Harangszó, 1922
1922-07-16 / 29. szám
236 HARANGSZÖ. 1922 július 16 történik, hogy Rafanides prédikátor bibliai szakaszt olvas a szentkönyvből, azután imádságban könyörög az ember mindennapi munkájáért és kenyeréért, valamint azért, hogy az Isten megvilágosító és megszentelő kegyelme legyen az Isten igazságáról bizonyságtevő emberekkel. Becsukódik már a templomajtó, de azért az emberek továbbra is a templom és a parochia körül hullámzanak. Délelőtt 10 órakor hivatják Rafanides prédikátort a kommissió elé. A vizsgálóbizottság a Rorláti kastély nagytermében helyezkedett el. Hosszá zöld asztalt állítottak a szoba felső végébe, rajt törvénykönyvek, írások, a középen feszület. A bizottság még nem fogott munkához, hanem szerte- szélyedve, kisebb csoportokba verődve, beszélget Az ablakszögletben álló csoportnak heves taglejtés közt magyaráz valamit Korlátú Az asztal mellett csupáncsak az unatkozó patva- risták üldögélnek s ludtollat faragnak. Mire Rafanides megérkezik, a kom- missió már körülüli a zöld asztalt. Az asztal közepén magas támlájú székén méltóságteljesen ül a kommissió elnöke, díszül-e, avagy védel- mül, két fegyveres katona áll mögötte. Jobbján beesett arcú, kemény vonásu, szűrös nézésű katholikus pap ül. Abból, hogy a bizottság elnöke feléje fordítja fejét és hozzá intézi a szót, meglátszik, hogy személye és szava egyformán súlyos lesz. Rafanides prédikátor a kommissió elé lép, meghajol, azután az asztaltól mintegy öt lépésnyire leül a számára odakészített székre. Az elnök menyitja a vizsgálati eljárást. Ismerteti az egész ügyet A magas helytartótanács, — nemcsak a császár őfelségétől, hanem egyszersmind magától a szent Istentől nyert hivatása szerint, — elrendelte Rafanides Sámuel prédikátor ügyének megvizsgálását. Ugyanis komoly gya- nuokok merültek fel arra nézve, vájjon nevezett Rafanides Sámuel fel jogosítva vagyon e arra, hogy mint prédikátor működjék Barariyavárme- gye Szolgaháza eklézsicíjában ? De egyszersmind arra nézve is, hogy vájjon prédikátori működése nem jut e ellentétbe az egyedül üdvözítő római katholikus anyaszentegybá*, az állami és társadalmi renddel és a dicsőségesen uralkodó császári ház legmagasabb érdekeivel? Mert jóllehet törvényes rendelkezés biztosítja a más vallásuak vallásszabadságát, mégis ugyancsak törvény védelmezi a szent római katholikus aoyaszeotegyházat, nemkülönben az állami és társadalmi rendet. A magas helytartótanács tehát jogával élt, hanem eluta.síthatlan kötelességét teljesítette, midőn ezen kérdések megvizsgálására jelen kommis- siót Szolgaházára kiküldötte. (Folytatjuk.) KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Estefelé, mikor már a munka szünetel, a pihenő munkások, kiváit a fiatalabbak. — írja K- G- neves publicista egyik fővárosi lap hasábjain többek között — szívesen állnak ki jó magyar szokás szerint a kiskapuba. Ott azután 5—6 főből álló csoportok képződnek és tereferélnek. Gondolom, jobbára a politikáról, mert amikor mink, úgynevezett nadrágos magyarok arra megyünk, rendesen elhallgatnak és szinte bántó idegenséggel néznek ránk, pedig Isten a bizonyságunk, jót akarunk nekik valameny- nyien. Szinte ellenséges ez a merev hallgatás és levegőbenézés. Köszönésről persze szó sincs; még akkor sincs, ha az átmenő »urak* vagy mik sokkal idősebbek, mint ők és így pusztán a fehérbe boruló