Harangszó, 1922
1922-02-05 / 6. szám
54 HARANQSZÓ. 1922. február 5. én szegény Zsófiám mindent elveszített benne. — Hát Korláti önagysága fia ?. . kérdezi Hunnius. — Hála Isten, anyja fia! — feleli Mária asszony s nem veszi észre, hogy szavaiban kárhoztató Ítélet is van a csendes dicséret mellett. Ezalatt a két fiatal lány lassú lépésre váltja szaladását s meghitt beszélgetésbe mélyed. Úgy látszik van még mondani valójuk, amit Mária asszony és Hunnius előtt nem mondhattak el egymásnak. A virágzó szelencefa alatt hirtelen megáll Zsófia. — Mondd csak, kérdezi, ez a theológus igazán Haliéba megy? — igen, odamegy. — Nem tudom, hogy apám mikép veszi ezt a dolgot, mert mostanában mindig nagyon különös, — mondja egy kis gondolkodás után Zsófia s beszéd közben könybe borul uefelejts kék szép szeme. — Nem tudom: küldhetek-e a bátyámnak levelet? De te bizonyára írsz Mártonnak.. . És... És éppen arra kérnélek: Irdd meg, hogy mi is jól vagyunk, .. És... és küldd el Mártonnak ezt a kis levélkét... Éu küldöm neki... Ne gondolj rólam, Ilona, semmi rosszat! — óh milyen biborpiros az a kát hófehér arc! — Ne gondolj rosszat! Egy kis virág a kertünkből, ennyi az egész. Olvasd el: két szócska a levelem... De tudom: neki öröme lesz 1... — Téged is szeretlek, Mártont is szeretem!... Elküldöm a levélkédet! — mondja Ilona s átöleli a leány karcsű derekát. Azután rátekint a kis virágot tna- • gában rejtő összehajtott fehér lapra s két szócskát olvas szeme: Soha — örökké 1... — Az pedig, ki ezt a két szócskát írta, tűzben égő arcát odarejti a másik vállára, mintha csak az édesanyjánál keresne megnyugtatást, védelmet, bátorítást. És talán nem is érzi, hogy mikor Ilona karja mind jobban erősödő öleléssel szorítja magához s könnyeivel nedvesíti hullámos szőke haját, akkor valóban az édes anyja lelke borul védőleg, biz- tatólag reá. — Segítsen meg a jó Isten !.. . mondja Ilona meghatottan, azután újra átöleli. — Zsófia már a ház sor végén siet. Világos ruhája kivilágít az utat szegélyező lombos fák alkonyati szürkeségéből. A másik még a kapuban áll és vár. Most visszafordul Zsófia s ebben a pillanatban két leánykar felemelkedik a levegőben. Két leányszív izén egymásnak a levegőégen által, valami édeset, valami sejtelmes kifürkészhetetlent!, . . (Folytatjuk.) Olvassuk a' bibliát! Zsolt. 119., 105.: Hol biblia a házban nincs, Hiányzik ott a legfőbb kincs. Tanyát a sátán ütött ott, De Isten nem le! hajlékot. Isten Országa fejlődése. Febr. 6. Máté 13.3—s. Ha ennyi akadálya van, hogy tud meglenni Isten Országa? Úgy, hogy nemcsak akadályai vannak, hanem csodálatos fejlődési lehetőségei, képességei A lehetőséget nem az adja, hogy minden ember vágyódik boldogabb világ után, hanem az, hogy Isten maga akarja Országát és bőségesen gondoskodik annak élet feltételeiről. Fejlődéshez élet kell, élethez csira. Belőlünk való gondolatnak, emberek kitalálásnak, nincsen élet fakasztó ereje. Csak élő Isten kezéből lehulló életcsirának. Szinte pazarló bőséggel, ezt adja Ö igéjében: e csodálatos életmagvakban. Febr. 7. Máté 25. n—30. A fejlődésnek nemcsak Isten oldalán vannak feltételei. Az emberén is. Ez azonban nem zúzza szét a fejlődés nagy tehetőségeit. Mert ezekről is Ugyan-Ő gondoskodik. Alkalmassá tette szívünket az ige felfogására. Ha mégis különbség van a talajok és a talentumosok közt, az nem az Isten Országához szükséges képességeken, hanem a Vele szemben való magatartáson múlik. Úgy hogy csak egy feltétel hiányozhatik emberi oldalon a legalkalmatlanabbnál is. Az, hogy odaadja-e magát mindenestül ? Febr. 8. Máté 13.3i—32. A százszorosát termő buzaszemnél is csudaiatosabb a mustármag fája. Mint tud az felnőni, nem egy szív földjén, hanem a földkerekség földjén, házak, városok országok felett, világkorokba, világtájakba ki terebélyesedő fává 1 És mindezt nem emberi, világvárost építő sürgés forgás végzi. Nem csak élet feltételei biztosításában, de