, erős alkotmánybiztosítékot képez, melyen protestáns egyházunk saját jogi védelmére biztosan megvetheti lábát. Méltó és szükséges, hogy erről megemlékezzünk.

De ugyanígy méltó az emlékezésre a békemü megteremtője: Bethlen

Qábor is. Istenadta életét a vallás- szabadság biztosításában látta. Ezért munkálkodott nemcsak a kis Erdély földjén, hanem a világtörténelem harcterén és a diplomácia ingoványain is. Hazánkat belekapcsolta a világesemények forgatagába s az európai népek előtt súlyt, becsülést és tiszteletet szerzett a magyar nemzetnek. Erdély nemes hagyománya a szabad- ságszeretetet s a nála életkönyvvé lett biblia Krisztus életszolgálatát irta leikébe. Ezek felett állót nem ismert, hanem önmagát minden vágyával és érdekével ezeknek alárendelte. Még a királyi koronát is elutasította magától, mert nem a hatalmat, hanem egyházának és nemzetének előmenetelét kereste.

Nemzete jövőjét az evangéliom forrásaiban megtisztult kultúrában

látta, melynek nemzeti vonásain — 1 mint a holdfényén a nap világossága — átragyog a krisztusi jellemvonások tisztasága. Tudósokat, művészeket hozat. Iskolákat alapit, külföldi alapítványokat tesz. Erkölcsileg, anyagilag támogatja az egyházat. Áz erdélyi református papokat nemesi rangra emeli s címerükbe Írja a nemzethez, saját magához és a protestáns egyházhoz egyformán méltó jelmondatot: »Arte et marté dimicandum 1* Tudománnyal és vitézséggel kell harcolni I

A biblián neveli lelkét és jellemét és azt állandóan olvassa. Tudásért búvárkodva, az ország ügyeit intézve, a kü.iölJi kapcsolatukat szövögetve, a harctéren táborozva és harcolva bibliás ember, lelke és élete szerint mind egyformán. Saját erős hitét összebékélteti mások hitének megbecsülésével. 1628. március 14-én írja: »Aki mit akar, vallja azt, erőszak alatt ne üdvözítsenek senkit. Lám, mi senkit religiójában nem háborgattunk, mindennek birodalmunkban szabad vallást engedtünk és mindenki vallásának valóknak papokat tartani engedtünk.«

Amikor a református és evangélikus egyház a közös veszedelmek ellen Nagyváradon közős zsinatot tart, a két testvéregyház Bethlen Qábor felé emeli tűrésben elkeményedett vonásu s az aggódás felhőjétől beárnyékolt arcát. A zsinat határozatát is őhozzá viszik. Betegágyban találják. Augusztus 1-én megírni kezdi végrendeletét. Utolsó perceiben — bár beszélni nem tud — írószereket hozat és az eléje tett papirra határozott vonásokkal felírja ezeket a szavakat: »Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Senki nincsen bizonyára, bizonyára nincsen I* 1629. november hó 15 én hunyja le örök álomra szemét az, ki életével és halálával bizonyságot tett ama hivatásáról, melylyel őt Isten magyar népünkhöz el- küldötte.

Kemény János, a későbbi fejedelem azt Írja róla: »Hasonló magyar Mátyás királytól fogva és István királyon kívül nem hallatott, nem is remélhetni.«

A »Harangsző« legközelebbi ünnepi számában kíván a kimagasló történelmi eseményü emléknapoknak méltóképen áldosni.

Első lépés egy új korszak felé.

Soproni hangulatkép a népszavazás utáni vasárnapon tartott líceumi vallásos estről.

Sopron... 1921 december 18... Advent negyedik vasárnapján este fél 5 óra után... A hozzám tartozókkal kilépek a kapun. Az utca a már beállott napnyugvásnak homályába öltözött, A hirtelen megváltozott enyhébb légáramlat lucskossá tette lábunk alatt a járdát, a nap letűnése hát- borzongatóvá a levegőt. A Várkerület képe a szokott vasárnapi, ami az egyik oldalnak minden elevensége mellett is a soproni előtt már unottá válik. Valami mégis feltűnik. Mintha mégis kevesebben járnának a korzót.. Nem látunk magyar katonát. Olaszt, franciát, angolt is keveset, azok ia jobbára autókon járnak. Pedig itt vaunak. Annyira itt vannak, hogy azt mondják: még feketék is vannak közöttük. Én még nem láttam őket. Valőszinü, hogy csak a fantázia látta.

A Klio feladata lesz megállapítani azt, hogy Sopronban a népszavazás idején voltak-e gyarmatbeli fekete katonák ?

A ködös esthomály oly leverő, a nyirkos hideg oly borzongató, megaláztatásunk külső képe a sok apró komikum mellett is oly sírásra fa-