Harangszó, 1922
1922-08-27 / 34-35. szám
XIII. évfolyam. 1922. augu8 34—35. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910 ben. Laptulajdonos: a Danáitíill Lulúer-Sxüvetseo. Kéziratok I.ovászpatonára (Veszprérninegye), elóiize- tési dijak, reklamációk a 11ARANGSZÓ kUdóhiva- taláuak Szentgotthárdi"» (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. MeoJelenlk minden vasárnap. Szerkesztő-kiadóhivatal: SZENTOOTTHÁRD, Vasvármegye. A HABANOSZO elónr.M.I ára: félévre 120 korona, negyedévre 60 korona. Luther-Szöretégl tagoknak 10°/o-os kedvezmény. Amerikáim küldve előfizetési ára egész évre 1 dollár. Egyes szám ára 6 korona. SZERKESZTIK SZALAY MIHÁLY, NÉMETH KÁROLY, CZIPOTT GÉZA OLY. A „Harangszó* terjesztésére befolyt adományokból szórrAnyban lakó híveinknek ingyenpéldányokat küldünk. ■ Teológiánk jövendője Erről tevés szó esik lapjainkban. I Az Evangélikusok Lapjában aggályaikat fejezték ki ketten is az egyetembe való bekapcsolás ellen. És volt is rá okuk Lehetünk-e teljes bizalommal az állami fakultás iránt, midőn a ta- Inárok kinevezése az egyetemi tanácsitól és a minisztertől, nem pedig az jegyházi hatóságtól függ. Kívánatos e jilyen elsőrendű egyházi ügyben az [állammal való szoros szövetkezés [most, midőn világszerte a szeparáció Ivan napirenden s nálunk Í3 ma a [türelmetlen katolicizmus, holnap pe- Idig talán a szociáldemokrácia vészeidéi me fenyeget? A debreceni egyetem példája is, |melybe igen nagy áldozattal illesztették be a református fakultást, nem éppen bátorító. A legutóbbi követválasztáskor a debreceni teol. fakultásnak a proletárdiktatúra idején való viselkedésére és Zoványira hivatkoztak. Midőn a tanárok kinevezése és előmenetele az államtól függ, elég erősek lesznek-e ezek az egyház ériekeit képviselni még az állammal szemben is ? Mikor még másfélmilliónyi evangélikusok voltunk, akkor is inkább psak az egyenjogúságra és az 1848-iki örvényre hivatkozva sjirgettük az álam áltai fenntartoitteol. fakultást, mely mellett még egy régi te61. akadémiát s akartunk fenntartani biztosítékul az egyház számára. Ma azonban, midőn csak félmillió a lélekszámúnk, az állami fakultás mellett még külön akadémiára alig gondolhatunk. I Hogy egyházunk az államosításba ply könnyen belement, ennek az volt nz oka, hogy Pozsony és Eperjes mellett már Sopront is elveszettnek hitte mindenki. Budapesten egyszerűen kinevették, ha valaki még Sopron Pécsnek a testvéri szeretetért, mely- lyel a teológiát a nyomorúságok idején invitálta magához, legnagyobb hálával tartozunk. De mégis be kell * ____ l átnunk, hogy az ősi katolikus és püspöki város, melybea a káptalanbeliek mellett a jezsuiták is nevelő- intézetükkel nevezetes szerepet ját- szanak, s melyben az evang. fakul- * tásnak már csak a hire is felkeltette az erős klerikális szellemet, nem alkalmas az evang. lelkészképző elhelyezésére. A klerikális lapok egyenesen szemérmetlen betolakodásnak és kihívásnak vették, hogy a teológia Pécsre kerüljön. Nem mintha ebben igazuk volna és nem is mintha megijednénk tőlük, de mégis csak lehangoló volna a kezdő teológusra, ha őt a városban szíves vendégszeretet helyett felekezeti gyűlölködés fogadná s a hatalmával-és gazdagságával kérkedő római egyház mellett egy bár törekvő, de mégis csak kicsiny és erős nyomás alatt álló gyülekezet képviselőé ott egyházunkat. És méltó volna-e egyházunkhoz, hogy Sopront a népszavazás idején kifejtett erős hazafias küzdelméért most azzal jutalmazzuk, hogy régi jóhirii teológiáját elvesszük s ezzel kulturális erejét gyengítjük. Ennek már csak a hire is nagy felháborodást keltett a városban. Maga a kormány is Sopront a teológiájától nem megfosztani, hanem inkább azt fakultássá kibővíteni akarja s erre nézve ő maga kezdte meg a tárgyalást. A város a fakultás számára készséggel ád megfelelő helyiséget, ami Pécsett még éppen nincsen. Sopron derék polgármestere, aki teológiánk hazafias és kulturális jelentőségét jól ismeri, mindent elkövet, hogy az ősi tanintézetet Sopron számára megmentse. A főgimnázium és a tanítóképző is megmaradásáról beszélt. Kapni*kellett rajta, hogy az állam valahol menedékhelyet adjon. Nagyobb gyülekezeteink, az egy buzgó Pécset kivéve, bizony nem igen hívogatták a teológiát. Aminthogy ily nagy Ínségben, még az egyetem sem kellett a városoknak. De mivel a soproni teol. akadémia jelentékeny alapítványaival és nagy értékű könyvtárával, Isteniek hála, mégis megmaradt, az egyházi érdek most mást parancsol. Azt ugyanis, hogy a három akadémia egyesítésével Sopronban szerezzünk egyházi autonóm fakultást s ennek számára kérjünk az eddiginél magasabb államsegélyt. Akár Pozsony, akár Eperjes maradt volna egymagában és hívná testvéri egyesülésre a két hazátlan akadémiát, ezt el kellene fogadnunk. Nem lehet tehát visszautasítani most Sopron hívását sem. Azét a Sopronét, melyet az isteni gondviselés csak különös kegyelmével mentett meg a két testvérakadémia sorsától, s amely város és gyülekezet négyszázados ősi protestáns kultúrával, tízezernyi lé- lekszá'mmal, egyházi nevelő és jótékony intézeteivel, jeles főgimnáziumával és tanítóképzőjével bizonyára egyik legelőkelőbb evangélikus központja mostani csonka országunknak. Csakis ilyen gyülekezet biztosíthat kellő talajt és szellemi légkört evang. lelkészképzésünknek. Még az esetben is, ha aggályainkkal már elkéstünk és teológiánknak az állami egyetembe való bekapcsolása már befejezett dolog volna: követelnünk kell, hogy azt a pozsonyi egyetemmel ne Pécsre, a csak újabban erősödő kis gyülekezetbe vigyék, hanem bekapcsoltan is hagyják azt Sopronban, hol egyházunknak már évszázadok óta kipróbált főiskolája van.
