Harangszó, 1922
1922-02-19 / 8. szám
HARANGSZÓ. 1922. február 19 66 tett meg az ünnepségen. Ott láttuk azonban Dr. Mesterházy Ernőt, Sop- ronvármegye volt főispánját, az egyházkerületi pénzügyi bizottság elnökét, Dr. Károlyi Endre egyházkerületi gyámintézeti elnököt, Dr. Zergé- nyi Jenő egyházmegyei felügyelőt, Dr. Wrahovszky Károly kúriai bírót, a soproni Diákszövetség elnökét, Dr. Heimler Károly egyházkerületi főiskolai felügyelőt, az esperesi karból Hérints Lajos soproni alsó egyház- megyei esperest, a vidéki lelkészek sorából is számosakat. Jelen voltak még Zsembery István főispán, Dr' Thurner Mihály polgármester, a tábornoki kar s az előkelő társadalomból számosán. Az esfély Szent-Istványi Juliska énekmüvésznő énekével kezdődött, ki a XVII. és XVIII század régi magyar énekei közül énekelt egy sorozatot. Csodálatos hatása volt a. gyönyörű művészettel elmondott énekeknek. Az egyszerű dallamban felcsillogott a nemzet lelke s míg a szemek lassanként könnyharmatosakká lettek, az ember megérezte a nemzet szíve dobbanását Majd Kapi Béla püspök tartotta meg ünnepi beszédjét. Mivel a beszédet őszinte sajnálatunkra egész terjedelemben közlésre nem tudtuk theg- szerezni, legalább főgondolatmenetét nyújtjuk olvasóinknak. Évszázadok óta, — így kezdte a püspök beszédjét, — áll ezen, a téren a kultúrának egy szerény hajléka. Évszázadok óta munkálkodik csendes zajlalanságban a magyar nemzet történelmi hivatásáért. Zivatarok tomboltak el körülötte, viharok megtépték, megpróbáltatások megsanyargatták, de azért nyugodt önérzettel emeli a nemzet itélő- széke elé babérkoszorús homlokát. Mert a kultúra eme 364 esztendős vára előre megérezte azt, amit a legnagyobb magyarnak ezen térre felállított szobra időtlen idők nemzedékeinek hirdet, hogy csakis nemzeti és valláserkölcsi alapon lehet biztosítani a nemzet fejlődését és jövendőjét. Midőn Sopron város és a soproni tanintézetek megmentésére örömünnepet ülünk, a szív legforróbb köszönetét hozza az ünneplő közönség elé. Isten iránti köszöne- tünket egyszerre a diadal első, reggelén elmondottuk s hálás lelkünk az Ő trónja előtt leborultan marad mindvégig. De most az egyházkerület köszönetét hozza a vármegye és város vezetőségének, a hazafias védőmunka irányítóinak és harcosainak, Sopron magyarul érző és a magyar hazáért dolgozó leányainak, asszonyainak és ifjúságának. A köszönet mellett a kérő szó is ajkára tolul: amit segítettek megmenteni,, azt segítsétek megtartani. Örül, hogy szólhat ehhez a díszes kö- közönséghez. Válságos időben a komoly szó kötelesség. Nemcsak egyházi méltósága, de az idő komolysága is természetessé teszi, hogy ajkáról még a szórakozás eme helyén is a nemzet lelkiismeretére hivatkozó komoly szó hangzik. Mit látunk magunk körül ? Sokat beszélünk a feldarabolt országról, a lehasogatott testrészekről, az elszakított testvérek kiáltó jajszaváról, de nem látjuk elég világosan az ország belső egységének szét- daraboltságát. Rettenetes a belső ziláltság. Tobzódik az önzés, a hatalomvágy, az anyagiasság, a haszonlesés. A külső határokat az ellenség semmisítette meg, a belső fenntartó erőket pedig az erkölcsi érzés, a lelkiismeret meglazulása. Akárhova tekintünk, a* falu, a város, a társadalom, a közgazdaság, a politika életében, mindenütt lélekbe markoló, szívet elszoritó látomá- nyok tárulnak elénk. Keresem a megoldás útját. És nem várok csodát a politikai pártok szövetkezésétől, avagy újabb alakulásától. Sem a köz- gazdasági rendszerváltozástól, avagy a különféle egyesületektől. Szerintem nem dönti el nagy nemzeti promlémánkat, — a létkérdést, a jövendő kérdését, — a külpolitika változása, az utódállamok politikai egyensúlyának megbillenése. Betegségünk a lélek mélyén gyökerezik, tehát gyógyulásunk is csak a lélek által történhetik. Javulást én csakis a lelkektől várok. Körüljárok városokban, falvakban, palota- és kunyhóablakokat zörgetek és lelkeket keresek. Azt mondom nekik: nézzétek ezt az ezer sebtől vérző, megsanyargatott, halálra ítélt nemzetet. Ha megnéztétek és elfelejt- hetetlenül lelketekbe írtátok képét, akkor felejtkezzetek el önmagátokról, hallgattassátok el az önzést, ébresszétek fel szívetek legdrágább értékeit, hozzatok erősségül jellemet, munkát, áldozatkészséget és lemondást és segítsétek éleírekelteni a nemzetet. A nemzetet csak azon erőkkel lehet megmenteni, amelyek valamikor a nemzetet életre hozták. Válságos időnk egyik sok veszedelmet rejtő tragikuma az, hogy a hazaszeretet fogalma üres frázissá sekélye- sedett A hazaszeretetről sokat beszélnek, de nem értik meg s életükre vonatkozólag nem vonják le azt a követelést, hogy