Harangszó, 1922

1922-09-24 / 39. szám

XIII. évfolyam.

1922 szeptember 24.

39. szám.

Alapította:

K A PI BÉLA

1910-ben.

Laptulnjdonos:

a Dunántúli Lnttier-Szövetsßo.

Kéziratok Lovászpatonára (Veezprémmegye), előfizetési díjak, reklamációk a HARANGSZÓ kiadóhivatalának Bzentgotthárdra (VaBv&rmegrye) hüld ondók. Elófizotést elfogad minden evang. leikása is tanító.

HeoJ«l8nlk minden vasárnap.

Szerkesztő-ki adóhivatal:

szentootthArd,

Vasvármegye.

A HAUANGSZO elóflzetisl ára: félévre 120 korona, negyedévre 60 korona. Luther-Szöretégl tagoknak 10°/o-o8 kedvezmény. Amerikába küldve előfizetési ára egész évre 1 dollár. Egyes szám ára 9 korona.

SZERKESZTIK:

SZALÄY MIHÁLY, NÉMETH KÁROLY, CZIPOTT GÉZA.

A .Harangszó* terjesztésire befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek ingyenpildányokat küldünk.

A kedvezőtlen szaporodás okai.

Számottevő bevándorlás nem növeli, ellenben nagy mértékű kivándorlás apasztja hazánk lakosságát. Ezt a veszteséget azonban könnyen lehetne pótolni, ha több volna a születés, kevesebb a halálozás.

Ha az utóbbit vesszük vizsgálat alá, fájdalommal kell megállapítanunk, hogy hazánk a legnagyobb halandó- ságu államok közé tartozik. Míg pl. Svédországban ezer emberre csak 16°/'o, nálunk 26% halálozás esik. Ebben a tekintetben azonban a múlthoz képest határozott javulásról beszélhetünk, mert még 1892-ben is 35%, vagyis 9%-kal több volt a haláleset.

Különösen nagy nálunk a gyermekhalandóság és a tuberkulózisban meghaltak száma. Evenként születik 750 ezer gyermek s ebből egy éves kora előtt meghal 150 ezer, vagyis minden ötödik. Nemzetiség szerint legtöbb gyermek hal meg a szerbeknél és oláhoknál, legkevesebb a magyaroknál és németeknél. A szerbeknél a gyermekhalandóság 99%, a magyaroknál 67°/0, a németeknél 64%. Vallás szerint pedig legtöbb gyermek hal meg a görögkeletieknél, legkevesebb a zsidóknál.

A nagy gyermekhalandóság okaiként rámutathatunk egyes néposztályok műveletlenségére és nagy szegénységére, amelyek miatt nem tudnak a kis gyermekkel helyesen bánni. Sem tisztán nem tartják, sem táplálását helyesen be nem osztják, sem az anya nem vigyáz, vagy nem vigyázhat magára, helyes táplálkozására s vagy agyon éheztetik, vagy ami még gyakoribb, agyontömik a kis gyermeket. Igen nagy baj, hogy sok helyen még ma sincs értelmes

és kellőleg kiképzett szülésznő, aki okos tanácsot adna, hanem legtöbb helyen maga is többet hisz a vén- asszonyos beszédnek, mint az orvosoknak és segítség helyett kárára van az anyunak is, gyermekének is. Nem véletlen, hogy a gyermekhalandóság a legműveletlenebb nemzetiségeknél, a szerbeknél és oláhoknál legnagyobb, a legműveltebbeknél, a magyaroknál és németeknél pedig legkisebb.

Igen fontos a szülők testi, lelki és erkölcsi egészsége. Beteges testű, roncsolt idegzetű, erkölcstelen életű, vagy épen nerni betegségben szenvedő, nagy iszákos szülők gyermekei rendszerint gyöngébbek, mint a józan és tiszta életű szülőké. Sok gyermek szemmelláthatóan magán hordja a szülők bűneinek büntetését, hogy korai halálával, vagy nyomorúságos életével örökös vádat szórjon a lelki- ismeretlen szülőkre.

Egyik faluban nagyon föltűnt a sok gyermekhalott. Kerestem az okát és abban találtam, hogy a szülők nagy mértékben éltek szeszes itallal, az anyát áldott állapotában sem kímélték a nehéz munkától, az asszonyok aránylag igen soványan éltek, igen korán férjhez mentek, közeli rokonok összeházasodtak s a részeges bába tanácsára nemcsak a szülő anyát, hanem a kis gyermeket is pálinkával itatták. Sok volt a gyöngén született gyermek és sok abban halt meg. hogy a száját görcs húzta ősz- sze, ami miatt nem szophatott és több napi kínlódás után valósággal éhen pusztult.

A gyermekhalandóságot pagyon növeli a rokonok házassága s a szülők túlságos fiatalsága, de épen úgy a szülők öregsége is. Minden ter- mészetellenesség megboszulja magát.

Nagyon sok pusztítást végeznek nálunk a gyermekjárványok is, aminek az orvosok csekély száma mellett főként az az oka, hogy a műveletlen szülők még ma sem hiszik, hogy vannak ragályos betegségek, mikor szemmel látható, hogy egyik betegség csak egyenként jelentkezik s bátran érintkezhetik a beteggel akárki, ellenben a másik, ha egyszer föllépett, gyorsan terjed és sokszor pár hét alatt egész községen, sőt vidéken vógigseper.

Sok áldozatot követel gyermekek, felnőttek közt a tuberkulózis, amelynek leggyakoribb és legismeretesebb fajai a tüdőbaj és a csontszú. Tuberkulózisban évenként 70 ezer ember pusztul el. Legjobban el van terjedve ez a baj a tótok között, akik ugyan jó levegőben élnek, de rosszul táplálkoznak és sok pálinkát fogyasztanak.

Elősegíti ezt a bajt a rósz levegő, az egészségtelen, nedves és szoros lakás, a rósz táplálkozás, a megerőltető foglalkozás, a szeszes italokkal és dohánnyal való élés, a nemi kicsapongás, a rokonok házassága, az éjjeiezés és a tuberkulózisban szenvedőkkel való érintkezés. Igen sok tüdő- bajos akad a bányászok, a dohánygyári és egyéb gyári munkások, valamint a füstös kávéházakban éjjelező cigányok között.

Ha a halálozást nem és családi állapot szerint vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a férfiaknál nagyobb a halandóság, amennyiben 100 nővel szemben 104—105 férfi hal meg, sőt a fővárosban 120. A nőtlen és özvegy férfiak közül kétannyinál is több hal meg, mint a házasok közül. 35 — 49 év közt meghal házas férfi 8%, nőtlen és özvegy pedig 19%.

Nemzetiség szerint ilyen a halandóság: a szerbeknél 31%, az oláhoknál 28%, a tótoknál 27%, a magyaroknál 25%, a németeknél 24%, a zsidóknál 16%.

Ez a sorrend szemléltető például