Harangszó, 1922
1922-10-01 / 40. szám
1922. október 1 HARANQSZO. 309 Anyám sírjánál.*) Zarándok útamnak végcéljához jutva Egy korhadó fejfán, nyugszik homlokom, Hangtalan fájdalom békjóiba verve — Lelkem téged ölel: mohos sirhalom. És ahogy ráhajtom bús, árva fejemet — Lent, a sír mélyéből mintha hallanám: Rég porladó ajkak áldó suttogását S előttem vagy újra, — drága, jó anyám. Glóriás alakod, féltve borul fölém, Szemed könyel telve — úgy, mint egykoron. Szerető szavadra, meleg vigaszodra, Elcsitul szivemben minden fájdalom. Hervadt őszirózsák, lehullt falevelek Beszéljetek rólam sir éjében, Mondjátok: jönnék már örök álmodásra — Megpihenni vágyom — nála, odalenn. Vagy mégse szóljatok életuntságomról — Ne okozzon szótok, nehéz bánatot. Hisz’ az anya szíve — még poraiban is — Gyermekéért ujjong — avagy sír, zokog. Ne zavarjátok fel mostani nyugalmát, Földi lét gyötrelmét had pihenje ki. Mondjátok azt inkább : hogy én boldog va- Síri éjszakába napsugarat loptok [gyök. S tudom, feszáradnak hulló könnyei I Hudy Ilona. ■) Mutató Hudy Ilona „Mezei virágok" című verses kötetóból. KORKÉPEK. .................... Karcolatok a hétről. A hithűség és lapunk iránti szeretet feljegyzésre méltó módon nyilvánul meg a nagybörzsönyi (Hont m ) gyülekezet szórványában, Zebegény- ben, amelyet mintaképül lehet állítani minden gyülekezet és minden szórvány elé. Ebben az elragadóan szép fekvésű dunamenti falucskában mindössze négy evangélikus él s lapunk mégis háromnak jár: Farkas Imrének, a kiváló iró eszményi lelkületű szép hitvesének, Hudy Ilonának, lapunk finomtollu poétamunkatársának és Baksy László Ernő sport- iró, főhadnagynak. És őknemcsak járatják a lapot, hanem terjesztik és szeretik is, aminek bizonysága Farkas Imre örökszép, édes- muzsikás költeményei. S a zebegényi hitélet nem merül ki csupán lapunk szellemi és anyagi támogatásában; vasárnap délelőttönként összejön a „Harangszó Társaság* Hudy Ilona evangéliumos hangulatú lakásán, ahol a pesti és a környékbeli barátnőkkel teljessé lett meghitt gyülekezetnek — gyönyörű hö'gykoszou ! — bibliát olvas a házikisasszony... Ha az itt nyaralt festőművészek valamelyike láthatta volna ezt a megkapó képet, bizonyára megörökíti és tárlatra állítja ezzel a címmel: Kövessétek!... Olvassuk a bibliát! Istennek átadott élete. Okt. 2 51. Zsolt. 19. „Isten kezében van az életünk“ — mondják sokan anélkül hogy valaha igazán átadták volna azt Ö neki. Nem lehet a dézsmán, a lelkűnkön kell kezdeni az Istennek való életátadást. Nem azért, mert ez a legkönyebb, hanem azért, mert hiába ad valaki bármily drágaságot, míg nem adta Néki át a lelkét. Hiszen ezen keresztül kell lefolyni minden átadásnak 1 A lélek átadása az, hogy Istent teszed úrrá a lelked feiett. Okt. 3. I. Karinthus 6. io—so. Akik illatos imakönyvekből ismerik Istent, töprenghetnek, hogy szabad-e terhelni Őt a testünk élete átadásával. Légy nyugodt, Isten méltóságát inkább sérti, aki nem akarja úrrá tenni Őt bűnfészkekkel tele teste felett. Nem elég a lelket átadni, hiszen a mi életünknek igen nagy része a test dolgaihoz fűződik s a tudósok is bizonyítgatják, mily szorosan függ össze testünk és lelkünk. Hogy is maradhatna átadatlanul a tested élete, mikor arra Istennek is nagy szüksége van. Sokszor csak testeden mutathatod meg mi van a szívedben. Okt. 4. II. Korinth. 10.s. Testből és lélekből áll az ember, de az Istennek való élet-átadásnál külön kell gondolni a szellemi életünkre. Aki Istené akar lenni, az nemcsak nem tehet, de nem is gondolhat, nem is beszélhet, nem is ábrándozhat mindent. Mindenekelőtt meg kell tisztítani emlékező és képzelő tehetségünket, lerombolva mindent, ami csak gondolatban is Isten ellen meredezik bennünk. Ezután nem nézegetünk minden képet, nem dalolhatunk minden nótát. Ellenben minden szellemi képességünket mozgásba hozzuk Isten szolgálatára. Okt. 5. 