Harangszó, 1922
1922-01-22 / 4. szám
34 HARANGSZÓ. 1922, január 22. 80—100 milliót eldőzsölni. És van lelke a .sok gazdagnak bíborba, bársonyba öltözni és mindennap vígan lakomázni, míg a lázárok morzsa nélkül, sebekben fekve pusztulnak és még az ebek is több részvéttel vannak irántuk, mint az emberek. Nem halljuk a halál pitvarából felénk zúgó szemrehányást.. Mi éhen halunk és van lelketek akkor dőzsölni ? És van lelkünk ekként alamizsnát várni és kezét nyalni bármelyik végig korbácsoló és megrugdaló ellenségünknek, csak hogy nekünk ne kelljen örömeinkről lemondani, asztalunkról morzsákat odaadni. Nemcsak szerencsétlenekké lettünk, hanem úgy látszik, igen le is alja- sodtunk és a világ megvetésére is méltókká akarjuk magunkat tenni. És amellett Keresztyén Magyar- országról, keresztyén kurzusról beszélnek azok is, akiknek sejtelmük sincs a keresztyénségről és magyarságról, csak épen itt születtek és itt keresztelték meg őket. De ha már a mások iránt való jó érzés hiányzik, legalább magunkra gondolnánk és ne felednénk el, hogy egy test tagjai vagyunk s ha a test egy helyen el kezd pusztúlni és nem látunk a gyógyításhoz, az a pusztuló rész halálba ragadja az egészet. Lássunk a gyógyításhoz. Ne legyen itt addig senkinek kedve mulatni, ne kerüljön itt addig egyetlen fillér se hiábavalóságra, míg csak egy ember is éhezik, egy magyar szenved is idegen rabságban s egy darabja hi- ányzik is az egységes hazának. Szalay Mihály. Lőcs Istók álma. Elbeszélés. Irta: Csite Károly. Istók szörnyű nagy haraggal ütö- gette öklével a terített asztalt: — Hozd be már a rétest is, mert tovább nem várok ! Micsoda szörnyűség, hogy megeszem a levest, aztán még egy fertály órát várnom kell a másik tál ételre 1... — No, csak ne legyen kié olyan rettenetes türelmetlen 1 — hozta Julis asszony a sült rétessel felhalmozott nagy tálat. — Nyers volt a fa, keservesen égett a tűz, hát tovább tartott a rétes sülőse. Osztég azt is tudhatja, hogy az ilyesminek elkészítése több idejét elveszi az ember gyerekének. Kapi püspök pásztorlevele a toborzásról. Azon alkalommal, hogy a kötelező katonai szolgálat alapján szervezett hadsereget a békeszerződés megszüntette s nemzetünk kénytelen toborzással önkéntes hadsereget felállítani, Kapi Béla dunántúli püspök a következő pásztorlevelet adta ki: Jelen pásztorlevelemmel nem egyházépítő munkára, hanem a haza megmentésére hívom fel az egyház- községek lelkészeit és tanítóit. Nem is csak hozzájuk szólok, hanem híveiknek továbbadott izenetem által szólok evangélikus népünkhöz, az evangélikus ifjúsághoz, az evangélikus szülőkhöz és mindnyájuknak azt mondom: jöjjetek, mentsétek meg a hazát! Ismeretes az a szomorú tény, hogy a fennálló kényszerhelyzet folytán kénytelenek voltunk az antant hatalmak által kiszabott békefeltételeket elfogadni. Ennek következtében meg kell szüntetni a hadkötelezettség alapján fennálló hadseregünket és önkéntes jelentkezés alapján új, de még így is korlátolt számú hadsereget kell szerveznünk. önrendelkezésünket megsemmisítő és önvédelmünket kockára vető eme szégyenletes békepontot — mint a többit is egytől-egyik — nemzetünk megsemmisítésének vágyától