Harangszó, 1922
1922-01-01 / 1. szám
rí I P 1922. január 1. hasággal, amik most vannak napi renden... Az egyik — komoly, barna leány, akit csak a Szép és a Nemes hevit s éppen ezért mindig halk, lélekből szóló a szava — mellém ül: — Majd én mesélek — kezdi az első drága, szép, csudás kévéjéről a jövendő magyar aratásnak... A többiek elhallgatnak, csak ő beszél. A hangja egyre mélyül, az arca mind tüzesebbre gyullad: — Nehéz napok voltak!... Sok volt a szomorú, kevés az örömnap. De azért egyszer nevettem is örömömben, büszkeségemben. És volt abban valami nevetséges is... A leg- szomorúbb napok egyikén : december lö-én volt ez. Akkor adták át a mieink az ántánt-megbizottaknak a városparancsnokságot. Az átadást parádé előzte meg: felvonult az ántánt-ka- tonaság: angolok, franciák, olaszok és a mienk is a Széchenyi térre. Nevetségesebb kontrasztot soha nem láttam, mint itt, egymásmelleit: az ántánt-katonaság és a mienk. A többnyire apró, karikás lábú, kis alakok gyors csinadratta zenére díszmenetellek úgy, mintha futólépést vezényeltek volna: ők voltak a győzők... Magyar anyák szülöttei, igazi hadfiak : sudár, erős legények méltóságos felvonulása zárta be a menetet; szinte morajlott lábuk alatt a föld: ők voltak a legázoltak... Gyönyörködve és irigyen bámulták őket az ántánt- tisztek s hogy mit gondolhattak magukban, talán akarva, talán nem akarva elárulta Ferrario olasz tábornok. Lenyűgözve nézte a menetet. . . és mikor az utolsó sorok is elvonultak előtte, tapsra emelte kezeit... De közben eszébe juthatott valami... talán az, hogy ebben az ellenséges városban most neki nem szabad tetszést nyilvánítani. . . taps helyett feszes tisztelgésre emelte jobb kezét és a száján kiszaladt a messzehangzó, sokat mondó szó: — Bravó! A kezének tudott parancsolni Ferrario olasz tábornok, de a szívének már nem !... A téren frontot képezett a katonaság. Csönd volt, csak a vezényszavak pattogtak és a Széchenyi-tér egyik házának emeleti ablakából hallatszottak ki a szomorú hatvanas évek reménydús nótájának akkordjai: „ . . . Kossuth Lajos tisztáz, Tíirr Pista hoz puskát, Éljen Garibaldi! . . . ‘ A dal szállt... lassan, tele erővel, méltósággal, reménnyel és úgy HARANGSZÓ. lebegett az emberek feje fölött, mint ahogyan mi magyarok szárnyalni képzeljük a büszke Turul madarat... A magyar anyák szülöttei: a katonák, erősebben szorították vállhoz a fegyvert s a szemük azt villogta; »Lesz még szőlő lágy kenyérrel!«... A mesélő lelkes, barna lány a parázsló kályhára magyar szenet tett: szép, darabos brennbergit — nem engedte, hogy kivegyem kezéből a lapátkát — azután tovább beszélt: — Még valamit el kell mondanom, kikivánkozik belőlem. Ez az örömnapon történt, amikor már mienk volt Sopron: 17-én estefelé. Nemcsak mi vártuk nehezen a szavazás eredményét, a >szomszéd< is, a rossz, álnok szomszéd... Különösen Schober kancellár volt kiváncsi. Telefonon felhívta hát a soproni án- tánt-misszióhoz beosztott Ismerősét: — Mi újság? — Az olasz tiszt különös módon válaszolt: kinyitotta az ablakot, kitartotta a telefonkagylót az utcára: hadd hallja meg a hűtlen szövetséges náció kancellárja, mint zengik-zúgják csudálatos összhangban Sopron kis és