Harangszó, 1922
1922-01-22 / 4. szám
1922. január 22. HARANOSZÓ 37 van szó. Kiküldtek ugyan a vallási sérelmek megviugálására alkalmatos bizottságot, tanakodtak is bőségesen, de hasznát a munka nem láttatta. Az 1722 iki esztendő títa a magas helytartótanács fonja a kötelet a protestánsok nyaka köré. Amit ország- gyűlések, királyi rendeletek elmulasztottak, azt bőségesen elvégezi ez az átkozott institúció. — Százötven templomunkat máris elvették ! — veti közbe Korláti. Iskoláinkat megregulázzák. Rafanides a fejét rázza. — Nem ez tesz tönkre, hanem a hurok fojt meg. A templomot visszaszerezzük, vagy újraépítjük, kikorbácsolt papjaink nyomába újak lépnek, hanem amit erőszakkal, kedvezésekkel és Ígérgetésekkel a lelkekben kárt tesznek, azt talán sohase pótolhatjuk. A szentekre és Szűz Máriára kell esküdniük a követeknek és a hivatalnokoknak. Nincs eskü, nincs állás. A tőlünk áttérőket jutalmazzák, a hozzánk áttérőket büntetik és megbélyegzik. Népünket a kaíholikus papok hatalma alá hajtják s papjaink munkáját lehetetlenné teszik. Mi lesz velünk? Elvész a nép?... Elvész a hivatalnok sereg?... Elvész a nemesség is s odaadja hitét egy királyi vállveregetésért?... Korláti változatlan arccal néz maga elé, mintha nem is érdekelné a beszéd. Azután odavetőleg így szól: — Hát hallotta prédikátor uram azt a szigorú rendelkezést, mellyel egybeírják a nemes embereket. Akinek armálisa nincsen tulajdonában, annak nemességét külön comissió megvizsgálja. Beszélik azt is, hogy ezután birtokot is csak nemesek szerezhetnek. .. Rafanides némán integet fejével, azután csendesen mormogja: — szegény evangélikus nemesek 1 Beh soknak nem újítják meg az armálisáiJ — Hivatalokba is csak katholiku- sok kerülhetnek, — folytatja megszakítás nélkül Korláti. — Az udvar gráciájába se kerülhet más, hanem csak ki a felséges uralkodóval egy hiten dicséri Istenét. Mintha az igaz- rágot is csak az találná meg, akinek köze van a szenteltvízhez Jól vigyázzon kegyelmed, prédikátor uram, ha még egy félszázadon keresztül ilyen sorsunk lészen, úgy anyaszentegyhá- zunk megszűnt élni. Kis idő múlva lassabban folytatja. — Kegyelmeteknek vagyon ugyan nehézségük, de nincsen veszendósé- gük. Néhányuk hitből és meggyózódés- ből-e, avagy türelmetlen disputációból megmaradnak a nyáj pusztulása dacára a prédikátori tisztben. Sokuk pedig hajlékát és betévő kenyerét védelmezi. Ellenben mi, a nemzet elei kockára vetjük mindenünket. A családok sorsának ajtaja a templom- ajtók szerint nyílik, avagy csukódik. Aki gráciában akar maradni és gyermekeiről gondoskodni kíván, az sokat forgatja elméjében ezeket a dolgokat. Rafanides beszédközben meg-meg- áll s szeme szögletjéből kémlelve vizsgálgatja Korláti köhideg arcát. Homlokán lassanként mély redők húzódnak végig s összevont, erős szemöldöke alatt úgy villámlik tekintete. mint a távolból közelgő viharfelhő mélyén felszikrázó égi tűz. Lépés közben meg-megrázza fejét. — Az egyház ügye — szól azután lassan, megfontoltan, — elsőben is a szent Isten ügye. Ha van evangé- lio’.ni igazságunk, úgy van életünk és kegyelemből megtartásunk. Ez bizonyos! Azután az