Harangszó, 1922
1922-08-06 / 31-32. szám
252 HARANOSZO. 1922. augusztus 6 merészen szegezi szemét a beszélőre és lassú hangsúlyozással szól: — És Főtisztelendőséged hiszi ezt az esetet ?... A papi ember arcát pir borítja el. Azután boszankodva ráncokba húzza homlokát s kemény hangon válaszol: — Mint a kommissió tagja választ és nem kérdést várok Rafanides arca megint mozdulatlanná válik. Ismét hideg, nyugodt, mintha kemény márványból faragták volna ki. — Mondhatnám, hogy nem hiszem. Mert hát a nehéz kettős závárral bezárt ajtón át hogyan mehetne be és hogyan jöhetne ki az ördög ? Padok mellé, padok alá nem rejtózködhetik, az orgona be van építve a kórusba, ajlaja be van zárva, szent Mihály lovára fel nem ülhet, mert ott mindenki meglátná, legfeljebb Korláti őnagyságának a templomfalon függő nagy clmerpajzsa mögé bújhatna be, de ez sem látszik valószínűnek. Toronyablakon sem hajolgathat féltesttel kifelé, mert az erős légjárat nak miatta ablakunkat régtől fogva beszegeztettük. Csukott ablakon keresztül pedig hogyan hajolna ki? Mondhatnám tehát: hogy nem hiszem De mondhatnám azt is, hogy elhiszem azt. miszerint templomunk altáriuma körül ördög forgolódik s toronyablakunkon az ördög leselkedik alá. Azonban csak akkor történhetik mindez, ha emberek vannak az oltár körül és emberek tekintgetnek alá a templomablakból. Mert bizonyára minden emberben és minden helyen megjelenhetik az ördög és pedig nemcsak a szolgaházai templomban, hanem még a pécsi püspök székesegyházában is. Nemcsak vélem, gyarló, bűnös prédikátorral lép ördög őfelsége a szószékre, hanem bizony sokszor a gazdag hímzésű misemondóingbe is bérejtőzködik és bizony benne- marad. A papi ember arcát ideges rángatózás torzítja. Hol hátradönii testét a kényelmes karosszékben, hol megint előrebillenti. Kemény nézésű szeméből gyűlölet csap ki, ajkaszéle megremeg. — Kegyelmed nem védekezik, hanem gúnyolódik !.. . — mondja fogai közt. imént mondott szavai mélyen sértik az anyaszentegyházat és annak felfogását I.. . Rafanides csendesen megingatja fejét. — Nagyobb igazságot mondott ajkam, semmint egy röpke pillanat felfoghatná. A papi ember elfordítja fejét. Félig felemelkedik ültéből, azután a kommissió elnöke felé fordul. — Nékem nincsen több kérdezni- valóm. Éa már végeztem 1... Én már tisztában vagyok a helyzettel I... (Folytatjuk.) EJQJLEÄ. L!ÜL Karcolatok a hétről. Az angol törvényhozás az elmúlt napokban érdekes törvényt hozott, mely a jövendőbeli anyát kívánja megfelelő védelemben részesíteni. Az angol törvények eddig is szigorúan büntették azokat a férfiakat, akik a nőket zaklatták, de ezt most még inkább szigorították. A kormány módosító javaslatot nyújtott be, mely szerint a 16 évesnél fiatalabb lányokhoz egyáltalán nem szabad közeledni és az ilyenekkel szemben az udvariás és bókolás semminemű formája sincs megengedve. Aki ez ellen a törvény ellen vét 4—5 évi szigorú börtönnel büntetendő és az ilyen még azzal sem védekezhetik, hogy a lányt jóval idősebbnek nézte. A jövendőbeli anyát, a fiatal lányokat megfelelő védelemben részesíteni: a magyar államnak is elsőrendű érdeke volna. Ifjúságunk: fiaink, leányaink — tisztelet a kivételeknek — meg vannak mételyezve az egész vonalon. Faluhelyen nem jobbak, mint városon s a városokban semmivel sem rosszabbak, mint faiu helyeken. Az ember látva ifjúságunkat, a jövőt illetőleg szinte kétségbe esik. De hiába minden! Míg Khina is kezd már mendegélni csendesen, addig nálunk még mindig nem tesznek egyebet a vezetők, mint hogy szónokolnak s marják egymást. Valósággal emberevő ország lettünk! Népegészségügy. Rovatvezető: Dr. Kovácsics Sándor. A napszurá^. Nyáron, különösen aratás idején, mikor legnagyobb szokott lenni a meleg a mi éghajlatunkban, künt a mezőn, az arató munkásoknál, a menetelő katonáknál, vagy a tüzelő napon dolgozó munkásoknál gyakran előfordul, hogy valaki rosszul lesz, megszédül, nem bírja a munkáját folytatni; összeesik, eszméletét veszti. S néha hiába minden beavatkozás, nem lehet az életet visszahozni, a szívműködés megáll. Az ilyen körülmények között beállott rosszuilétnek, vagy halálnak többnyire napszurás az oka. A forró égöv alatt természetesen gyakrabban fordul elő, mint nálunk, ahol csak 2 — 3 hónapig tart a kellemetlen, a védekezésre szorító, a nyaralásra küldő meleg idő. Az emberi testet alkotó szövetek nem egyformán érzékenyek a sugárzó nap melege iránt. Ha a bőrt, az izomzatot, a csontot éri p. o. a lábakon, a karokon, akkor nagyobb bajt nem okoz; legfeljebb lesül a bőr, fekete lesz, mert a napfény behatására a bőr festékanyaga nagyobb mennyiségben képződik; vagy még erősebb hatásnál, gyuladásba jön a bőrszövet: piros, fájdalmas lesz. Ez azonban csakhamar elmúlik s a felületes bőr elhal, iehámlik. A bőr, az izom, a csont könnyen átereszti a meleget s tovább adja; ellenben az agy velő nehezebben ereszti keresztül és sokkal érzékenyebb a hő iránt, mint a test egyéb szövete. Innét ered azután az, ha a sugárzó meleg a fejet, az agy- velőt éri, akkor a meleg a bőrön, izmon, csonton könnyen áthalad, ellenben az agyvelő felületén felhalmozódik a sok meleg s az agyvelóre olyan hatást gyakorol, aminek következtében beáll a fentebb vázolt napszurás. A már beállott napszurás következményeinek kimenetele mindig kétséges. Bénulások, elmebeli zavarok stb. maradhatnak vissza. Sokkai könnyebb azonban elejét venni. Ezért, ha lehet, úgy osszuk be, hogy inkább a nap korai és későbbi szakában, mikor tehát hűvösebb a levegő, gyengébb még a nap ereje, fogjuk meg jobban a kapa-, kaszanyelet. Korábban kezdjük s később végezzük be a munkát s a déli órákban engedjünk több órai pihenési a munkásnak. Ha ez nem volna lehetséges, akkor a következőkre kell vigyáznunk: vékony, sz.e!- lős ruha legyen a munkáson, nyaka legyen szabad; fejét rossz hővezető főveg védje, melyet ná'unk szalmából csinálnak. A fonó égöv alatt a föveg- ről a tarkóra és homlokra még fehér vászon nyuük le. Különösen fontos, hogy hátul a tarkót védje, hol a hőszabályozó központot tartalmazó nyultvelö van. Álljon a munkás rendelkezésére elegeneő hideg viz. Mun kaközben, vagy menetelés közben ihatik a munkás, katona akár jeges vizet is. Az egyébként egészséges