fejnek Í3 kijárna egy emberies »jó estét«, mint ahogyan ez a zulukafferek közt is így illendő Ha pap van köztünk, annak még inkább nem köszönnek. Egyedüli ki étel, ha valami fölebb- való, gyári mérnök vagy üyesvalaki van köztünk. Annak valamelyst köszönnek az idősebb munkások, de azt is úgy, hogy nagyon muszáj-szaga van Szinte jobb volna, ha azt se tennék. A fiatal munkások nem is teszik... Ezt a feszültséget a maga magyar nevén gyűlöletnek kell nevezni . .. Én végtelenül szeretném, ha K G cikkét elolvasnák a Magyar Kultúra, A szív stb. hason'ó szellemű, rém a keresztyén szeretet, hanem sokkal inkább a gyülölség szolgálatában álló lapok fótisztelendő szerkesztő és munkatársai. Hátha végül mégis csak észre térnek s véletlenül eszükbe jutna a cikk kapcsán az írás szava: Aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék . . Gyűjtsünk előfizetőket és adakozzunk a „HARANGSZÓ“ fenntartására. Az elrontott ABC. Egy felvidéki buzgó ev. mérnököt boldog házassága első esztendejében megajándékozta az Úr egy kis fiúval, aki a keresztségben Aladár nevet kapott. A harmadik év elején egy kis leánykája született, ennek neve Bo- riska lett. Jött azután csakhamar a harmadik gyermek is, akit elneveztek Ceciliának. Nem sokára ezután a mérnöknek az Aldunára kellett mennie, ahol hosszabb ideig ellévén foglalva, az idő mallott s közben odahaza megérkezett a 4-ik gyermek is egy kedves kis fiú képében. Hazaérkezvén, a mérnök első kérdése a feleségéhez már most az volt: No galambom, minek kereszteltétek meg a gyermeket? Rezsőnek, válaszolta a boldog anya! Szerencsétlen — kiáltott fel az egyébként boldog apa — elrontottad nekem az egész ABC-t. Aki napjainkban nem képes értékelni a sajtót s itt különösen az ev. sajtó jelentőségét nem ismeri fel, érte áldozatot hozni nem tud, a Harangszóra nem fiiét elő, azt nem olvassa, az hiába veri a mellét, hogy jó evangélikus keresztyén. Oivassuk a bibliát! Dávid tapasztalatai I. Júl. 17. I. Sámuel 17.20—37. Dávid még nagyon fiatal, de van már neki Istenről tapasztalata. Nem valami méiyenjáró ugyan, de igen erős ez a tapasztalat úgy, hogy hogy megtudja vetni szilárdan lajta a lábát. Nem olyan a tapasztalata, hogy abból teljes bizonyossággal világolna ki az Isten keze, de Dávid, teljes bizonyossággal Néki tulajdonítja. És épít reá, nem egy nehéz márványokért, hanem egy hatalmas lépést, melyet számításból nem lehet megtenni s magyarázni is csak Isten csodálatosságának megtapasztalásából. — Ha van már neked, felhasználod-e már te is tapasztalataidat? Nem úgy, hogy újra meg újra ismételvén, száraz malomban őrölj velünk, hanem úgy, hogy egyikről a másikra lépve, mind nagyobb dolgok történhessenek tapasztalataid hatalmas talapzata feleit. Júl. 18 1. Sámuel 17.88—51. Meglepő az a bizonyosság, amellyel Dávid előre számít, hogy a mérkőzésben nem a Góliáth roppant erejét, hanem az Urat fogja megtapasztalni. Mi a titka c bizonyosságnak ? Az a tudat, hogy nem az 0 ügyéről, hanem az Úréról van szó Ezért utasítja vissza a kínált fegyverzetet. Ha afajta fegyverekkel vonulna fel, mint ellenfele, akkor bizonyossága derékba törnék. Csak ha eddigi szent tapasztalataid nyomán s mind tisztábban igazodva a feltételekhez indulsz Isten csodadolgainak megtapasztalására s ha célod egybeesik az ő dicsőségével — akkor számíthatsz, hogy nem fogsz megszégyenülni.