egyház ügye a teikiismeret és meggyőződés kérdése. Természetesen a becsületes embereknél. Hitvány az a prédikátor, ki meggyőződése ellenére, fehér kenyérért papol, de... Korláti leereszkedő mosolygással ránéz a prédikátorra s megveregeti vállát. — Ne heveskedjók, prédikátor uram... Ds Rafanides szembefordul vela s kemény tekint Me belefuródik Korláti leikébe. Tiltakozólag emeli fel kezét. — Nem végeztem még! Azt kell még megmondanom, hogy hitványak azok az előkelő főnemesek is, kik meggyőződésük ellenére, udvari gráciáért dolmányként hitet cserélnek... Korláti kényszeredetten mosolyog, azután egy szét rg sértődött, gőgös arcot mutat. — Vakmerő az ítélete, prédikátor uram.. . Rafanides elnéz Korláti feje mellett, azután lassan, hangsúlyozottan csak ennyit mond: — Nem a szó, hanem a cselekedet ítél!. .. A kert ajtónál Korláti leánya, Zsófia és Ilona jönnek a férfiak felé. Egymást átölelve tartják. Amint fejüket egymáshoz simítják, mintha két virágzó ágat hajtanának össze, egy rózsás* inü s egy hófehér virágos ágat. — Édesapám uram elé jöttem, —• mondja szelíden. Da Korláti arcán megmarad az előbbi kedvetlenség borulata. — Megint nagyon halovány az arcod! — mondja és megsimítja leánya fejét. —- Hát mi Nagyságod tanácsa eklézsiánk ügyében ? — kérdezi Rafanides. — Semmi különös. Várnunk kell!... Egy kissé elgondolkodik, azután rándít egyet a vállán. — Ha jónak látja, prédikátor uram, eléje is dolgozhatnak az ügynek. A pénz meglágyítja az embereket s bizonyára sokak szívét megindíthatjuk taleníomainkkaL A prédikátor szenvedélyesen rázza a fejét. — Pénz 1 mindig csak pénz és sohase az igazság !. , . De azután hirtelen megenyhül arca s érdeklődve fordul Korláti felé. — Bocsásson meg Nagyságod, az eklézsia gondjában egészen elfelejtettem Nagyságod ügyét. Remélhetőleg jó hireket nyert ez irányban s az ügy kedvező elintézése várható?... — Az ilyen régi, zálogos jószág pörnél sohase tudja az ember, mi lesz az ítélet. Pedig kicsikarom belőlük azt a birtokot, ha addig élek is!... — feleli Korláti s mozdulatlan arcát egy pillanatra a szenvedély tüze borítja el. — Segítse hozzá az igazságos szent Isten!... mondja egyszerűen a prédikátor. Igazságot igazsággal! Mikor Korláti távozása után Rafanides a gádor nyíláshoz érkezett, felesége várta s aggódó tekintettel vizsgálgatta arcát. — Felhős a homloka, jó uram!... szól s megsimítja férje hófehér haját. — Az ég felhős, Mária, — feleli lassan, — annak sötétségét Játod homlokomon. Igen, igen!... A felhők gyűlnek, gyülekeznek!... Nehéz vihar gomolyog a szemhatár szélén. De én hiszem, hogy a viharfelhők felett Isten is van !... • A kertből beérkeznek a fiatalok s nevetésük, mint ezüstcsengetyü csilingelőse betölti a Lázat. Mikor belépnek, Rafanides arcán szelíd ve- rőfény sugárzik át. (Folytatjuk) Olvassuk a bibliát! Zsolt, lük, 105.: Hol biblia a házban nincs, Hiányzik ott a legfőbb kincs. Tanyát a sátán ütött ott, De Isten nem lei hajlékot. Isten Országa polgárai. Jan. 23. Lukács 18. ío—n. Templomba- menők mozognak előtted. Azt gondolod, ezek azok a polgárok. Pedig nagy különbség van a templombamenők közt. Sokan
