Harangszó, 1922
1922-12-10 / 50. szám
I XIII. évfolyam. Alapította: K A P I BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a Dunántúli Lutder-Szövetséo. Kéziratok Lovászpatonára (Veszprémmegye), előfizetési díjak, reklamációk a L'/VRANGSZÓ kiadóhiva- !aíáuak Szentgotthárdra (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap. HARANGSZÓ SZERKESZTIK: SZALAY MIHÁLY, NÉMETH KÁROLY, CZIPOTT GÉZA. 1922. december 10. 50. szám. Szerkesztő-kiadóhivatal: SZENTOOTTHÁRD, Vasvármegye. A „HABANBIZO“ előfizetési ára: negyedévre 120 korona. liUther-Szöretégl tagoknak 10°/o-os kedvezmény. Amerikába küldve előfizetési ára egész évre 1 dollár. Egyes szám ára 20 korona. A „Harangszó“ terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek ingyenpéldányokat küldünk. L egyen ítélet! Nem a szent szeretet nevében beszélek, A bűnös földön legyen ítélet! Sújtson le a bosszúló Isten Rettentő keze Kemény csapása, Hogy minden-minden Remegjen bele, És a kacagó Sírva kiáltsa: „Mea culpa, mea maxima culpa“! De ne legyen, aki meghallja. Süketen üsse-sújtsa Irgalmatlanul » A bosszúk bosszúja. Hadd érezze a kínt önmagán, Ha nincs szíve megesni más baján! Sújtson a bosszú ökle keményen, Ropogjon meg bele a csontja, Kik előtt könnyét hiába ontja A ma fájdalma, szenvedése. Legyen minden könny átok vetése S keserű gyümölcsét egyék meg ők, A hencegők, a győzők, dőzsölök. Ítélet járjon végig a földön, Sápassza el a gúnyos arcokat, Pusztítsa el, mint a vízözön, A telhetlen betyárokat! Pusztítsa el, ha zsidó, ha pogány. Mert nem keresztyén az, ki véruzsorán Szerzi meg hitvány élte flastromát, Kitől a becsület nem tud megélni; Jöjjön a bosszú, felette ítélni! Szent lesz az a bosszú-ítélet, Ha a bűnnek oszt itt méltó véget. Ha a hőst rabló gyávák hadát, Mint tisztító szél az utak gazát Elsepri, hogy ne legyen nyomok; Ha helyükre majd új embersorok, Uj Noék állnak, Kik az igaz Istennek Oltárt építenek S kezdenek élni új életet, Melyben egy törvény lesz: a szeretet... Ma bűnös, kegyetlen az élet, Jöjjön hát, jöjjön a bosszú-ítéleti R vallás és az egyház. Kapi Béla dunántúli püspök pápai előadásából R. K. feljegyzései nyomán. Az egyház sem nem felesleges terhe, sem nem az egyéniséget elnémító ellensége a vallásos személyiségnek, hanem elsőrangú segítség a vallásos jellem kialakulásában Fejlődésünk hatása alatt indul meg s azok alatt halad tovább is. A közösség, amelyben élünk, egy-egy vonást ad egyéniségünk kialakulásához, így a vallásos egyéniség is a vallásos közösség nevelése alatt bontakozhatik ki teljesen. Amint a szülői ház emlékei végig kísérnek az életen, úgy az egyháztól nyert első hatások is irányjelölők fejlődésünk utján. Annyival is inkább, mert az egyház nem emberi intézmény, amely érdeket szolgálna, hanem isteni orgánizmus örökkévaló célok szolgálatában s aki ilyen segítséget vár tőle, elő is készül általa az örök életre. De a vallás lényege is egyenesen utal az egyházhoz, amennyiben Istennel lelki közösségbe az egyház segít el. Az egyház közli velünk az isteni misztériumot, amelynek felvevőeszköze a hit, szintén a közösség életélményeit veszi át A hit ugyanis nem elhivése valaminek, hanem feltétlen bizalom, amelynél fogva Isten kezében látjuk és tudjuk lelkünk üdvösségét. A hit ereje a közösség lelkesedésének megtapasztalásából táplálkozik, mert a vallási élményeket egyik ember közli a másikkal és így épülünk egymás hite által s aki kiszakítja magát az egyházi közösségből, annak elsatnjul a vallásos élete. Am egyházi közösség nem állhat fenn dogma nélkül, amelyek nyomai már az őskeresztyénség- ben is feltalálhatók. Csakhogy más a dogma és más a vallás, a dogmák támadása nem egy sikba esik a vallás támadásával, a dogma védelme még nem a vallás védelme. Szabó Gábor. >Mi neked az egyház? Emberi szervezet e, amelybe csak úgy bele- születtél? Mi köt az egyházhoz? A születés véletlensége, az adózási teher vagy a társadalmi forma kényszere?« A léleknek rendíthetetlen meggyőződése kapcsoljon hozzá és nem olyan, amit pénzen meg lehet vásárolni. Az ember egyéni vallásossága Istenhez közeledés, az egyházban pedig Isten közeledik az emberhez; a kettő találkozásának tehát úgy az egyén vallásossága, mint az egyház intézménye egyaránt lényeges feltétele. Aki állandó közösségben akar lenni Istennel, látogassa a hívők gyülekezetét, ahol erőt meríthet a hitetlenség ellen és az élet egyéb küzdelmeire. Ám ne megszokásból mint valami tanórán megjelenés sablon- szerűségéből, hanem kifejezhetetlen lelki sóvárgással keressük fel a templomot. Mert az egyház csupán a kereteket adja a valláshoz, tartalmat magának az egyénnek kell belevinnie.
