Harangszó, 1922
1922-11-19 / 47. szám
XIII. évfolyam. 1922, november 19. 41 szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a Dunántúli Lullier-Szövetsúii. Kéziratok Lovászpatonárs (Veszprémmc^ye), előfizetési dijak, reklamációk a HARANGSZÓ kiadóhivatalának Bzentgotthárdra (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap. s ZERKESZTIK: SZALAY MIHÁLY, NÉMETH KÁROLY, CZIPOTT GÉZA. Szerkesztö-kladóhlratal: SZENTGOTTHÁRD, Vasvármegye. A „HAKANUSKO“ előfizetési ára: negyedévre 120 korona. liOther-Szövetégl tagoknak 10°/o-os kedvezmény. Amerikába küldve előfizetési ára egész évre 1 dollár. Egyes szám ára 20 korona. A „Harangszó* terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek ingyenpéldányokat küldünk. Miért vesztenek tért a protestánsok? Nemzetünk szaporodási viszonyaival foglalkozva fájdalommal kellett egyik cikkünkben megállapítanunk, hogy a protestánsok szaporodása még a kedvezőtlen országos szaporodásnál is kedvezőtlenebb s míg a zsidók a világháborút megelőző 70 év alatt 280%-kal, a róm. katholikusok 73%- kal: addig a reformátusok csak 40, az evangélikusok pedig csak 32% kai szaporodtak. Tehát szaporodásunk a katolikusokénál több mint kétszerte, a zsidókénál pedig kilencszerte kedvezőtlenebb. Vagyis számbelileg fokozatosan tért vesztünk. Miután láttuk a kivándorlási, a születési és halálozási viszonyokat, kerestük a nemzetpuszlító bajok okait s rámutattunk a Bibliának a gyermekáldásról és gyermeklelenségről vallott ítéletére: most már talán érthetőbb é3 helyesebb választ adhatunk arra a kérdésre, miért vesztünk tért mi protestánsok ? Körülöttünk protestáns ország nincs, tehát a szomszéd államokból bevándorló kereskedők, gyári munkások és bányászok nem a mi számunkat gyarapítják; ellenben a kivándorlás az evang. népességben tett legnagyobb kárt, mert míg száz magyar állampolgárból csak 7, száz ki vándorlóból 10 esik az evangélikus- ságra. Ez azért van így, mert a mostoha megélhetési viszonyok a ruténeken kívül leginkább a tótokat kényszerítik hazájuk elhagyására, az evang. egyház tagjai közt pedig a tótok vannak legnagyobb számmal. Ugyancsak a mostoha viszonyok okozzák azt is, hogy a tuberkulózis a tótok közt pusztít legjobban s halandóság tekintetében mindjárt a szer- bek után következnek. Míg a magyarság halálozási arányszáma: 25, a tótoké: 29 s míg az élet átlagos hosszúsága hazánkban 40 év, a rosz- szul táplálkozó és sokat sanyargó tót férfiaké csak 34. A tót nők átlag tovább élitek, de az ő életidejük is két évvel rövidebb a magyar férfiak és nők átlagos életidejénél. A tót lakosság nagyfokú halandósága szintén károsan hat az evangélikusság szaporodására. A protestáns egyházak az utóbbi időben inkább városokon erősödtek, a városi élet pedig mindenütt kedvezőtlenebb hatást gyakorol a szaporodásra, mint a vidéki. Nem kedvezett a protestánok számbeli növekvésének kulturális fensőbb- ségiik sem, mert általános tapasztalat szerint a műveltség gyarapodásával mindenütt csökken a születések száma. Kedvezőtlenül hat a protestánsok szaporodására az is, hogy az értelmiségi pályákon, a szellemi foglalkozások terén aránylag sokkal nagyobb számban működnek, mint a többi keresztyén egyházak tagjai; a szellemi munka pedig természetszerűleg károsan hat a családok termékenységére. Ők érzik aránylag legjobban az értelmiségi pályákkal együttjáró késői házasságkötésnek a házasfelek közt előforduló nagy korkülönbségnek és nagyszámú nőtlenségnek a születések csökkenésében s a halálesetek növekvésében mutatkozó káros hatását is. Számokkal bizonyítottuk előbbi cikkeinkben, hogy az értelmiség szaporodása mindenütt kedvezőtlenebb a más foglalkozásuakénál, a késői há zasságkötés kevésbé termékeny s a nőtlen férfiak halandósága sokkal nagyobb. Az is kárunkra billenti ebben a tekintetben a mérleget, hogy nálunk aránylag sokkal kevesebb a szegénység, különösen a nincstelen és cselédsorban levő szegénység, akiknél rendszerint nagyobb a gyermekáldás, mint a jobb móduaknál. Szellemi és gazdasági fensőbbsé- günkkel nagy tért és befolyást vívtunk ki magunknak hazánk fejlődésében s nélkülünk itt sokkal nagyobb szegénység és elmaradottság volna: d# az árát számbeli térveszteséggel keservesen megfizettük. Pedig ennek nem kellett volna természetes utón okvetlen így történnie, legalább is nem ilyen nagy mértékben. A protestáns Németország, Hollandi, Svédország még magasabban állnak szellemi és gazdasági tekintetben, mégis jobban szaporodnak, mint akár mi, akár a művelt francia, akár a sötát műveletlenségben és koldus szegénységeen tespedő spanyol. Mostoha viszonyoktól kivándorlásra kényszerített s korán sirba döntött tótjaink mellett elég sok kedvező viszonyok közt élő magyar és német protestáns van s a szellemi munkások mellett elég nagy a falusi föld- mfvelők száma, akik nálunk is bőven pótolhatnák az amazoknál mutatkozó veszteséget, mint a nyugati protestáns országokban. Csakhogy nálunk a falusi lakosság sem szaporodik kellő mértékben s a német családok sem kívánják a bővebb gyermekáldást. Itt tehát mélyebben fekvő valláserkölcsi bajról van szó. Nem tagadhatjuk, mert a valóság ránk cáfolna, hogy áttérések és gyermekátengedések révén sokat vesztünk. 1896 óta az áttérések összes száma 103.870. Ebből a kath egyház nyeresége 21.092, a babtistáké 2.123, a többi más felekezeteké, ellenben a ref. egyház vesztesége 8.715, az evang. egyházé 4.837. A gyermekek átengedése még nagyobb kárt tesz bennünk, mert egy egy megegyezéssel két, három, sőt több születendő gyermeket elveszthetünk.