eltelve diktálták a győző hatalmak. Minden gondolkodó magyar ember tisztában lehet ezen békepont igazi célzatával. Nemzetünk erejének megtörése, szuny- nyadó reménységeinek teljes letörése — Nekem ne magyarázz semmit, hanem azt tartsd be, hogy amikor az asztalhoz ülök, itt legyen azon minutában az étel 1 — ordította Istók. S maga elé húzta a tálat, elhallgatott: birkózott szörnyen a rétessel. Koldus asszony imádsága hallatszott be a félig nyitott szobaajtón. Julis egy kis szelet rétesért nyúlt, hogy kiviszi számára. — Mit akarsz?! — támadt rá Istók dühösen. — Tőnkre akarsz tenni I... Az én keresetemből nem traktálod senki haszontalan koldusát rétessel... Nem tudod te azt, hogy egy szelet rétesért tiz koronát is kellene most a korcsmában fizetni ? 1 — Nem tudom, de nem is vagyok kiváncsi rá, hogy mit számítanak a. korcsmában érte, mert nem megyek én oda réteseket enni. Annak az értékét pedig épen nem számítgatom, amit a szegénynek adok, tudja meg a cél. De látnunk kell egyszersmind ezen rendelkezés veszélyes következményeit is. Ezeket ellensúlyozni csak akkor lehet, ha a nemzet gondoskodik arról, hogy a nemzeti hadseregbe hazafias, lelkes, kötelességtudó, nemcsak testben, hanem lélekben, jellemben is egészséges férfiak jelentkezzenek. A megbízható hadsereg a jogrend, a vagyon és az életbiztonság védelme, a nemzet jövendőjének biztosítása, a belső béke védófegyvere. De viszont egy megbízhatatlan hadsereg kifelé a meghunyászkodó gyávaságot, befelé pedig az erélytelen tehetetlenséget, a fegyelmezetlenség és rendetlenség veszedelmét jelenti. Nemzetünk megpróbáltatása még nem ért véget. Ha élni akarunk, akkor az előttünk álló időben is kitartással, hűséggel teljesítenünk kell a haza iránti kötelességeinket. Ez a kötelesség a harcterek vérfürdőjében megfürdetett, gránát-tüzek viharában megtépett, de mindig dicsőséget jelentő nemzeti zászlónk alá hívja a nemzet ifjúságát. Lássa be mindenki a nemzeti hadsereg fontosságát. Tegye szívére kezét. Hajoljon le az anyaföldhőz és kérdezze meg tőle: mit vár az ő fiaitól, azután cselekedjék mindenki lelkiismerete szerint. Az ifjúság elé azok példáját állítom, kik hazánkat, nemzetünket a világháború emberfeletti küzdelmei között életük, vérük feláldozásával és kockáztatásával szolgálták, ök igazi fiai voltak a hazának 1 Tegye meg a mai ifjúság is a maga kötelességét 1 Immár nem kényszerből, hanem önként, nem a törvény kötelező parancsára, kiel — felelt meg Julis az emberének. — Pejg számicsd. Megböcsüld annak az értékét, amiért én dolgozok. — Nonol Mindig csak a maga dolgát hándálja föl, pedig én is dolgozok ám valamit a háznál és a gazdaságban. Tán még többet, mint kié. Azért nekem soha nem tiltja meg azt, hogy a szegénynek valamit adjak, — hagyta magára Julis elszomorodva az urát. — Szerencséd, hogy elmentél mellőlem 1 — szuszogott Istók a nagy evésben. Pár perc alatt egymaga kiürítette a nagy tálat. Lomhán, nagyokat nyögve ballagott aztán kifelé. — Te! Hallod I — szólt be ilyenkép a konyhaajtón. Más neve nem volt előtte az asszonynak, mint »te«. — Itasd meg a marhákat, míg lefekszem egy kicsinyég a pajtafiába. Nem jól érzem magamat: fáj a fejem.
