Harangszó, 1922
1922-09-10 / 37. szám
XIII. évfolyam. 1922. szeptember 10. 32. szám. AlipitotU: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a DanáQtúll Latber-SzOvetséo. Köziratok Lov&szpatonAra (Veszprémmegye), előfizetőst dijak, reklamációk a 11ARANGSZÓ kiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vaavármegye) küldendők. Előfizetőst elfogad minden erang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztő-kiadóhivatal: SZENTGOTTHÁRD, Vasvármegye. i FURAN6SZ0 előfizetési ára: félévre 120 korona, negyedévre 60 korona. Lnther-fisöretégl tagoknak 10°/o-os kedvezmény. Amerikába kőidre előfizetési ára egész évre 1 dollár. Egyes szám ára 6 korosa. SZERKESZTIK: SZALAY MIHÁLY, NÉMETH KAROLY, CZIPOTT GÉZA. A .Harangszó* terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek ingyenpéldányokat küldünk. A kedvezőtlen szaporodás okai. Nemzetünk szaporodása a szláv i és germán fajú nemzetek szaporodá- i sánál sokkal kedvezőtlenebb s nálunk > csak az olaszok, spanyolok és fran- ) ciák, vagyis a román fajú népek áll- i nak rosszabbul. De mi, fájdalom, nem i a szláv és germán népek szaporodá- i sát igyekszünk megközelíteni, hanem » egyre lejebb sülyedünk a román né- I pék felé. Az 1890. évi népszámlálás szerint 1 tiz esztendő alatt szaporodtunk 10.91 % kai, az 1900-iki szerint 10 21%- 1 kai, az 1910-iki szerint pedig csak l 8*48#/0*kal. Tehát szaporodásunk a 1 béke utolsó 30 évében fokozatosan I hanyatlott. Mekkora rést vágott, azu- 1 tán még sorainkban a háború, mikor i a nemzet szine-java fegyvertől hullott i el, itthon pedig elmaradtak a szüle- l tések, ellenben a sok aggódás, fárad- e ság és rósz táplálkozás miatt annyira i megszaporodtak a halálesetek, hogy i csak az 1918. évben 182 ezerrel töb* i ben haltak meg itthon, mint ahányan k születtek. Kedvező valamely nép szaporo- u dása, ha a születések száma jóval il fölülmúlja a halálesetekét, s a kiván- b dorlás kicsiny, ellenben a bevándor- i( lás nagy. Lássuk először a magyar ki- és A bevándorlási viszonyokat. Hogy ezek ti milyen fontosak a népesség szaporodj dására nézve, mutatja amerika pállj dája, amelynek lakosságát a beván- b dorlás száz év alatt harmincötszörö- iKsére emelte. Míg Európa 1800 — 1900. Aközött 185 millióról csak 398 millióra, AAmerika 2 millióról 70 millióra szaporodott. Nálunk számottevő bevándorlás :ßaz utóbbi évtizedekben nem volt. bl Idegen bányászok és gyári munkások mellett főként a galíciai zsidó bevándorlás gazdagította népességünket Ezzel szemben azonban nagymértékű kivándorlás fogyasztott bennünket. S ami szintén nem mellékes dolog, nemzeti és keresztyén szempontból sokkal értékesebb elemeket sodort el tőlünk a kivándorlás, mint amilyenekkel a bevándorlás megajándékozott. Jórészt erős munkáskezeket vitt el amaz s nagyszámú élősdít hozott emez. Az európai világvárosok közül Páris, Berlin és Bécs csalogatott magába több-kevesebb magyart. Párásban a háború előtt egész sereg magyarral találkoztam. Ott szidták egyik magyar vendéglőben magyaros ételek mellett Magyarországot, hogy a dologtalan osztályokat tejjel-mézzel tartja, dolgos fiait pedig világgá ereszti. Emlékszem, mennyire fájt ez a vád, egyrészt, mert magyaroktól eredt, másrészt, mert sok igazság is volt benne. Berlinben annyi magyar él, hogy egy vidéki város kikerülne belőle. Bécsben pedig 129 ezerre rúg a magyarok száma. Egy időben erős kivándorlás indult meg Horvátországba, kiváltkép a szlavóniai megyékbe, ahol a háború előtt is csak nehéz küzdelemmel tudták magyar nyelvüket és nemzetiségüket megőrizni, ma pedig még jobban fenyegeti őket az elnyeletés veszedelme. Nagy szolgálatot tettek ott a magyarságnak a református gyülekezetek s a Julián-egyesület iskolái, valamint az államnak ez az intézkedése, hogy a szerteszórt magyarok gyermekeit áthozták a Dráván magyar iskolákba, így a gyékényesi nagy vasúti csomóponton egész otthont rendeztek be ilyen gyermekek számára, hogy kellő iskoláztatással megmentsék őket a magyarságnak. A háború szerencsétlen vége azonban tönkre tett mindent. A magyar lelkészeket és tanítókat kiutasították, vagy erős ellenőrzés alá vetették, a népet pedig erővel ki akarják forgatni magyarságából. A háború még 133 ezer magyart ért ott, pedig sokat elnyelt belőlük a horvát tenger. K» tudja, meddig bírják a még megmaradtak. A világi hatóságok mellett különösen nagy ellensége a magyarságnak a fanatikus kath. papság. Horvátországnál többet csalt ki hazánkból Románia és Bukovina. Magában Romániában 250 ezer magyar kivándorló él, akiket már mind elveszettnek tekinthetünk. De legnagyobb kárt tett népességünkben az r amerikai kivándorlás, amely a hetvenes években kezdődött Mosonmegyében. A háború előtt legtöbb ember kiment Sáros-, Zemplén-, Szepes-, Ung- és Abaujmegyéből. Innen csaknem minden tizedik ember kivándorolt. Sárosmegyében a hadkötelesek 60%-a hiányzott. Évenként az egész országból mintegy 120 ezer ember ment ki és csak 70 ezer tért vissza, sőt 1900 — 1910. között még rosszabb a kivándorlási és visszatérési arány, mert ebben a tiz évben 900 ezernél több a kivándorlási veszteségünk. A kivándorlóknak csaknem fele, számszerint 45%-a magyar, lélekszámúkhoz képest azonban legtöbb kivándorlót szolgáltatnak aránylag a rutének és tótok. De míg a tótoknak csaknem fele visszatért, a magyaroknak csak 18%-a. Az amerikai kivándorlást sokan nagy nyereségnek tartották, mert a kivándorlók sok pénzt küldöztek és hoztak az országba s a dollár nagy értéke miatt sok segítséget nyújthatnak ma is nyomorba jutott nemzetünknek. Ha pénzzel lehetne mindent megmérni, talán nyereségről beszélhetnénk, mert sok szegény ember ott szerezte házát, földjét, de nemzeti