100. Zsolt. 2. A szerszámokkal együtt nyilván Istennek kell átadnunk azt is, amin dolgozunk velük. Az átadottságot nem biztosítjuk azzal, hogy valami szép foglalkozási ágat választunk. Munkánk akkor van átadva az Urnák, ha még azt is, amit mások másért, mi nem becsületességből, nem szorgalmasságból, hanem az Űrért tesszük benne. Két dolog árulja el itt, hogy hogyan állasz. Az egyik az, hogy tudsz-e mindig örömmel dolgozni. A másik az, hogy munkád gyümölcsét mire használod. Okt. 6. Józsue 24. is. Kevéshelyen pró- báltatik ki úgy tövéről-hegyérc az Istennek átadóit élet, mint a családban. Már a megalapításnál. Ha nincs igazán rendben e dolog, annyi kísértés támad, hogy bele menjen valaki egy olyan házasságba, amelyben aztán ugyancsak nehéz lesz Istennek átadott életet élni. Pedig a családi élethez semmi sem kell jobban, mint Istennek átadott élet. Nem csak azért, hogy megszépítse s türhetővé tegye, hanem hogy egyáltalában rendeltetéséhez juttassa a családi életet. Okt. 7. Máté 5. is—17. Az Istennek átadott élettől nem rövidül az sem, aki él, de az sem, akik között valaki azt éli. Sokat kell időznünk az Úrral való egyedüllétben, nem is veszünk részt mindenben, de még sem szabad az átadottnak elzárt életet élni. Piacokon és állomásokon, nagy társaságban s kis találkozásokban minden alkalomra ki kell terjesztenem az átadottsá- gomat. Okt. 8. János Jelen. 3.is. Milyen bemár. A parányi kicsi és mégis végtelenül nagy szó hallatára sem nyugodott meg; eldobált szavak viszhangja kongott szívében : — Ha köztem és a haza közt kellene választani, vajon melyikhez szegődne az én Mátém? Ha férfi vagy és szeretsz, erre felelj igazat annak, akinek a szive érted dobog s hörgő hangja arra figyelmeztet: nagyon vigyázni, mert — nagyon törékeny 11... Erre nem lehet felelni, csak hallgatni. Vagy mondani valamit. Máté évődött: — Nem választanék: magammal vinném az én fehér galambomat is ... — Ó, akkor bárcsak itt lennének már a fejedelem dandárai 1 — ragyogta boldogan, meg újra elkomolyodott; talán nagy, szelidkék szemei a láthatatlant látták: — Hátha a hit és az élet között kellene választani? Máté arca elsötétedett: — Bohó, édes gyerek! Honnét szedi ezeke* a kínzó kérdéseket? Miről érzi a madár a vihar közeledtét? — Honnét ? — A közelből. Hazát, hitet, szerelmet úgy csereberélnek körülöttem az emberek, mint váltóruhát. Zsuzsa néne mondta, hogy Németh Bálint labanccá lett, elhagyta ősei hitét s a Török családnál is gyakori vendégek a soproni jezsuiták ... kiürül a nemeskéri templom, ahol... pünkösdkor ... Mint vakító gyöngy-fogaival varrásközben a fonalszálat, úgy pattantotta el hirtelen a szót; nem tudta tovább mondani, olyan lett az arca, akár a napsütötte alma, amely lehull, mert nem bírja el a forró- ságot. Máté vállára hajtotta aranykoszorús fejét s pihegve hallgatta az egyre szenvedélyesebbé váló szavakat: — Nem mindenki Németh Bálint és nem minden család Török család. Kuruc még lehet belőlem, de labanc soha I S ha a hitem és az életem között kellene választani, gondolkodás nélkül tartanám meg a hitemet — de ha a mátkám és a hitem között kerülne sor a választásra, akkor... nem tudom mit csinálnék ... Az utolsó szavakat már ércét vesztett hangon ejtette ki| Máté, sjmintha elszédült volna, kissé megtántorodott. Jucika, mint a fenyőt ölelő folyondár, mely fehéret nyílik, fonta körül karjaival s úgy beszélt hozzá halk, édes szóval: — Nem 1 Nem akartam én ilyen messzire elmenni. Ne haragudjon édes Máté s ne fájjon az, ha aggódó lelkem nehéz érzései szavakban kerestek utat a leikéhez ... Dehogy haragudott — dehogy 1 Egymásra borultak és nevettek, hiszen gyerekek voltak. Vagy talán sírtak, mert már nem voltak gyerekek? Ki tudná azt megmondani ? 1... (Folyt- kör.)
