Harangszó, 1922
1922-08-27 / 34-35. szám
1922. augusztus 27 egyes felekezetek 1840-ben és 1910- ben ilyen arányt foglaltak el: 1840-ben 1910-ben Evang. 7'81% 6.41% Ref. 1433% 12 54% Unit. 0 37% 0-35% Róni. kath. 47-59% 52.09% Gör. „ 10-260/ü 9-74% „ keleti 17 73% 1432% izraelita 1-89% 447% Ebből látjuk, hogy a rendkívüli mód megszaporodott zsidókon kívül 70 év óta csak a katholikusok nyertek tért, a többiek mind tért vesztettek és kisebb-nagyobb mértékben összezsugorodtak s a protestánsok közt legvesztesebb aránylag az evang. egyház. A hetven évi térnyereség a katolikusoknál 9%-ra, a zsidóknál 136%-ra rúg. Ugyanez alatt az unitáriusok tér vesztesége 6°/0ra, a reformátusoké 12%ra, az evangélikusoké 18%-ra üt Megyénként nincsenek minden felekezet szaporodásáról, vagy fogyásáról részletes adataink, nem is terjeszkedhetünk itt ki rájuk egyenként, de mutatóul mégis közlünk néhány adatot. Baranyamegyében a reformátusok arányszáma a megye összes lakosságáéhoz képest 1881 - tői 1910-ig leesett 15’7% ról ll'7°/o-ra, Somogybán 2 i 6°/0- röl 1 7-4°/o-ra, Fejérmegyóben 27'5°/0-ról 23-6%-ra, Borsodmegyé- ben 37'5%-ról 30 7% ra, Hajdú- megyében 79-4% ról 73'3%-ra, Há- romszékmegyében 43°/0-ról 40 6% ra, tehát sok helyen 30 esztendő alatt régi arányszámuknak negyed, hatod részével háttérbe szorultak. így történt ez, ha nem is ekkora mértékben, a legtöbb megyében. De érték a református egyházat, különösen 1840—1850 között, sokkal nagyobb veszteségek is, úgyhogy ma náluk a régihez képest szemmellátható javulásról beszélhetünk. Az evangélikusok csak egy megyében, Túróéban vannak többségben, de ez is a leggyöngébb szaporodásu megyék közé tartozik. Árva, Liptó, Turóc szaporodása csak 8°/o Hont, Qötnör, Tolna, Baranya, Somogy, Veszprém, amelyekben több népes gyülekezetünk van, szintén a szaporát- lan megyék közé tartoznak. Vasrnegye, amelyben szép számmal vannak evangélikusok, szintén nem tartozik a kedvező szaporodásu megyék közé, pedig itt érnek el a lakosok aránylag . legnagyobb életkort, mert míg az átlagos életidő hazánkban 40 év. Vasmegyében 53. Halvaszületés pedig az egész országban legkevesebb fordul elő az evangélikusoknál. HARAN05Z0. Végül még a főváros két legutóbbi népszámlálásának eredményét mutatjuk be felekezeti szempontból. Róm. kath. 1910-ben 526.151 1921-ben 552.785 Szaporodás 26.634 Göo „ 9428 9.922 504 Ref. 86 990 96 709 9.819 Unit. 2.120 4.769 2.649 Zsidó 202.687 212.078 8 391 Evang. 43.582 42.512 fogyás 1.070 Gör. keleti 6.986 3.853 „ 2 133 Egyéb 1.447 3.096 A tiz évi összes szaporodás 70.413 lélek, de az evangélikusok a görögkeletiekkel együtt itt is legutolsó helyre szorultak s nemhogy szaporodtak volna, hanem megfogyatkoztak. Ha pedig végignézzük egyenként 1840 óta valamennyi népszámlálás eredményét, szomorúan látjuk, hogy az evangélikusok mindig az utolsók közt voltak, 40 év óta pedig egyre jobban hanyatlanak s 1910-ben már annyira sulyedtek, hogy a gyönge országos szaporodásnak sem tudták még a felét sem elérni, mert míg az egész lakosság 8'48% kai szaporodott, ők csak 4 02%-ot tudtak felmutatni Miniha csak föltették volna, hogy lassú öngyilkossággal elpusztítják magukat és erővel másoknak adják át helyüket. Az üldözések ideje nem volt ránk nézve gyászosabb, de semmiesetre szégyenletesebb, mint az utolsó négy évtized, mert