Isten Országa teljes életfolyamatában Ugyan-Ö végzi a főrészt. Te csak engedheted átfolyni titkos élet keringését az életeden. Vájjon láttad már ezt a csudafát, a mi hazánk felett ? Febr. 9. Máté 13.33. Növelésében nem, de kibontakozásában ad Isten Országa egészen sajátos részt az embernek is. Ez a kovászkeverés. Ezt lehet, sőt kell neki végeznie. Bár a kovászkeverésnél is a leglényegesebb folyamat túl megy az emberkéz mozdulatain, de mégis van valami, ami rajtunk fordul meg. Az elegyítés. Lelkek és emberíömegek érintkezésbe hozása Isten Országával,, Kovásztevöjével s élő Kovászával, az Úr Krisztussal. Hogyan ? Nem nagy ünnepély rendezéssel, nem a reklámos kirakatokkal. Egyszerűen beszélgetsz Róla a szomszédokkal: Énekelgetsz, mikor nem is gondolok, hogy hallja valaki. Levelet irsz, valahova elhívsz. Felhívod a figyelmét a Harangszó bibliai útmutatójára. így. Febr. 10. Lukács 5 . se—ss. A fejlődés elve ma divatos, de sokan már nagyon félnek minden újítástól. Mégsem hallgathatni el, hogy kikerülhetetlen titka Isten Országának: az állandó megújulás. Ám nem isteni oldalán jelent ez elváltozásokat, hanem az emberin, megvalósulásán s megvalósítani. És a megújulásnak itt is nem egy új világcsillag, nem az emberiség szájaize felé kell történni, hanem az újbór örök szőlőtője, az Úr Jézus felé. Febr. 11. Máté 13.24—30. Van Isten Országa fejlődésének egy igen kritikus kérdése. Nem ugyan Isten Országába, de annak földi megvalósulásaiba bele veti a Sátán is a maga magját. Félő, hogy az emberi túlbuzgalom nagyot hasító irtókapáival esünk neki az akadályok eltávolításának Ám Isten Országa törvényeiből kitűnik, hogy konkoly eltávolító képessége csak Istennek van. Annál fontosabb ez, mert egyébként úgylátszik, hogy konko- lyozni gyerekek is tudnak ez Isten Országa munkái közül, a legkönnyebben végezhető. Aki ebben is az arra bízza magát, tapasztalni fogja, hogy a konkoly sem csupán akadály Isten Országához. Febr. 12. Máté 25.31—46. Bármily csábító gondolat, a fejlődés nem visz oda, hogy végül mindenki beléjut Isten Országába. Sőt azt sem lehet megmondani, melyikből lesznek végül is többen: a jobb vagy balkéz felöl valókból. Az azonban világosan tudható, hogy az itélőszék alatt, nem számit semmi más, csak az, ki miiyen viszonyban volt és van az Úr Jézus Krisztussal. Ez az Isten Országa utolján szobakerülő, de nem utoisó kérdése. Mert mindig erről van szó s minden ezen fordul meg első lépéstől az utolsóig. Isten Országában. HETI KRÓNIKA. A politika eseményei. A nemzetgyűlés az ipartörvényt tárgyalja. Ezen kívül a kormány és a pártok között lázasan folyik a tárgyalás a választójog ügyében, de még jobban az előkészületek a választásra. Tulajdonképen ez utóbbi foglalkoztatja az összes honatyák keblét. Ezért történt a kormánytámogatás biztosítása céljából a disszidensek egyesülése a kisgazdapárttal. Ezért léptek be mindazok, akik eddig az ál-elltfhzék kenyerét ették. ‘ A keresztény nemzeti egyesülés pártja, jó forrásból vett értesülés szerint, nemcsak obstrukciót nem akar, hanem megegyezésre is hajlandó. A szociáldemokrata párt most már egészen bizonyosan minden fentartás nélkül részt fog venni a választásokon. A soproni ifjúság megvendégelése. A soproni ifjúságot nagy örömünnepségek közt megvendégelték. A kormányzóné az ifjúsághoz az ünnepség alkalmából az alábbi levelet intézte: — Magyarország asszonyaival hálában én is ünnepelni kívánom azt az ifjúságot, mely egy szebb jövő ígéretével az elszakított nyugati végek ősi gyöngyét, Sopront, Széchenyi sírját, Czenkeí és a környező falvakat önfeláldozó hazaszeretettel, vére omlásával és törhetetlen munkával a veszendő kincsből megmenteni segített. Gondolatban jelen vagyok a magyar asszonyok között és szívein egész melegével kérem Isten áldását a meggyötört Sopron falaira és az ifjúság fejére, mely romboló, sötét vihar után a fölkelő magyar napnak első sugarát adta. Nekem is van-