nagy, katholikus és evangélikus harangjai a magyar aratás megkezdését, az első győzelem dicső diadalát... — Szép volt, gyönyörű volt!... — mondják a lányok valamennyien. Ragyog az arcuk s amikor elkövetkezem, köszöntésemet is így viszonozzák : — Magyarok maradtunk I Most ez a legszebb köszöntés Sopronban. Vajha mielőbb így köszönhetnék Nagy-Magyarország-szer- te egymást mindenütt a magyarok I .. Ma Sopron a „leghűségesebb város. “ Méltán büszke reá a nemzet. Megérdemli, hogy a jövőben a rosszemlékű, kétfejü-sasos címerét a magyar nemzet ajándéka: a „civitasfi- delissima“ felírás díszítse... p. i. Csite Károly üjabb könyvei: Piros alma. Népszínmű három felvonásban. Ara . . . 20 K Betlehemi pásztor. Karácsonyi mesék. Új bővített díszes kiad. Ára 8 K Tóth Lidi. Népszínmű egy felvonásban. Ára . . 10 K Csere leány, csere legény. Élűéig szélések. Ára . . . 20 K Magyar szív. Elbeszélések. Ára . 12 K Jézus a szívekben. Legendák, mesék. Ára...............................8 K Megrendelhetők Csite Károlynál Körmenden, avagy lapunk kiadóhivatalánál. — Ajánlott küldésnél 2 korona 50 fillérrel több küldendő. 3 Az Úr oltalmában. Történeti elbeszélés. Irta: Kapi Béla. Első fejezet, melyben megismerjük Rafanides Sámuel szolgaházai prédikátor uramat az ö örömeivel, reménységeivel és aggodalmaival egyben. Félesztendős zordon tél után Tavasz őfelsége mint valami hódító hadvezér, uralma alá hajtotta a jégbilincsből kiszabadított természetet. A templom-hegy alatti réten puha bársony szőnyeget terítettek lába elé s láthatatlan tündér-kezek telehintették azt piros, kék, fehér szirmú, apró- fejű virágokkal. Az út szegélyén moz- dulatlanúl, katona formán állnak a vastag fatörzsek. Ahogy a tavasz szellővonta, napsugárözönben tündöklő diadalszekere elrobog, tapsolva ütögetik össze zöld lombot emelő kezüket és sejtelmes zúgással kiáltják feléje az istenhozottat. De az igazi pompa a templomheggyel szemközti hegygerincen várja Tavasz ó- felségét Egy egész ármádia díszbe öltözötten Az út szegélyen harangvirág csilingel s kíváncsian emeli fejét a fehér- és sárga szirmú vadvirág. A galagonya bokrok mögött üde zöld lombu fiatal fák csoportosulnak, mintha pelyhedző állu legények várakoznának nagy kíváncsiskodva az ünnepségre. Odább pedig a fenséges erdő várja a diadalmas Tavaszt. Vastag törzsű tölgyek, zöld sátrat terítő hatalmas eperfák, mohos földemelkedések, erdei manókat rejtegető régi omladékok. De most mozdulatlan minden. Csak az erdőség csöndje zúg sejtelmesen. Lélegzik a föld, szétpattan a rügy s halk szerteterüléssel kinyujtózkodnak az összegémberedett levelek. Madárszárny csattog. Harkály kopogtatja a fákat. Rigó füttye beszél s valahonnan a messzeségből kakuk- szó hallatszik. Tavaszi... Tavasz!... Az erdőszélen, éppen szemben a templommal, két gyermek áll. Az élet két bimbózó Ígérete. Két reménység a tavasz templomának küszöbén. A fiú hat éves lehet. Piros katonasipkája lábainál hever, az oldalán fakard Előtte fiatal leányka áll, — tizenhét tizennyolc esztendős lehet, — fehér ruhájában olyan, mint egy üde virágzó barackág. A nap ellen zöld falombból készít kalapot a fejére, az alól mosolyog ki két hamvas arca s komolyan tekintő két fekete szeme.