most üldözés nélkül, a belső erő megfogyatkozása következtében pusztulunk és szorulunk egyre szükebb térre. Ezeket az élettelen, de mégis beszédes s az életerő gyarapodásáról, vagy fogyásáról tanúskodó számokat azért állítjük ilyen részletesen olvasóink elé, hadd lássák fokozatos térveszteségünket s szívükbe markoljon az a keserű kérdés: szabad-e ennek tovább is így folytatódnia? Rendjén van-e, hogy lassanként egészen elfogyjunk s másoknak engedjük át helyünket? Hiányozhatik e a mi vallás-erkölcsi s kulturális erőnk és hatásunk a nemzet újjáépítéséből ? Nem éri-e elsorvadásunkkal hazáokat is pótolhatatlan veszteség? Tud-e más a mi helyünkön úgy megfelelni hivatásának, mint mi megfeleltünk ? Gazdagíthatja-e nemzetünket akkora szellemi, valláserkö'csi és kulturális kincsekkel, mint mi gazdagítottuk? Pedig minél kedvezőtlenebb marad szaporodásunk, annál több helyet hagyunk üresen, annál jobban meggyöngülnek állásaink, egész vonalunk s annál kisebb hatást tudunk gyakorolni nemzetünk fejlődésére. Vagy már mi is arra a meggyőződésre jutottunk, mint Pezenhoffer 267 Antal, aki nemrég megjelent s állam- férfiaink figyelmébe ajánlott könyvében azt bizonyítgatja, hogy mivel a protestantizmus a legfőbb oka a nemzetpusztító egygyermekrendszernek, a protestánsok közt akad legtöbb elvált, öngyilkos és hitehagyó s minthogy szerinte a protestantizmus az erkölcsi bajoknak nem tud úgy ellentállni,’ mint a katholicizmus: azért a protestáns vallásnak nincs többé létjogosultsága? Vele együtt mi is csak régi bútordarabnak tartjuk hitünket, amelynek ma már semmi gyakorlati haszna? A magyarság főerőssége csakugyan a katholicizmus volna a a mi vezető férfiainknak csakugyan nem maradna más hátra, minthogy Pezenhoffer tanácsára azonnal hátat fordítsanak a protestantizmusnak, mihelyt meggyőződtek róla, hogy felekeretük fajuknak ártalmára van ? Hát nem kezdődhetnék már a magyarságban és protestáns egyházakban soha egy nagy általános ébredés és megújulás, hanem nemzetünkre is, de még inkább a magyar protestantizmusra az a sötét Ítélet illenék: Megmérettél és könnyűnek találtattál 1 ? Szalay Mihály. Fecskék.*) Ennyi fecskefészket nem láttam már régen, Öt-hat fészek is függ egy gerendavégen, S van piciny pihéssé minden fecskepárnak, Bár a tollasok már kétszer is kiszálltak. Én Uram, Teremtőm, honnan ez a bőség? Nyárközép van, ámde nincsen nyári hőség; Csak alig tör által a nap a homályon, S őszi szél, hideg szél nyargal át a tájon. Isten madárkái, ti csak szaporodtok, Őszi zord időre, látszik, mit sem adtok; Vagy gondolva bölcsen még gonoszb időre, Sokasitja számát népetek előre. Gondoltok viharzó, vészes tengerárra, Mikor égig csapkod őrjöngő dagálya; Hahotáz a hul ám, bőg az éhes örvény, Népetek a mélybe ezrenként söpörvén. Bár sok ott vesz, nem baj, sokan megmaradtok, S új tavaszra kelve fészket bízva raktok; Hiszen jó az Isten, jobb időt is ad tán, Kezdtek boldog éltet szép napok virradtán... Boldog fecskenép te ! Óh jaj, az én népem Már benn van a vésznek kellős közepében; Ott küzd a viharban, de kevés a száma, Hátha elboritja tengerek hulláma? Töprengve tűnődöm: mért vala oly dóré? Mért hogy sohse gondolt a szörnyű időre ? A bajban, a vészben, óh jaj, van-e mentség, Örvények örökre hogy el ne temessék? *) Mutató a „Magyar Fajmentós" c. füzetből.