a hazaszeretetet a nemzet közösségében kell tartalommal megtölteni. Magyarázza a nemzet fogalmát s azon következtetésre jut, hogy minden ember részese a nemzet anyagi és erkölcsi tőkéjének. Ezt az anyagi és erkölcsi tökét mindenki saját egyéni életével, magaviseletével, jellemeve! erkölcsével, munkájával nemcsak megbecsülni, hanem egyszersmind nevelni is tartozik. A nemzetet a tagok között érvényesülő szeretet, a múlttal összekötő kegyelet és a történelmi hivatás gondolata teremtette meg. Tehát a nemzetet ma sem tarthatja fenn egyéb, hanem az összetartó szeretet: az egység; a múltba kapcsolódó kegyelet: a nemzeti tradíció és a történelmi hivatásnak a tudata. Majd röviden szól a nemzeti műveltség fontosságáról s rámutatt arra, hogy csakis a nép erkölcsi és szellemi szintjének emelésével biztosíthatjuk nemzetünk felsőbb- ségét. Beszédje további részében a közélet és a társadalmi élet megtisztulásának szükségességéről beszél. Úgy a társadalmi életben, valamint a közéletben uralomra kell juttatni az erkölcsöt. Ma nem az erkölcs a közéleti szereplés feltétele. Érvényesül az összeköttetés, a politikai érdek, a hatalmi vágy, az önzés, de az erkölcs, a képesség, a jellem nagyon sokszor háttérbe szorul. A társadalmi életről adott jellemzésben kemény szavakkal ostorozza a társadalmi élet felületes külsőségét, hazugságait s a jó Ízlést és erkölcsöt sértő félszegségeit. Példákkal bizonyítja, hogy a társadalom társas élete megdöbbentő íveléssel áthajol az érzékiséghez. Ennél a pontnál különösen a nőkhöz szól. A nő hivatása, hogy a társadalomban a szépet, jót, az erköicsöt képviselje Ők a társadalmi lelkiismeret megszólaltatói. Ne alacsonyadjanak le a hiúság és az élvezetvágy rabszolgáivá. Van hatalmuk arra, hogy saját lelkűk szerint alakítsák át a társadalmat. A társadalmi élet szellemi és erkölcsi fokát ők állapítják meg. Arra kéri a női társadalmat: indítson harcot, de ne szóval, hanem példaadással az ízléstelen és erkölcstelen divat túlzásai ellen. Mentsék meg a középosztályt a divatőrület veszedelmes erkölcsi és gazdasági katasztrófája ellen. Képviseljék a társadalomban és a nemzet életében az egységet, a szeretetet, az embermegbecsülést. A nemzet társadalma széttagolt. A politikai gyűlölködésen kívül kiélesedett a szociális ellentét s mindjobban kiélesedik a vallásfelekezetek közötti különbség. A nő lelke őrizze a szeretetet, védekezzék az igazságtalan túlzások ellen. Ahol a férfi keményebb lelke ellentétet szit, olt fűzzék össze az emberek százezreit az egység kötelékével. A mai idő különösen sok veszedelmet rejt magában a nőkre nézve. Politikai jelszavaktól hangos az ország. A nők érvényesülését hirdetik. Sokan a politikai választójogban látják a női méltóság biztosítékait. Én — így szól a püspök — nem politizálok s most is tartózkodom a politizálástól. De mindenkit komolyan figyelmeztetek arra: r.e lássák és ne várják a női méltóság biztosítékát külső eszközöktől. A nő méltóságát szíve, lelke, élete, hivatásbetöltése adja meg és semmi egyéb. Mindenki megadhatja önmagának, de senki sem kaphatja azt kivülről. Széchenyi végrendeletében örökszép szavakkal emlékezik meg hitveséről s az ő életében felismert igazi női hivatásról. Midőn Széchenyi eme meggyőződését lelkűk elé állítom, egynéhány kijelentését különösképen hangsúlyozva olvasom : „Helyezzék hű élettáramat, jobbfelemet, tiszteletreméltó feleségem tetemeit hamvaim mellé. Mert ő vala az, ki már akkor is felfogta nagyobbszerü eszméimet: szolgálni a hont, mikor alig volt egy hő kedély is, mely értett és méltatott volna. Ő volt az, kinek szép leikéből mindig erőt és szilárdságot merítettem. Ő volt végre az, kiben a germán költőnek legmagasztosabb asszonyideálját felleltem, melyszerint nem pipere és divcithajhászat, vagy épen politikába avatkozás és a pártok feltüzelése a nőnek tisztje, hanem magas hivatásának ő csak úgy jelel meg s csak az által lesz az Ég legremekebb műve, ha valamint a férj a szabadságért vív, úgy küzd az asszony az erkölcsért.“ Ez a nő hivatása Széchenyi meggyőződése szerint. És ez a nő hivatása a" nemzet és a nő közös érdeke szerint is. A napokban, — így folytatja a püspök, — a magyar nő hivatásának és a nemzet egységének lelkes nőapostola, a magyar irodalom egyik kiválósága, Tormay Cecile ült dolgozószobámban. Beszélgetés közben felidézte lelkemben Wilde Oszkár egyik ismert legendáját. Egy vadon erdőben élt egyszer egy szörnyszülött, csodálatos emberke. Arcvonásai eltorzultak, feje, teste formátlan. Tétlenül bolyongott az erdő fái között, kezeivel mókázva hadonászott s arcot fintorított a sétálókra. Egyszer arra
