Harangszó, 1922
1922-09-03 / 36. szám
276 HARANOSZO. 1922. szeptember 3. kommissió tagjai fejbólintással járulnak hozzá nyilatkozatához. Rafanides arcából az utolsó vér- cseppet is kikergeti az indulat. Pehér sápadt arcából izzón világítanak mély tüzü szemei. — Ha a kommissió a terhelő tanú személyével elintézettnek látja a bizonyítás ügyét, úgy nékem semmiféle megjegyzésem nem lehet!... — Akkor a bizonyítási eljárást befejezettnek jelentem ki, feleli száraz hangon a kommissió elnöke. Megkérdezem vádlott prédikátort, mielőtt a kommissió tanácskozásra visszavonulna, kíván-e felszólalni? Rafanides néhány pillanatig gondolkodik, azután feláll s lassan néhány lépést tesz előre. — Életem immár nem előttem, hanem mögöttem van. Várni és kívánni valóm nincsen, különösen az emberektől nincsen várni és kívánni valóm. Sokat küzdöttem az igazságért. Elszenvedtem a hajléktalanság keserűségét. Bujdokoltam üldözök elől. Sirattam szétdöntött gyülekezetemet és egyházamat. A mostani üldöztetés közepette is mindennel leszámoltam és mindenre elkészültem. Legjobb szeretnék minden felesleges szó nélkül az ítélkező kommissió elé lépni, de mégis ezt nem tehetem. Midőn tehát a kommissió lelkiösméretéhez szólok, nem magamnak, hanem az igazságnak kérek kedvezést. Engem eltiporhatnak, börtönbe vethetnek, életemtől is megfoszthatnak. Ne gondolják azonban, hogy ez csak egy ember elitéltelését és megsemmisítését jelenti. Bennem és velem keresztre hurcolják az evaDgéliom alapján álló anyaszentegyházat s a lelkiismeret-' beli szabadság örökkévaló isteni igazságát. Reresztrefeszítik az igazi testvéri szeretetet, a Krisztus boldogító tanításait, magát a Krisztust. Érdemes kommissió, vegyék eszükbe, hogy ami igazságtalanságot netalán velem cse- lekesznek, az veszendőn elrnűlhatik e földön, de valamit bennem és velem evangélikus anyaszentegyházunkkal és az isteni igazsággal szemben cse- lekcsznek, az az emberek elmúlása után is megmarad. Családomat nem féltem. Önmagamert könyörgő szót ajkam nem ejt. De könyörgöm szolgaházai gyülekezetemért és annak népéért, könyörgöm anyasz-mtegyhá- zamért és annak krisztusi igazságaiért. Önök ítéletükkel vagy a szeretetet, igazságot és békességet, vagy a gyűlöletet, ellenségeskedést es igazságtalanságot szolgálják. Ítélkezzenek önök úgy felettem, hogy önök is a történelem és a szent Isten itélőszéke előtt állanak I... A kommissió elnöke iratait teregeti maga elé s egy darab papiroson jegyzeteket készít. A bizottság többi tagjai szótlanul néznek maguk elé. A prédikátor távozik. Rövid idő múlva a kommissió elé hivatják s kihirdetik előtte az ítéletet. Eszerint a kommissió Rafanides Sámuel szolgaházai prédikátort, mivelhogy az állam fennálló törvényeit meg nem tartotta, törvénybe ütköző lelkipásztori munkálkodást folytatott, a római katholikus egyház igazságait gúny tárgyává tette, a felséges uralkodóház, az állam és a társadalmi rend ellen féktelenül izgatott, prédikátori állásától ezennel elmozdítja, szigorúan meghagyván néki, hogy 24 óra leforgása alatt a parochiaházat teljességgel kiürítse s Szolgabáza községéből mind egész családjával egyben eltávozzék. A szolgaházai lakosság lelkigondozásával, addig is, míg a szolgaházai eklézsia sorsa felett a helytartótanács véglegesen rendelkezik, Ferenc pátert bízza meg, kinek is a templom, az összes értekek és hivatalos könyvek azonnal átadandők. Rafanides végigsimítja homlokát, azután megindul az ajtó felé. Valamit szólnak neki, de nem hallja. Mikor beteszi az ajtót, eszébe jut, hogy elfelejtett meghajolássa! elköszönni. Végigmegy a folyosón, azután befordul a lépcső felé. A felső lépcsőfokon hirtelen megtorpad. Eszébe jut, hogy ki kel! lábával tapogatnia, hol kezdődik a lépcső, nehogy leessék. Azután megint mellére horgasztja fejét s fáradtan lelépeget. Az alsó folyosón hirtelen sietős lépteket hall maga mögött s a következő pillanatban egy leányfej simul karjához. — Mi történt?. . . Az Ltenért, mi történt, édes, jó, drága második apám ?... — Semmi kicsi lányom, csak el- itéíiek I... feleli s egész testét megrázza az elfojtott indulat. — Elitélték ?. . . Mire ítélték el?... Az Istenért mondja meg? Egy pillanatig maga előtt látja Korláti alakját. Hallja beszédét, látja, amint minden igyekezetével romlásba taszítja. K^rja megrándul, talán, hogy visszataszítsa magától ennek a hitvány embernek a leányát. De azután reátebint Zsófiára, kinek szeméből félelem és szeretet sugároznak feléje s hirtelen két keze közé fogja fejét és erősen magához szorítja. — Ne félj kis lányom, nem lesz semmi baj 1... Kieshetünk az emberek szereteté- ból és igazságosságából, az Úr oltalmában akkor is megmaradunk !... — Istenem! mi lesz velünk?... szepegi Zsófia s szorosabban öleli magához Rafanides fejét. Az meg szeretettel simogatja a leány hullámos haját, gyengéden megveregeti sápadt arcát, azután szelíden rámosolyog: — Nem lesz semmi baj, kis lányom ! A jó Isten jóra fordít mindent !... Mikor Rafanides kilép Koriáti ö- nagysága címerpajzsos kapuján, már eltűnt arcáról a csüggedés. Pejét felemeli. Arcvonásait kemény határozottság önti el. Lépései alatt dobog a föld. (Folytatjuk.) A kassai cirkusz. A kassai cirkuszban két bohóc mókázott, az egyik magyart, a másik csehet ábrázolt Mit keresd itt?... rivallt az egyik a másikra. Nekem jogom van itt lenni, mert ez az én hazám. De már ezer éve. De minek vagy te itt, kérdi a magyar. Mert az én őseim még régebben laknak itt, feleli a cseh. Elmégy innen!? Nem megyek! folyt afféle bohóc dialektusban a párbeszéd. Egyik se enged. Végre a magyar így szól: nohát én megmutatom, hogy el mégy te zseb rák és hangosan elkiáltja magát: jönnek a magyarok. A cseh bohóc erre eszeveszett rohanással elillant. A dolog fináléja pedig, hogy mindkét bohócot hűvösre tették a csehek. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Az osztrák kancellár a gőgös kis- ántánt államainak kapuján kopogtat alázatosan és a haláltusáját vívó országa számára irgalomért esd. Sorba járja Európa nagyhatalmait ez a szerencsétlen férfiú, akinek az a szomorú és rettenetes feladat jutott, hogy menthetetlen hezájáifak sorsát a világ ellen lázadozó kétségbeesett erőfeszítéssel mentse meg és kierőszakolja jövőjét. Ezalatt a bécsi városházán hangosan vannak a nagylegányeb; az egyedül üdvözítő Marx tanításának szabadalmazott apostolai. — Hango
