Harangszó, 1922

1922-07-23 / 30. szám

1922 július 23

HARANQSZO.

243

élet harcterén, mint egymásra nézve teljesen idegenek találkoznak egymással s mire egymást megismerik s megszeretik, lepereg az élet.

Fontos egyházi s fontos nemzeti érdek tehát az, hogy a régi Deák- kuti vármegye feltámasztassék és hogy a három testvérintézet növendékei ebben az egyesületben egyesüljenek ismét.

Amilyen az ember.

Ha ingó hajón lenne házam,

S heteken át csak szürkeséget látnék, Tarka kertekre, óh, mennyire vágynék,

S szilárd földön vetni meg lábam!

Elgondolnám : mily biztos a föld,

Örök horgony fölött nyugalmas otthon; Bár az ég dühe lángokban lobogjon,

Meg sem mozdul, — habokba nem dönt.

De valóban földön a házam,

Körötte kert: tarka virágerdő,

Különb otthont nem festhet vágyam;

Mégis lelkemen borongó felhő:

Alig várom, hogy az idő eljő,

Midőn hajóra lehet szállnom.

Zsámboki Lajos.

Az Úr oltalmában.

Történeti elbeszélés.

Irta: Kapi Béla.

Nyolcadik fejezet. 26. folyt.

Rafanides Sámuel prédikátor okmányai között keiesgél, majd két iratot nyújt át a kommissió elnökének. Az egyik lelkészi bizonyságlevele. mely szerint a lelkészi hivatás gyakorlására jogosított, a másik pedig a gömöri evangélikusság szuperintendensének bizonyítványa, melyben bizonyságot tesz arról, hogy a birodalma alól eltávozó Rafanides Sámuel prédikátor tudománya, élete és működése az evangélikus anyaszent- egyház, valamint a szent evaDgéliom követeléseinek mindenben megfelelő volt.

A kommissió egyik tagja kezébe veszi az írást, tízszer is megforgatja, azután fontoskodva kérdezi:

— És hol vagyon az az engedélylevél, mellyel Prédikátor Uram a Szolgaházán történő működésre nyer felhatalmazást ?

— Az apostol szerint az én bizonyságlevelem az én gyülekezetem 1 .. .feleli határozott hangon Rafanides. A kommissió bölcsen tudhatja, hogy eme vidék evangélikus gyülekezeteinek ez idő szerint szuperintendensük

nincsen. Mivel azonban nem önhibájuk miatt nélkülözik az evangélikus eklézsiák a törvény szerinti szuperintendens bölcs vezetését, nem Írhatja nékik hibául annak nemlétét a kommissió igazságossága Tiz esztendőnél régebb idő óta szolgálja e szent helyen a felséges szent Istent s működése ellen soha kifogás nem tétetett. Vájjon lelkészi bizonyságlevele és volt szuperintendensének elbocsátó levele dacára kifogásolhatják-e az ő működését csak azért, mert ezen dio- cezisnek nem volt és nincsen szuperintendense. ki e gyülekezetben való működését helybenhagyhatta volna ?

— Ezen a hiányosságon még csak keresztül léphetünk, prédikátor uram, szól közbe kis vártatva a kommissió elnöke, mert bizonyítva látjuk, hogy eme diocezisban való működését ön- önhibáján kívül nem erősíté meg az egyházkerület szuperintendensének engedélylevelével. Hanem vagyon itt még több súlyos vádpont prédikátor uram ellen. Nevezetesen, hogy nem tartja tisztelatben a törvény rendelkezéseit. Esztendőkkel ezelőtt tetten éretett, hogy megyei útlevél nélkül ment a szomszéd vármegyébe, sőt, mi több, ott minden törvény ellenére egy bűnös haldokló embernek az úri szent vacsorát is kiszolgáltatta. Mi ezen váddal szemben a kegyelmed védekezése ?

A prédikátor néhány pillanatig elgondolkodva mered maga elé. Azután csendes mosolygás verőfényezi be sápadt arcát.

— Védelmem alapossága, nagyságos elnök ur és érdemes kommissió, a vád alaposságától vagyon függővé téve Hogyan védekezzem egy általános, határozatlan vád ellen, mely sem a helyet, sem az időt, sem a szereplő egyéneket tudtomra nem adja ? Tisztelettel kérem tehát az érdemes kommissiót, hogy eme előbb elhangzott vádat előttem részleteiben megismertetni szíveskedjék, hiszen vádlóm bizonyára rendelkezésére bocsátotta mindazon adatokat, melyek bűnösségem megállapítására szükségesek.

A kommissió elnöke idegesen turkál a felhalmozott iratok közt. Magához ioti a két jegyzőt, azután a kommissió tagjait, egyiket a másik után. összedugják fejüket, az iratok közt keresgélnek, csendesen tanakodnak. Végre a kommissió elnöke vérvörös arccal megszólal:

— A részletes adatok e pillanatban nem állanak a kommissió rendelkezésére, azért ezen vádpont tárgyalását egy időre felfüggesztem.

Rafanides prédikátor megingatja ősz fejét.

— Nem úgy, érdemes kommissió. Én tiszta lelkiismeretem szerint nemcsak a felém szegezett vádpontok, hanem egyszersmind a való események szerint is önmagamat igazolni akarom. Mert megvetéssel sújtanám önmagamat, ha kényelmességből, avagy gyávaságból elkerülni látszanám cselekedeteim ama következményeit, melyek felmentéssé, avagy kár- hoztatássá lesznek fejem felett. Hát igenis, érdemes kommissió, esztendőkkel ezelőtt engedély nélkül papi funkciót teljesítettem egy másik vármegye községében, azaz egy major elhagyott, düledező cselédházában amint azt annak idején Korláti őnagy- sága családja körében el is mondottam. Idegenből, hosszú útról hazafelé tartottam, midőn kocsimat hirtelen az országút-keresztezésnél megállították. Két siró asszony felismert s összetett kezekkel, sirva könyörgött: menjek el öreg édesatyjukhoz, kinek betegágyhoz szegzett, összeaszott teste immár a halálban megnyilatkozó isteni kegyelmet várja. Nem haboztam sokáig. Emberi törvény tilalmával szemben megváltó Krisztusom parancsolata szólott hozzám: rnenj és cselekedjél! Hitem és meggyőződésem szerint cselekedtem tehat, midőn vigasztalást, az Isten bűnbocsátó kegyelmének hirdetését elvittem egy haldokló ember betegágyához Ha vétkeztem, ám kárhoztassanak, lelkiismeretem felold és Istenem megjutalmaz. Ez volt az eset. Körülbelül nyolc éve történt. Magyar István béresgazda volt az illető. Sotnogypusz- tán történt az egész...

Az egyik patvarista, ki a prédikátor szavai alatt lázasan körmölgetett, hirtelen felüti fejét, azután ujjaival összeturkálja az előtte fekvő iratcsomót. Egy papírdarabot magasra emel s fennhangon szól:

— Nagyságos elnök ur, íme a vádpont már világos I Az iratok közt megtaláltam az erre vonatkozó bizonyító iratot, mely megerősíti a prédikátor vallomástételét. Magyar István somogypusztai béresgazda volt az illető, kit minden törvény ellenére Rafanides Sámuel prédikátor halálos ágyán az Ur vacsorájában részesített s ez által lehetetlenné tette, hogy a római katholikus egyház szolgája az ő lelki üdvösségéről gondoskodhas- sék...

A prédikátor arcát egy pillanatra szelíd mosolygás ragyogja be, de az-